Ó my fucking god!!!
Ez a nap, ez… Ááááá, nagyon sz*r volt. Kezdődött azzal, hogy reggel hiába indultunk el időben, sőt annál is jóval előbb, egyszerűen akkora dugó volt mindenhol, hogy nem értem el a 9:45-ös vonatot. Oké semmi baj gondoltam, majd akkor megyek a 10:45-el, minden szép, minden jó. Felszálltam a vonatra, elfoglaltam a kis helyemet, lecuccoltam, kicsit kiszellőztettem, majd egyszer csak egy bácsika toppant be a fülkébe, a lábamra pakolta a kis kártyáját, igen igen a szokásos hallássérült vagyok bla bla bla és 150ft és kis plüsskulcstartó stb. megköszöntem szépen a közreműködést, aztán mondtam neki, hogy köszi, de nem élnék a lehetőséggel, azaz inkább mutattam h nem. Kicsit még erősködött, majd megveregette a vállamat rám mosolygott mind a két meglévő fogával együtt, majd távozott maga után hagyva a töménytelen piaszagot ami belőle áradt. Gondoltam magamban, még jó, hogy éppen most szellőztettem ki abban a tetves kabinban… Na sebaj gondoltam most már beáll a nyugi. De hát egy nagy sz*rt… Épp a holmimat rendezgettem még volt 10perc az indulásig, amikor is beesett a fülkébe egy fiatal srác, hogy én adjak neki sürgősen és azonnal kétezer nyolcszáz forintot, és hogy meddig megyek, szegedig ó az pont jó, ő majd azt nekem visszaadja. Ó igen, biztos ilyen kis naivnak tűnök… Aztán mondtam neki, hogy sorry, de nincs nálam kápé. Erre eltelt kis idő, visszajön a gyerkőc, hogy hát ő talált nekem egy automatát, és hogy ugyan legyek már olyan jó, és vegyek már fel neki pénzt. Közöltem vele, hogy tuti nem. Azért ezt ő sem gondolhatta egészen komolyan, hogy egy vadidegennek majd odaadok X ezer forintot annak reményében, hogy majd nem tűnik el frankón a szemem elől… Jaaaj ugyan már!!! Aztán végülis harmadik koccoltatásra végre leszállt rólam, de már ki voltam idegileg. Mi jöhet még alapon lehuppantam a székre és vártam, hogy majd kisiklik a vonat és itt döglök meg. De nem… ehelyett 10perccel később ért be Szegedre, amivel nem is lett volna gond, csak hát az a nagy bibi, hogy 13:20volt, én a pályaudvaron, az órám meg a BTK épületben 2kor fent a legtetején. 4 csomag, bazi nehéz… Ááá na mindegy gyors tervezgetés, hát akkor megyünk csomagostul órára. Kis kitérő TIK-ben szekrény, aztán csomag betesz, nagy nehezen rátuszkoltam a szekrényajtót mágneszár is harmadjára becsukódott hále lúja mehetek kartóra. Végülis időben beestem, nem volt para. Ok akkor ez is megvolt, után bevföci előadás írtam 2 oldalt. Majd hazajöttem. Na az volt még egy vicces menet, tehát így a villamos felé menet úgy éreztem összeesek a súly alatt ami a vállamra nehezedik, mert egyszerűen kiiiiibbbaszottul nehéz volt az a sok sz*r szemét sz*r. No mindegy fene, nagy nehezen hazaténferegtem, aztán elszaladtam még kifliért is a cba-ba, persze természetesen abban a pénztárban történt valami gebasz a sztornózással, amelyikhez én álltam be a sorba. Jó mindegy végülis sikerült hazaérnem és a nap folyamán először sikerült is vacsoráznom, ami reggeli is ebéd is volt. Tehát fél nyolckor megvolt az első kajálás is. Aztán azóta pihi van, mert már nem bírom.
Mára ennyi kész meghaltam!:P
2007. november 27. Szeged
