Kedves Naplóm!

  Kicsit elhanyagoltam mostanság a napló írást, mivel hazajöttem és zajlik az élet ezerrel. Ezért utólag is sok-sok bocsi! Szóval utoljára 18-án hallattam magamról, azért azóta történt egy, s más. Például kezdeném mindjárt a 18-án este történtekkel. Hm igen, az mesébe illő volt.

 Szituáció a következő, mint tudjuk (vagy sem…) meg volt beszélve R-el egy találkozó péntek délelőttre, amiről még csütörtök este kiderült, hogy mégiscsak kora délután lenne az, mivel neki vidékre kell mennie, és majd 2 óra környékén felhív engem, hogy merre vagyok, és tudunk-e éppen találkozni. Eljött a péntek 2 óra, el is múlt… Eseménytelenül. Majd jött egy sms 3 óra magasságában, hogy előszöris boldog születésnapot nekem, másodszor pedig el kéne halasztani ezt a találkát mégis, mivel ő még csak Mógyoródnál jár, és mire átverekedi magát a városon, akkor csak 10 percet tudnánk találkozni, és hogy annak semmi értelme meg blablabla… Persze azért gondolhatja bárki, hogy éreztem én előre, hogy drága R át fogja kúrni a fejem megint, és semmi nem lesz a mi kettőnk személyes találkozásából. Hogy miért? Azt is megmondom, mert szegénynek olyat hogy gerinc nem osztottak… Szóval mivel én – ellentétben egyesekkel – nem vagyok paraszt, válaszoltam neki, hogy egy percig se aggódjon, nem vagyok meglepve, tisztában voltam azzal, hogy mi aznap nem fogunk találkozni. Részemről itt lezártnak tekintettem bármiféle emberség fellelését ebben az „emberben” már ha lehet egy ilyet annak nevezni. Amúgy félreértés ne essék, nem vagyok dühös rá, sokkal inkább magamra, hogy így félreismertem. De hát a tényen nem változtat a dolog… Igazam volt azzal kapcsolatban, hogy egy szar alak, és egyetlen könnycseppet sem érdemelt volna soha, nemhogy azt, hogy heteken keresztül sírjak utána. Nagy hülye voltam… De hál’ istennek ez már a múlté!

 Ó igen nehogy azt gondolja bárki is, hogy a történetnek itt vége szakad. Szóval R nem sejtette, hogy a családi szülinapi vacsi előtt teszünk egy kósza kitérőt egészen az ő lakhelyükig. De pedig voltam ilyen SZEMÉT :) és megtettem. Ki hitte volna érdekes módon a kocsija a ház előtt állt, és még a szobájában is égett a villany fura nem? Biztos szegénynek valaki ellopta a verdáját és leparkolt vele a saját házuk előtt, és még az ágyacskájába is befeküdt és a pohárkájából is ivott. Ugyan már… Tehát Katus ment látott, győzött, vagy mi. Egy szatyorba beletettem a kölcsönbe kapott könyveket, és még a karácsonyi ajándékának is a megmaradt részleteit mellékeltem, mert úgy gondoltam én emelt fővel kívánok távozni ebből a rémálomból. Szépen beakasztottam a kerítés belső felére a kis szeretet csomagot, majd beszálltam a kocsiba és ágyő balra el. Aztán jött a hívószám kijelzésének letiltása és a telefonálás. Persze, hogy felhívtam a mi drága R-ünket. Telefont felveszi: „Igen?” Mire én:” Szia Kata vagyok (nem kérdeztem meg van-e még 1 Pepsije :P), otthon vagy most? És igen, és igen, már érkezett is a válasz: „őőő nem éppen” Hmm ez igazán furcsa nem? Frappánsan ennyit mondtam: „Ez érdekes mert a kocsid a ház előtt, és a szobádban is ég a villany de mindegy”. Ekkor történt egy kis technikai málőr miszerint a telefonom épp merülőfélben volt és szétkapcsolt. De nem voltam rest újra hívni. Szóval elmondtam neki mit hol talál, majd köszönés nélkül megszakítottam a hívást. Ezután még írtam neki egy sms-t is, csak hogy érezze a törődést, melyben közöltem vele örömömet az iránt, hogy ő persze soha nem hazudott nekem, és egyenes velem. Azért kicsit furcsa, hogy az ő gyomra nem veszi be, hogy szar alaknak tituláltam 31-én egy sms-ben errefel kiderül, hogy már akkoris mélységesen igazam volt, és te jó atya világ, hát hová tettem én az eszemet? Borzasztó… Persze ha bárki is azt gondolja, hogy az üzenet azonnal kézbesítve lett az téved mert kicsi R kikapcsolta nagy ijedtében a telefonját of course. De azért egy óra múlva sikerült elmésen kitalálnia azt a választ mindezekre, hogy: „Nem fogok magyarázkodni, hogy hazajöttem valamiért. Szia!” Hazudnék ha azt mondanám nem törtem ki mélységes nagy kacajban az üzenet olvasásakor. Épp az étteremben ültünk már anyuval, és apuval, és vártuk a finom ünnepi menüt, de ugye nem kell ecsetelnem senkinek, hogy engem éppen másfajta öröm töltött el, mintsem a kulináris élvezetekre való felkészülés öröme. :) Na igen, meg is született életem utolsó számára küldött sms-e, amely igencsak lenézőre és szánakozóra sikeredet, ergo híven tükrözte az iránta tanúsított „érzelmeimet”. Szóval a reakcióm ez volt: „Nem is kell megmagyaráznod Drága, akkor is hazudtál, hogy nem vagy otthon, pedig otthon voltál, maximum csak a nem létező lelkiismeretednek tartozol magyarázattal. Nahm csókos :D” Az óriási mosolygós fej természetesen azt hivatott tükrözni mennyire elégedett vagyok, és hmm bizton állíthatom szép születésnapi ajándék volt ez, hogy végre felnyílt a szemem vele kapcsolatban. Erre még szükségem volt, hogy örökre elfelejthessem életem egyik legnagyobb tévedését. Hmm ki is az a Richie???

 A vacsi viszont nagyon finom volt, és tele pocival tértem haza este nyolckor, nagy elégedettség és megkönnyebbülés közepette. Így telt az én 19. születésnapom. Igen-igen tudom, hogy velem mindig történik valami. Egyszer talán majd egy könyvben visszacseng életem apró-cseprő mozzanatainak megregényesített verziója. Addig is marad a blogolás.

 Akkor evezzünk más vizekre, miszerint 19.-én volt nagy haveros, partyzós, ki-be készülős, csocsózós, ivós, jól szórakozós születésnap ünneplős móka. SZERINTEM!:)

 Hatra volt megbeszélve a többiekkel, hogy találkozunk Pedroban, én ¾ 6 körül indultam el, azt gondoltam úgysem lesz még lent senki, ezért elballagtam a buszmegállóba a tököli banda elé, meg E-vel is ott taliztunk. Így mentünk Pedroba öten, ahol már lent volt Sz és a barátnője is. Nem kellett sok idő megérkezett a nép, szépen sorban szálingóztak be B,P,N,S aztán K is. Voltunk jó sokan, nincs okom panaszra. A buli nagyon klassz volt, nyolckor már alig álltam a lábamon :P de kikérem magamnak én nem vagyok alkesz. Csocsózni is jó volt, már régen fogtam a rudat a kezemben – nem kell ám félreérteni még mindig a csocsóról van szó! Aztán volt nagy öröm mikor 9 környékén betoppant L&R is. Nagyon örültem nekik, mert már ezer meg egy millió éve nem találkoztam velük, és már nagyon hiányzott a buksijuk. Gyorsan el is híreszteltem nekik, hogy eztán valószínűleg többet lesz alkalmunk találkozni, mivel egy isibe fogunk járni. De ez másik story ezt majd még kifejtem egy következő lélegzetvétel keretein belül, mert igencsak szabadjára engedtem most az ujjaimat.

 Az utána következő napok netezéssel és semmittevéssel teltek el, jó volt egy kis lustizás és pihi végre. De holnap még van egy kis szegedi elintézni valóm, aminek eleget kell tennem, benézek vizsgázni egyet :P, valamint a TO-ra sem ártana vetnem egy kósza pillantást, hadd üvöltsék le a fejemet jó szokásukhoz híven. Ennyi kell a lelki békéhez!

 Mára azt hiszem ennyi bőven sok(k) a jóból, és ígérem legközelebb most már tényleg kifejtem rendesen ezt az iskola dolgot, mert mindig csak ígérgetem, aztán valahogy folyton történik valami más ami képpontokat igénylőbb!

!PeAcE!

 Szigetszentmiklós, 2008. január 23.