Sötét
Sötét van és félek
Mégis sötétben élek
Nem bírom a fényt.
Táplálom a lényt.
Táplálom a lényt,
Mely éj sötétjén él,
Kiutálom a fényt,
Melynek ellensége éj.
Édes vér szaga száll a ködben,
Borzongat félelmem jöttödben
Rothadó hús,orrfacsaró bűzzel
Fények tiszta angyala,örökké űzz el!
Lent akarok lenni
Pokol mély bugyrában
Olyat akarok tenni
Mit nem ismernek el a világban.
Ölni!Szívni mennyei vért,
Halni!Vágy,mit senki meg nem ért.
Öletni! Így állni édes bosszút,
Haldokolni! Fájdalmasat, hosszút.
Kényeztetni, s kényeztetve lenni
Majd hálátlanul gyilkossá tenni.
Elpusztítani,mit annyira kívánsz,
Szenvedéllyel ölni,életedtől mit vársz?
Mit vársz tőle, hisz láthatod,
Semmi sem örök, Véged!várhatod...
Harag,gyűlölettel szíthatod,
Tudás, ha akarod megkaphatod.
Jöjj hát, s reményed add fel,
Ha befogad, életed most vész el.
Hisz TE akartad! Miért hátrálsz?
Megváltást,kiutat mégis kitől vársz?
Nem segít majd neked!
Nem vezeti kezed!
Gyenge percben hagy el,
Utolsó lélegzet, hagyj el!
Hagyni, s elhagyatva lenni,
Most érzed csak igazán.
Mert másképp kellett volna tenni,
Te döntöttél balgán!
Viseld hát a kínját
Döntésed súlyának
Törődj bele nincs már
Értelme a világnak.
Elveszíted mindazt
Mit annyira becsültél
Magadban nem bízhatsz,
Hisz rosszul döntöttél.
Csalatkoztál magadban
Késő bánat már.
Egymagad vagy Tudatlan
Elkárhoztattál!
