Ahj!
Annyira unom már, hogy már megint R-el álmodtam!!! Nem akarok már több blogbejegyzést neki szentelni, de ez már komolyan kiakaszt…
Most éppen az volt a ”trendi”, hogy álmomban felhívtam őt telefonon – isten se tudja miért?! – és elkezdtünk beszélgetni, aztán ő elmondta nekem, hogy még mindig szerelmes belém, én meg nevettem és mondtam, hogy sosem volt az, ő meg bizonygatta, hogy de igen és nem hazudott nekem, én meg mondtam neki, hogy dehogyisnem, és ott próbált győzködni, de én csak nevettem és mondtam a magamét meg ő is… Na talán ez az életben is így volt, jól elbeszéltünk 1más mellett. :)
Csak most már elég bosszantó, hogy felejteni szeretnék, de az álmaim nem hagynak nélküle létezni. Tudom Freud szerint álmainkban jelennek meg az elfojtott vágyaink, és még tán azt is valószínűnek tartom, hogy sokszor szeretném, ha odaállna elém és bocsánatot kérne azért, ahogy viselkedett, de ugyanakkor pedig azt gondolom, hogy ő részéről nem érzi magát hibásnak azért ami történt szerintem… Mert az ő szemszögéből amiket csinált csak apróságok, és én vagyok az igazán rossz, meg gonosz, aki azt merte rá mondani, hogy szar alak, és hogy hazugsáv volt minden szava, és mert gratuláltam neki, hogy éveken át az orromnál fogva vezetett. Ez ilyen örök probléma lesz már, meg volt is mindig, hogy másképp láttuk a dolgokat, de ez nem is volt baj sokszor… De itt meg az, és jobb is így. Csak már szeretnék túllépni és élni az életemet könnyek, és fájó emlékek nélkül olyan nagy kérés lenne ez? Bár lehet, hogy én vagyok türelmetlen, mert azért mégiscsak 18.-án kerül fel a pont, az i-re, de én azt gondolom szenvedtem már eleget, nem szeretnék már többet rá áldozni, mert nem érdemel annyit még ő sem, vagy inkább ő pláne nem… Túl sok volt így is minden, és igen bizton állíthatom, hogy minden érte hullajtott könnycseppet mélységesen megbántam, és valahol azt is nagyon sajnálom, hogy így félreismertem. Azt viszont nem győzöm hangsúlyozni, hogy tényleg boldog voltam! Komolyan! Az más kérdés, hogy csak illúzió volt az egész, de legalább boldog illúzió volt. Hogy is van ez? Boldogok a tudatlanok, vagy valami ilyesmi… Ez nagy igazság.
Igazából ennyi ami miatt most így nagy hirtelen billentyűzetet ragadtam, mai napra a terveim egy fényképezkedés, – kell hétfőre igazolványkép – meg este egy kis Pedro. Remélem jó lesz, mert múlt héten nagyon klasszul sikerült a buláj!
PeAcE!
