WBPG

Van egy rossz, egy jó, egy átlagos egy mit tudom én milyen hírem, meg egy rakás mondandóm.
Szóval először is ma kaptam egy igen kedves e-mailt az Invitel kommunikációs ügynökségétől, miszerint sajnálattal olvasták a szerdai bejegyzésemet, valamit, remélik, mielőbb rendeződik a problémám. Igen, ez meg is történt Thank You for cooperation! De tényleg! Válaszoltam is, és azért meg kell vallanom most úgy kissé elégedett, vagyok ilyen téren, hiszen azért mégsem olyan süketek azok a fülek, mint ahogy első látásra tűnik.
Na, más, ma is bal lábbal keltem úgy látszik, bár szerintem egész nap tök jó kedvem volt, hazajöttem lehuppantam a gép elé és 10 perc sem telt el, már anyáztam… De most komolyan ilyenkor annyira meg tudom magam sajnálni, hogy a technika ördöge miért szórakozik velem. Nem szeretném nagyon részletezni, a lényege csupán annyi, hogy nem tudok belépni egy általam szerkesztett dolog adminfelületére… De nem is érdekel már komolyan ezt is lesz*rom!
Aztán még van egy másik nyűgöm is, de az meg nem is publikus, egyrészt mert ilyen magánéleti dolog és nem teregetném ki a világhálóra, másrészt meg, ha eszembe jut, csak megint jól felhergelem magam.
A suli átlagos volt, bár kissé nehezen követhető óravázlatot sikerült prezentálni, aminek annyira nem örültem mondjuk, de betudom annak, hogy az elmúlt napokban semminek sem tudok örülni. Tényleg hisztis vagyok azt gondolom. Sejtem is mi lehet az oka. Na mindegy most így el is ment az életkedvem is szóval mára berekesztem a blogolást. Pedig hazafelé még lelkes voltam. Na majd ha jobb lesz a kedvem kifejtem a dolgokat, mára legyen elég ennyi, nem lehet hozzám szólni és azt hiszem most vagyok az a bizonyos ”hápé”!!!

LEAVE ME ALONE!!!