A mai nap már egy fokkal jobban telt, mint az előző. Cathie hajnali 4-ig fent volt tanulás címszó alatt, el is olvasgatta az anyagot, csinált egy-két feladatot aztán nyugovóra tért. Érdekes álma volt, az egyik ismerősével, amire nem gondolt volna igazán. Igen jól sejtheti bárki ez a kedves ismerős egy fiú, akire Cat nem úgy tekint, mint „potenciális hím”, hanem ő barát. Barát a szó összes pozitív értelmében, lehet vele beszélni, meghallgat, ha tud tanácsot is ad. Rendes srác komolyan. Az álomban meg inkább a melegség volt a meghatározó élmény, sem mint az érdekes szituáció, amiben a történet hősei voltak. Melegség alatt természetesen nem homoszexualitásra gondolunk, azt hiszem ez teljesen egyértelmű.
A helyszín Cathie szobája volt, este, sötét, lámpák homályos fénye. Készülődési láz, valahová tartott és mint általában most is késésben volt. Ekkor megjelent az álom másik főszereplője nevezzük őt Camelnek. Szóval az álom szerint Camel benyit a szobába, ott találja Cathie-t, aki csapkodva-kapkodva rohangál fel-alá a szobában, majd egy férfias mozdulattal elkapja, és letaszítja az ágyra egy: „Ülj már le csak fél percig” szöveggel. Cat engedelmeskedik is, bár ha akarna sem tudna ellenkezni, a fiú erőfölényben van igencsak. Eltelik pár kínos pillanat pillantás váltások és csend kíséretében, majd hirtelen nagy változás minden olyan nyugodt, olyan ráérő. Nem fontos semmi csak, hogy ott legyenek, mint akit oda szánt az ég is. Záró kép gyanánt elcsattant az a bizonyos csók is ami aztán teljes sokkot okozott ébredéskor Cat fejében, vajon mi volt ez? A jó ég sem tudja, de pláne nem ő.
4 óra alvás után kissé nehézkesen akaródzott felkelni, és érdemben valami hasznosat tenni, de erőt kellett vennie magán, hát megtette. Nyolctól negyed kilencig azzal foglalatoskodott, hogy meghámozzon egy narancsot, mely makacs módon ragaszkodott az őt borító héjszerkezetéhez, és úgy döntött beint a világnak, még ajándékba savanyú is lesz. Ezt követően a nagy ismételt tanulás közepette Cathie-t elnyomta a buzgóság egészen délig tartó fázisa, amikor is riadtan ébredt fel, hogy te jó isten nekem tízkor kellett volna ennem. Nem baj gondolta, dél van akkor ebédelünk, az idő kerekét úgysem lehet már visszaforgatni sajnos. Pedig mennyi kijavítani való lenne nem igaz? Az ebéd ízletes volt és főként szénhidrát szegény. Elengedhetetlen kelléke egy jól kinézni akaró lány diétájához. Grillezett csirkecomb, krumplipürével. Megközelítőleg 50gramm szénhidrát a napi 160 hoz viszonyítva. Szuper!
Az ebéd után újabb olvasgatás következett, Cathie igyekszik jól informált koravén maradni, ahogy ez a jól megszokott stílusához passzol. Nem szeretne csalódást okozni.
Eljött lassan a 2 óra, kezdetét vette a készülődés szakasza, felöltözés, 5 perc alatt kontyrittyentés, smink készítése, elköszönés, cipőhúzás és már úton is volt az iskola felé. Az út eseménytelenül és maga elé bámulósan telt, szinte egyik pillanatban még a lakásban volt a következőben meg már bent ült a nagy előadóban és várta, hogy megkezdődjön a vizsga. Sokszor úgy telik el az 1-1,5 órás út, hogy szinte élvezettel tölti el Cathie-t ahogy szemlélheti a körülötte zajló világ rohanó eseményeit, a sok unott képű embert, akik üres tekintettel bámulnak maguk elé és látszik rajtuk milyen monoton ez a mókuskerék amit nap mint nap hajtanak, mert muszáj.
A vizsga is hamar elröpült az első fele elméleti részekből állt a második pedig gyakorlati jellegű volt. Kivételesen nem jött semmiféle sugallat az eredményt tekintve, nincs női megérzés, bizakodó előérzet, semmi. Teljesen semleges, Cathie úgy volt vele majd kiderül, és meglátjuk.
Hazafelé nagyon remekül jött minden összehangolt szimbiózisban sikerült tömeg közlekedni. Ez alatt azt értem, hogy míg az egyik járműről leszállt, a másikra már szállhatott is fel. Időben nagyon gördülékeny volt a dolog, ennek eredményeképp már fél hét tájékán itthon is volt.
