Hajjajj, már ezer meg egy éve nem jelentkeztem „normális” bejegyzéssel. Vagy azzal még sosem sikerült? :P
Nagyon klassz volt a hétvégénk, de tényleg!!! Kirándultunk egy hatalmasat együtt voltunk, beszélgettünk, romantikáztunk. Szerintem igazán jó megkoronázása volt G pénteki szülinapjának.
Sajna fogyókúra ügyben már nem voltam ennyi szuper. Mert hát a kirándulás alatt lecsúszott pár hari péksüti, aztán étteremben ebédeltünk, ahol ugyan grillezett csirkemellet ettem, de nagyon kívántam napok óta a krumplipürét, úgyhogy azt ettem köretnek mellé. Mondjuk nekem sós volt és az adagok is elég nevetséges méretűek voltak, amivel baj nem lett volna, csak az árak meg ehhez képest magasak voltak. Meg is bántuk gyorsan-hamar, hogy ott kajáltunk, de aztán úgy voltunk vele, hogy ennyi jár na!
A tornacipőm teljesen totálisan beadta az unalmast, már a Hörmann-forrás felé menet. Emiatt, meg mert eléggé fáztam az árnyékos erdőben, sajna most kimaradt az Írottkői túrácska, ami 5km-es, hegynek fel kb. ahogy néztem. De mindenképpen sort kerítünk rá, megfelelő öltözékben legközelebb. Jeejee! Így csal a forrásig másztunk el, ott nézelődtünk egy kicsit és találkoztunk egy párral akik a kis bulldogfiúcskájukat sétáltatták az erdőben, aki annyira élvezte a murit, hogy teljesen euforikus állapotban volt, szinte megkergülve rohangált körbe-körbe. Nagyon édi volt! Ilyenkor mindig eszembe jut, mennyire szeretnék én is egy saját kiskutyust. De amíg itt lakunk anyóséknál biztosan nem lesz. Mivel nem lakhatna a házban. Meg hát elég másféle elképzeléseim vannak nekem a kutyatartásról meg itt vidéken a kutyatartás… Na de ebbe nem akarok belemenni, egyszer majd lesz saját lakás, saját pici-kutyi, aztán később saját házikó, saját kert, saját pici és nagy kutyik! :D Imádom őket na!
Na, a cipős sztoriból pedig azt szerettem volna kihozni, hogy Szombathelyen betértünk a „plázába”, azon belül pedig a Hervisbe. Kaptam az én drágámtól egy szuper cipellőt! Azonnal fel is vettem a tornacsukám pedig szegény foszlós kis darabjaival együtt a csomagtartóban végezte. Álomszép hófehér magas szárú Nike cipő! Szuper jó, szerelem volt első látásra. Még mákunk is volt, mivel éppen a hétvégén akció volt egy választott termékre lehetett 20%-os engedményt kapni. Így nagyon jó áron vettük meg a cipőcskét. Örültem neki nagyon!!!
A vasárnap az haszontalanul telt gyakorlatilag. Semmi olyasmit nem csináltam, amivel hozzájárultam volna az utókor fejlődéséhez vagy akár csak a sajátoméhoz. :P Aludtam, ettem, aludtam tv-t néztem, feküdtem, aludtam, ettem így kb. ezek permutációja ment egész nap. Élveztem nagyon!!! :D
Ennek következtében ma a szombati-vasárnapi és a mai penzummal is adós vagyok magamnak, ami az Alakreformot illeti. Vakmeleg lesz, de úgy döntöttem belevágok, csinálom, míg bírom, aztán ami marad, majd szépen sorban ledolgozgatom. Közben pedig még a fürdő vixolásnak is nekiálltam, úgyhogy most éppen az ecetes vízkőoldó fejti ki hatását a WC kagylóban, a csapokon és a mosdótálon is. Büdös, mint az állat, de nagyon szépen leszedi a vízkövet, amiből itt aztán akad rendesen. Olyan szinten, hogy a vízforraló, a csapok, de még a hörcsög itatója is mindig tiszta fehér tőle. Szóval ilyen szempontból nem unatkozom, mindig akad valami sikálni- való. De nem panaszkodom, legalább hasznossá teszem magam egyrészt, másrészt van pár elrettentő példa előttem, hogy milyen körülmények közt NEM akarok sosem létezni. Persze én is trehány és rendetlen vagyok, mint az állat, de néha megszáll a szentlélek és olyankor jól elpakolok. De a tisztaság az nem kérdés sosem, koszban nem ücsörgünk és pont. Az uram is elvárja, hogy azért normális viszonyok uralkodjanak itt az emeleten és hál’ isten szerencsém van vele, mert segít is takarítani, ha arról van szó. Porszívóz meg a lefolyót be szokta vállalni, mert attól én sikító frász közeli állapotba tudok kerülni simán. Na, jó tényleg hatszáz oldalt rizsázok a takarításról?! Szörnyűűűűű vagyok!!!
