Nos tegnap óta van fejlemény dögivel, hol is kezdjem?
Hazaért G és mentünk is rögtön az ügyeletre. A doktornő éppen kint volt háznál, de mint kiderült, pont a háziorvosom ügyelt aznap. Mák.
Az asszisztens átküldött a sürgősségire, mondta, hogy sírjak, csapkodjam az asztalt és mondjam meg, hogy csináljanak velem valamit. Szerencsére nem kellett jelenet, bementem és foglalkoztak is velem ahogy én jöttem a sorban. Egy kedves dokibácsi vizsgált meg, emelgette a lábaim amitől majd betojtam, meg egy nagy tűvel is bökködött, de a bal lábamon szart se éreztem belőle. Utána hozott egy tolószéket bele kellett ülnöm és G átvitt a röntgenbe. Itt már elbőgtem magam, iszonyat rossz érzés volt ülni abban a székben :( Nem kívánom senkinek! Pedig erősködtem, hogy elcsoszogok odáig, de hát most már mindegy egy rossz emlék...
A röntgen arra engedett következtetni, hogy az 5-ös csigolyánál sérv gyanú... Amit eddig is mindenki mondogatott. Így hát kaptam egy szteroidos,fájdalomcsillapítós infúziót és ott voltunk 6-tól fél 11-ig. Utána visszamentünk az ügyeletre a dokinénimhez, megmutatni neki a papírokat, aki nagyon rendes volt felírt nekem egy kúpot, hogy tudjak éjjel aludni. Még a mobilszámát is megadta, hogy ha nem akarnak velem rendesen foglalkozni a neurológián (merthogy a sürgősségiről oda utaltak) akkor hívjam fel és ő majd szétcsap köztük.
Pechemre az ügyeletes gyógyszertárban nem volt a kúp amit felírt, így a gyógyszerész úgy csinálta meg, szóval szegény G éjfélkor még vissza kellett menjen érte. 5-ig sikerült szunyálni, utána olyan hangosan dörgött az ég, hogy felébredtünk.
Az infúzió óta és a kúp hatására, már nem fáj az egész lábam, de továbbra sem tudok járni rendesen és totál érzéketlen a vádlim és a combom külső oldala.
Ma a neurológiára taxival mentem, majd kifordultam a kocsiból, mikor mondta, hogy 950 O.o Az igen mondom.
Na mindegy, szóval újabb 4 óra várakozás, majd a vizsgálat. Most a lábamat mikor emelgette a doktornő, absz nem fájt tegnaphoz képest, talán mert a sok gyógyszer miatt nem érzek semmit. Megint megszúrkált, de semmi kakukk... Csukott szemmel egyik kezemmel sem találtam el az orromat ehh milyen tré, kicsit mindkettő mellé ment. Az irány nem volt pedig rossz. No mindegy.
Amit a háziorvosom is mondott, hogy mindig teszteljem, hogy tudok-e lábujj hegyen járni, hát lábujjhegyen még csak csak de a bal lábamon sarkon absz nem. Egyszerűen lebicsaklik a lábfejem tök nem is érzem... Szívás :(
Szóval a diagnózis porckorongsérv, ami eddig is sejthető volt a tünetekből. A doki mondta, hogy fokozatosan le kell adnom a súlyomból (nincs új a nap alatt) továbbra is javasolja az úszást és a McKenzie féle tornát. Erről még nem hallottam, csak futólag említette a háziorvosom, majd utána nézek a neten.
Hétfőn még van egy köröm a reumatológián, remélem azért egy injekció kúrát, vagy valamit kapok, hogy ne csak tünetileg legyen kezelve a dolog.
MR-re időpontot augusztus 2.-ára kaptam (no comment...) És még a neurológiára is vissza kell mennem kontrollra aug. 13.-án. Szép kis kalamajka és költség hegyek. Komolyan pénz nélkül nyugodtan meg is dögölhet az ember :(
Hazafelé gyalog akartam jönni, de hát esélytelen volt 10 lépés után összecsuklott a lábam, szóval hívtam a taxit, újabb 950 ft. Sóher vagyok? Sokallok majd 2ezer forintot így városon belül furikázásért. :((( Szippszipp
A javallott fogyásomat elősegíti, hogy semmi kedvem enni, tegnap egész nap nektarinon éltem, ma pedig eddig egy zsemlét rágcsáltam el, meg egy szelet sajtot és volt még egy csücsök csirkemellsonkám azt ettem meg. Nem nagyon van kedvem enni, mondjuk élni se sok... De legalább fájdalmaim most nincsenek, ezért is baromi hálás vagyok. Az élet apró örömei, ilyenkor az is jó, ha nem rossz :)
Most viszont egy kicsit lepihenek az ágyikóba, mert már ülni sem az igazi. Talán tényleg rá kéne próbálnom az úszásra valamelyik nap. Vagy ma, vagy holnap, attól függ, G-nek melyik nap kell vinni olajcserére a hondát.
Annyira szeretem! Mindig mellettem van, mikor alakítok! Igazi gondoskodó, szerető pár. Nagyon imádom, hogy ő aztán tényleg jóban rosszban egészségben betegségben ott van és fogja a kezem és lesi minden kívánságom és majd belehal ha szenvedni lát.
Próbálok erős lenni, tegnapig azt hittem, nekem nagyon magas a fájdalom-küszöböm, ültem már végig nem egy fogtömést pl érzéstelenítés nélkül és nyikkanás mentesen, de a tegnapi az 10-es skálán 11 volt.
A legjobban az zavar, hogy nem tudok rendesen járni. Borzasztó érzés, hogy a lábam nem engedelmeskedik és random időpontokban csak úgy összecsuklik alattam. Ha nincs korlát/fal/kerítés/G vagy bármi amibe kapaszkodni tudok, akkor halott ügy az egész.
Jól esett kicsit kiírni magamból ezt a sok tortúrát. Nem panasz, nagyon boldog leszek, ha ennek a végére tudunk járni és megoldódnak a gondjaim, vagy legalább enyhülnek az elviselhető kategóriáig. Jó lenne visszakapni a bal lábam, szerettem, mikor volt! :P
