Miért van az, hogy én mindig mindenbe csak belekezdek, és aztán megunom, új ötletem támad, a dolgaim meg félbe maradnak? Annyi mindent csinálnék egyszerre, hogy egyszerűen elaprózódom. Rémes!
Mellesleg tegnap negyed 1ig aludtam eredményeképpen egy hajnalig tartó MSN beszélgetésnek. Persze nem sajnálom, volt már ilyen máskor is, és még szerintem lesz is, hogy fent kukorékolok éjjel, nappal pedig az igazak álmát alszom. Közben meg azért szalad a szobám. Át szeretném kicsit variálni, de még fogalmam sincsen hogyan… ennek következtében csak egyre nagyobb a kupleráj, és a ruhák a földön és olyan, mintha betörtek volna és feldúlták volna az egész szobát. Aztán mikor kitalálom, hogy oké akkor rendet teszek, meggyőzöm magam hamar, hogy de nekem tanulnom kell a pénteki pszichológia vizsgámra… Szerintetek amúgy tanulok ilyenkor? Persze ülök a gép előtt és minden mást csinálok, csak tanulnom ne kelljen. Majd az utolsó pillanatban meg kapkodó idegbeteg leszek, hogy basszus, már megint az utolsó pillanatra hagytam és nincs időm megtanulni, és akkor, huh… Aztán meg kapok egy négyest, és elgondolkodom rajta, hogy mi lett volna, ha még tanulnék is?! Csak feleennyire lennék lusta Istenem, de jó is volna!
Szóval csak azt akartam az egészből kihozni, hogy változtatnom kéne, és persze én ezt tudom is tisztában vagyok vele, hogy senki nem lesz kevésbé lusta helyettem, csak olyan nehéz és különben is! Nehéz az élet, és senki sem mondta, hogy könnyű lesz, de azért lehetne egy fokkal egyszerűbb… Tudom, túl sokat kérek, de na, már, na!
Mai programom a továbbiakban úgy fog kinézni, hogy elmegyek műkörmöshöz, mert összereszeli nekem a karmaimat, aztán délután pedig tanulnom kéne, és erősen gondolkodom a rendrakás/takarítás tevékenységén is, mert ha halogatom mindig lesz majd kifogás (ahogy eddig is volt). Most tanulnom kell ezt, most mennem kell ide, most vizsgaidőszak, most ez, most az, most amaz. Á nem működik ez így. Cselekedni kell! Olyan jó ezt az én ”számból” hallani… Na, de sebaj, talán ha így leírva visszaolvasom, majd felkelti bennem a tettvágyat. Elvégre a remény hal meg utoljára!
PeAcE
Szigetszentmiklós, 2008. május 7.
