Velem előfordult, sőt éppen most is nagy álmom plüssmackónak lenni. Naphosszat lógatni a lábamat egy kirakatban, és tűnődni a körülöttem lévő világ dolgain. Porosodnék a polcon, néha a bolt tulaja arréb pakolászna míg letörölgeti a polcot alattam,majd visszatenne a jó öreg megszokott kis helyemre. Nem kérdeznék, és nem kutatnám a létemnek az értelmét, csak része lennék a kirakatnak. Megfigyelném, ahogy mellőlem a polcról elvinnék a szép és drága játékokat, eltűnődnék vajon én miért nem kellek senkinek, de cseppet sem bántana, hiszen nekem a polcon is jó.
Aztán egyszercsak jönne egy kislány a boltba, érezném, ahogy vibrál a kevegő. Ez most valami más lenne, ő különleges vevő. Felpillantana a polcra és látnám, ahogy megcsillan a szeme, tükrözné a vágyat, hogy az övé lehessek. Aztán ez az érzés hamar tova is suhan és a kislány elszomorodik mert neki még annyi összekuporgatott kis pénzecskéje sem lenne, hogy egy ilyen ócska plüssmackót meg tudjon venni. Nagyon megsajnálnám, és próbálnék lepottyanni a polcról oda pontosan oda a kislány lábai elé. Aztán ő felvenne és bánatosan az eladóhoz cipelne, hogy tegyen engem vissza a polcra, de az eladó persze megsajnálná a kislányt, és a kevéske kis pénzéért cserébe eladna engem. Persze tudja ő is én is hogy soha nem kellenék senkinek az árért amit rám szabott, így jó üzletet csinált így is. Talán mindenki boldog. A kislány hazavinne ráültetne az ágyára, édesen duruzsolna nekem, ruhácskákba öltöztetne, teázgatnánk, majd éjszaka őrizném az álmát szorosan hozzábújva ölelő karjaiban. Már nem tűnődnék azon miért nem kellek senkinek, és nem porosodnék egy kirakat polcán. Megtalálnám a helyem ott a kislány két karja közt, megpihennék. Az évek telnének, a kislányból kamasz cseperedne, és én felkerülnék először az ágy támlájára, később az alsó polcra, majd egyre feljebb, s végül a kislány felnőtt nő lesz, én pedig egy dobozban végzem sok megunt játék között. Ekkor is csak arra gondolnék, hogy valakinek egyszer fontos voltam, és úgy szorított magához, hogy éreztem kicsi szíve minden szeretetével ragaszkodik hozzám. Boldog plüssmackó voltam egy boldog kislány életében. Hosszú évek telnének el a doboz mélyén azon tűnődve mi lesz velem, ki talál majd rám,amikoris egy szép napon felnyílik a doboz fedele, és ugyanaz a kislány mosolyog rám s ujjongva szorít kicsiny karjaiba. Az anyukája mellé lép, végigsimítja a kislány haját ölébe veszi,majd elmeséli neki, hogy egykoron az ő macija voltam, és elmeséli azt is mennyi mindenen mentünk keresztül együtt, hogy hány titkát őriztem meg, hogy hány fájó könycseppet szárítottam fel az évek alatt. A kislány áhitattal nézi édesanyját, ahogy az mesél, és én megint újra érezném, hogy valakinek fontos vagyok.
Boldog plüssmackó akarok lenni, egy boldog kislány életében!
PeAcE
