Gyorsan írok egy pár sort, míg G felporszívózza a fürdőt. Az előbb nyírtam meg a buksiját és hát mit ne mondjak fél kuka csak a haja lett, úgy megnőtt neki mostanság. Csak már baromira elegem lett, hogy akárkivel találkoztunk mindenki „úú”, meg „aaaa”, mert, hogy milyen hosszú a haja és de furcsa vele. Anyós is már kb. heti kétszer kérdezte átlag, hogy mikor vágom már le G haját. Szóval meguntam és lenyírtam, megtörtem! Pedig megmondtam, hogy többet nem vágom le, mert ha olyanra vágom ami nekem tetszik akkor anyu és és anyós is magyaráznak, hogy nem oké. Szeretem az emberek véleményét… Csak úgy vagyok vele, mint a segglyukkal. Mindenkinek van, de senkit nem érdekel a másiké! :D
Ma a nap nagyon hamar eltelt, kicsit kockultam, aztán telefonáltam G-vel egy csomót, gyorsan ebédeltem, vagy valami ahhoz hasonlót imitáltam, aztán már bumm fél 3 is lett és végre megjött. A hét első napja basszus, hogy nem túlórázik és most kivételesen hétvégén sem megy dolgozóba. Lesz helyette holnap malac-vágás. Na az majd egy külön bejegyzés lesz azt hiszem.
Miután hazaért az én drága uram, adtam neki levest, aztán nekiálltunk sütni. Általában ő a kiskuktám, keverget, kavargat, sütőpapírt vág formára, meg csinálja, amire instruálom. Nagyon kis cukkancs! :) A Torta most a hűtőben pihen, véletlen egybeesés, hogy apósnak ma van az 51. szülije és én meg pont tegnap este találtam ki, hogy valamit sütögethetnénk, valami lihgt-piskótás etwast. Így is lett! Közben ma reggel meg kiderült, hogy ma van november is meg 12 is és, hogy az bizony Sülééknél itten valami ünnepnap féle, a családfő becses születésének napja! XD
Ha befejeztem az írást, akkor én is gyorsan elmegyek hajat mosni, aztán valami nagyon könnyű vacsi féle lesz, majd irány a konditerem, ha minden igaz. De legalábbis valami csavargás féle tuti lesz.
Tegnap este amúgy már azért nem írtam semmit sehová, mert elég későn értünk haza, kondi után elmentünk még vezetni egyet. Először a Sopron Pláza hátsó parkolójában próbálkozott volna G meggyőzni, hogy egy kicsit üljek be és körözgessek a parkolóban egy kicsit. Ennek az lett az eredménye, hogy mikor megállt a kocsival, elsírtam magam. Nem tudom, hogy miért, csak egyszerűen ilyen pánikolós rossz érzés tört ki rajtam, előjöttek a régi emlékek, amikor még tanuló vezető voltam és az oktató ordibált velem, ha valamit nem úgy csináltam, ahogy ő gondolta, meg folyton fogdosta a combomat, hogy „nyomjam a gázt” meg ez az amaz. A kijelentései, hogy egyszer úgyis megdug és társai… Mikor olyanokat mesélt, hogy kivitte az asszonyt az erdőbe és a kocsiban… Na jó nem is akarok emlékezni se erre az egészre, gyorsan mindenből átmentem elsőre, hogy minél előbb megszabaduljak az egész pereputtytól. Mert tudtam, ha másik oktatót kérek, akkor tuti megszívattak volna és megbuktatnak a vizsgán, vagy ilyesmi… Nem akartam a bonyodalmakat, csak hamar-hamar túl lenni az egészen. UTÁLTAM VEZETNI! Pedig imádom az autókat, a tuningért egyenesen oda vagyok, szeretem a sebességet a veszélyes dolgokat, szóval a vezetés az pont a top 10 első helyén kéne, hogy legyen, de egyszerűen úgy megutáltatta velem, hogy azóta is bennem van a tüske az egész miatt… G pedig ezt próbálja most kiirtani belőlem . Kár, hogy hiába mondogatja, hogy ő nem fog velem kiabálni és tényleg nem is kiabált még soha… Csak nem tudom mitől, de nagyon félek. Szóval aztán helyet cseréltünk beültem a kormány mögé és akkor az addigi pityergésből olyan sírógörcs lett, hogy remegtem… Iszonyú érzés volt, nagyon féltem és nem tudom. Fóbiás érzés volt az egész. Tudjátok, van, aki a pókoktól, van aki a bezártságtól hát úgy látszik én a vezetéstől leszek tökre készen. Úgyhogy aztán kiszálltam, megölelgetett és elindultunk, azt mondta haza visz. De nem hazafelé mentünk ám, hanem még útba ejtette a virágboltot is. Kaptam egy szépséges szál vörös rózsát. Mert amúgy tegnap voltunk 15 hónaposak. Nem tudom a virág minek szólt, de nagyon-nagyon is örültem!
Aztán még beugrottunk a Tescóba egy kicsit, konyhai gépeket nézegettünk, utánajárunk, mindenhol az áraknak aztán megvesszük amit szeretnénk. Vízforraló anyósnak (ami szintén az én ötletem volt…) meg nekem egy turmix-gép, hogy tudjak fini gyümölcs/zöldségleveket gyártani magamnak.
Miután kijöttünk a Tescóból, erőt vettem magamon és felajánlottam, hogy menjünk át a szemközt lévő Family-center nevezetű részlegbe, ahol már 8-kor bezárt minden, ezért full üres volt a hatalmas parkolója. Tényleg nagyon féltem és remegett minden porcikám, de valahogy legyőztem a dolgot és beültem a kormány mögé és mentem egy pár kört. Nem is felejtettem amúgy sokat, ennek azért örülök, hogy el tudtam indulni, ment a váltás is meg a kanyarodás is. Egyszer még a parkolást is sikerült végrehajtanom úgy, hogy a simán jó helyre álltam pont a kijelölt parkoló kellős közepére. Rajzolni sem lehetett volna szebbet! (biztos csak véletlen volt…) Na, egy szó, mint száz, barátkozom a gondolattal és tényleg jó volt mert nem kiabált velem, mindent elmagyarázott, hogy mit miért csináljak, meg, hogy ő hogy szokta. Nekem ő abszolút hiteles, mert az öreg ördögre is van jogsija. Szóval belföldön a buszon kívül bármit elvezetne, kamiont, targoncát, az atyaúristent is. Na, hát ez az én cseppet sem vidám történetem a vezetéssel. A maximalizmusom basztat rendesen, mert nagyon gáznak érzem legbelül, hogy a családban, akinek jogsija van, mindenki tök jól vezet, csak én vagyok ilyen nyomorék… De azt mondják, a gyakorlat teszi a mestert, szóval igyekszem kitartóan gyakorolni.
Most pedig megyek, megint megnézem, hogy áll a krém a süti tetején, keverek rá egy kamu tejszínhabot, meg pakolászok rá mindenféle fini gyümit (banán, mandarin). Holnap disznóvágás, szóval nem ígérek bejegyzést, de a torta receptjét is felteszem majd mindenképp! Addig is legyen mindenkinek szépséges hétvégéje!
