Jahhhj ittenem de naon fáradt vok, még mindig. Olyan xar kedvem van, én nemtom semmihez sincs igazán indíttatásom... Pedig tanulnom kéne, meg nem ártana a sporttáskákból sem kipakolni... De ááááááá
Tegnap egész nap ágyban voltam szinte, nem csináltam semmit csak neteztem,és döglöttem... Kicsit betett ez a két részletben alszunk 5 órát dolog, aztán valamikor 3 környékén aludtam el hajnalban és 11kor keltem. De nem érzem azt, hogy olyan hű de nagyon kipihent lennék... Meg tegnap kicsit visszaesett a hangulatindex is. Valahogy előjöttek bennem a dolgok, aztán elszomorodtam.Sok-sok szép emlék, meg a tudat, hogy ez már nem lesz az enyém. Vele nem :( És akkor pár könnycseppet megint elhullajtottam, pedig azt gondoltam már a hetek óta tartó sírás után egyszer elfogynak azok is, de még úgylátszik van.
De az tény, hogy még egy darabig nem leszek kész új kapcsolatra.... Valahogy el sem tudom képzelni azt, hogy valakit most megint megismerjek, megszokjam az új dolgait, alkalmazkodjak, ilyenek... Olyan lehetetlennek tűnik hogy bárkivel legyek úgy, aki nem R :( Ez elég szomorú, de most úgyérzem nagyon ki kell ezt hevernem, mert ez most betette nálam a kiskaput elég rendesen sajna. Emellett meg még az is naon fáj, hogy ilyen f*sz módon lett vége... Olyan megalázottnak érzem magam, hogy ennyire vaksi voltam, nem vettem észre dolgokat, amiket észre kellett volna... Dehát utólag mindig okosabb az ember már :/ Nagyon szeretnék visszamenni az időben abba a 4,5 hónapba amikor boldogok voltunk. Én legalábbis őszintén az voltam, ő talán csak eljátszotta. Ez már végülis mindegy is, csak egyszerűen bánt, hogy azóta sem nagyon érdekli mi van velem. Ennyire nem lennék fontos? Ez nagyon rosszul esik nekem, hogy valaki, akivel az életemet leéltem volna, ügyet sem vet rám.
Dehát ilyen az élet... Próbálok felejteni, meg talpraállni. Nincs más választásom, mert az élet megy tovább és engem nem kérdez meg akarok-e helytállni benne,csak szimplán megköveteli és kész.
PeAcE
