WBPG


★ K a t u s ★



Víz ~ 43,7%
Izom ~ 30,8%
Zsír ~ 40,5%

ღღღ


♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥


A győztesek soha nem adják fel. Akik feladják, sohasem győznek!


"Egy porszem világot jelent, s egy szál vadvirág az eget, fogd föl tenyeredben a végtelent, s egy percben élj évezredet."

Ez Az Amaz

2012.02.01. ~ 122 kg

- Nyak: 39 cm
- Kar: 50 cm
- Mell : 120 cm
- Alatt: 108 cm
- Derék: 107 cm
- Has: 128 cm
- Csípő: 131 cm
- Comb: 80 cm
- Vádli: 50 cm



2012.05.26. ~ 119.9 kg

2012.07.06. 07:51 WannabePG

Elég tré éjszakám volt, hajnaltájt kimehetett a fájdalomcsillapító, mert majdnem megőrültem úgy fájt, mindenhogy zsibbadt ami forgolódást itt levágtam anyám... Csodálom, hogy G nem ébredt fel, mert a végén már ideges voltam, hogy sehogy se jó és szinte az ágyhoz csaptam magam.
Aztán addig szenvedtem, míg elaludtam, szerintem már a kómásságtól... Most még egész jó a helyzet, nem tudom mi volt ez éjjel. Húzom a gyógyszer bevételt ameddig csak lehet, hogy kibekkeljem a napot. 2 kúp és 2 bogyó azért így is elmegy simán. Még szerencse, hogy kúpot kaptam, különben most még a savam miatt is szívhatnék.

G rövid hetes, most a piacon van, hoz paprikát paradicsomot meg hammát. Lecsót tervezek csinálni, pontosabban koordinálni a készítést. Aztán 9:15-re megy gumishoz, miközben ő beállítja az ablakait, kap 4 új papucsot a kocsi. Már nagyon ráfér van bennük pár km :)

Dokinénim ma délutános, remélem G hazaér 2-ig és akkor el tud nekem szaladni gyógyszer utánpótlásért, mert úgy kapkodom, mint más a tik-takkot. Szóval igen fogy... Megváltás lesz, ha hétfőn csinálnak velem valamit érdemben végre a reumatológián. Mert remélem fognak!

A héten az alig evésnek köszönhetően fogytam, a 30 deka pluszomból azóta lett 1.7 kg mínusz. Egyrészt képtelen vagyok az asztalnál ülni, szóval fekve meg mindenféle hülye kitekert pózokban próbálok enni, így el is megy az egésztől a kedvem. A gyomrom hála istennek úgy összeszűkült, hogy egy adag saláta után is a kipukkadás szélén állok. Bár gondolom sejti mindenki, hogy nem ilyen áron akartam ezt az egészet.
Egész napos fetrengésem során ráérek sokat gondolkodni, hogy mit is akar jelenteni ez az egész ami most velem történik. Az utolsó csepp a pohárban, hogy vissza kell vennem az arcomból a zabálásokat illetően. Kedden délután bevallom sírva könyörögve tettem le a nagyesküt a plafonnak, hogy soha soha soha többet nem eszem hülyeséget és lefogyok, csak múljon el ez az iszonyatos fájdalom. Vagy én múljak el, de valamelyik mindenképp :P Azóta kínált G csokival, nem kellett, kérdezte, hogy eszem-e nachost, a-a. Szóval ha nagyon ráerőszakolom, akkor ennek most ez a pozitív oldala.

Bár eddig még a valós okokat senki nem kezelte, csak megállapította, bízom benne, hogy hétfőn végre tényleg jön segítség a reumatológus képében és nem csak a túlélésre játszunk, hanem visszakapom a normális életszínvonalat, amibe belefér az ülve étkezés és a testmozgás, meg úgy az egyedül fürdés/öltözködés/wczés és ilyen apró luxuscikkek...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pgcica.blog.hu/api/trackback/id/tr784632429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása