Tisztára mint valami kampány szöveg! Na de ha elmesélem a hatalmas sztorit, hogy mi volt velem kedden, akkor senki nem fogja többé megkérdőjelezni miért mondom azt amit.
Ez a nap is úgy indult ahogy a többi :D Közhely Nr.1. Csak éppen teljesen idiótán végződött, és az egész egy rakás szerencsétlenség volt.
Igyekszem rövidre fogni, és nem oldalakat ömlengeni a Katus féle bénázásról, amit már levédetni készülök, hiszen lassan szállóige. TM lesz kész passz! :P
Szóval szép napos - de sajna szeles - nap volt, elindultam iskolába, ahogy azt a RENDES kislányok teszi. (Tehát akik nem olyanok mint én :D) Mivel még baromira időben voltam a buszig, beugrottam az OTP-be pénzt felvenni, mert bérletet kellett vennem. Ezzel nem is volt semmi para, nem volt előttem senki, szóval megközelítőleg 3 percet vett igénybe az egész tranzakció ajtónyitással együtt. Igen ááám, amikor is megesett az eset, hogy a kapucnim a kabátomról leesett. (rímelt azt vágtátok nem?:P) Tehát táska földre ledob, nekiáll kapucnit szerelni gőzerővel. Közben az emberek mászkáltak fel-alá és mosolyogva konstatálták, mit össze küzdök azzal a nyomorult zipzárral. :D Ha ez nem lett volna elég közben csörgött a telefonom is, szépen megkértem az illetőt ugyan hívjon már vissza 2 perc múlva, mert éppen az OTP közepén harcolok egy kabáttal. Végül is győztem, a kapucni a helyére került és elindultam gőzerővel a busz felé. 38-kor léptem ki az OTP ajtaján, és 45-re volt kiírva a netes menetrend szerint a busz. Simán odaértem volna, DE! 42-kor két busz úgy száguldott el az orrom előtt, hogy csak úgy füstölt. Közben a telefont is lebonyolítottam szapora léptek közt... A busz viszont elzúzott mint a szél. Ott álltam a megállóban mint az a bizonyos f*sz a lakodalomban, ránéztem a menetrendre, ahol 45-ös buszról szó sem volt, csak 42-esről. De abból kettő is... REMEK! Gondoltam ne veszítsek sok időt, elindultam a hév felé, út közben telefonos segítség hév menetrend ügyben, kiderült, csak fél óra múlva van hév, és azzal sehogy nem érek be hatra. Na mindegy gondoltam, ha már mozgásban vagyok lesétálok két buszmegállót addig is telik az idő, és majd ott meglesem mikor van a következő busz. Így is lett, odaértem lesem a menetrendet, 16:58volt már ekkor, látom a következő busz 17:22... Igen én meg 6-ra megyek suliba.Ha megtanulok teleportálni talán összehozható, amúgy esélytelen. Gyors krízis-stratégia kidolgozás. Hívom barátnémat, hogy SOS help kéne, Csepelig be tud-e dobni. Be tudott!!! Azóta is örök hálám üldözi, és ő meg maximum reménykedhet, hogy nem éri utol. :D De ha nagy leszek meghálálom! ;) Növök még 10 centit például. :)
Szóval Csepelen járunk minden szuper, a peron végénél tartok, mikor fél füllel hallom, hogy "vonat indul a második vágányon a beszállást kérem fejezzék be" Miii?!??!Katus elkezd sprintelni gőzerővel, hál' Istennek jó fej volt a sofőr, mert látta hogy rohanok, mint egy félőrült, és megvárt. Huhh 17:35 a HÉV-en vagyok minden szuper!
A nagy rohanásban azonban tökre megfeledkeztem arról az apró kis mozzanatról, hogy nekem baromira bérletet kellett volna vennem. :D Igen kedves BKV végigutaztam fél Pestet mire leesett, hogy upsz. :P Sorry vagyok! Na ezt orvosolandó Ferenc körútnál a metróba menetel előtt vettem egy bérletet pikk-pakk megvolt, lerohanás a mozgólépcsőn, orrom előtt el a metró, iszkolás az első kocsihoz, fel a metróra le a metróról rohanás a mozgólépcsőn felfelé. Csodák csodája 18:00 BELÉPTEM AZ ISKOLA KAPUJÁN! Nnnaahh, ezt tessék utánam csinálni.
Ha valaki kis naívan azt hinné itt értek véget a megpróbáltatásaim, annak elmondom hogy NEEEEM! :) Ugyanis beértem a terembe nagy lihegések közepette kényelembe helyezkedtem, majd jött a tavaszi zsongás. Mindenki csicsergett, teljesen korrekt volt, aztán eltelt 10perc tanár sehol. Eltelt megint 10 perc, tanár még mindig sehol. Na ekkor páran felmentek a TO-ra érdeklődni, hogy ugyan mi a szösz van már ilyenkor ? Az igazgatónő pedig sűrű bocsánatkérések és sajnálata kifejezése közepette közölte, hogy a tanárnő elfelejtette, hogy órája lesz velünk, de semmi gond, majd a következő órán leadja az elmaradt anyagot is.
Azt kösziiii!!! Szóval akkor ha jól értelmezzük - már pedig miért ne tennénk - megvalósult az, hogy mindenféle viszontagságokat átélve eljutottam az iskolába nem kis áron :D és mindezek tetejében nem elég, hogy elmaradt az óra, még vár a következő alkalommal egy eszeveszett rohanás is bennünket, amikor majd egy alkalom alatt kell két alkalom anyagát bepótolni. Hurrá! Most komolyan! :D
Ugye senki nem lepődik meg azon ha azt mondom, hazafelé végig röhögtem, mosolyogtam. Mikor melyik mozzanat jutott eszembe a napomból. :D Lényegében teljesen idiótának néztek a buszon, hogy 2 perces periódusokban elmosolyodtam látszólag mindenféle ok nélkül. Azonban ha elmeséltem volna bárkinek, min mentem keresztül aznap, szerintem fele busz felkötötte volna magát a nagy teher súlya alatt másik fele pedig a hasát fogva fetrengett volna a röhögéstől.
Mindezek fényében, azt gondolom, most már nem szorul magyarázatra, miért is hiszem úgy, hogy ha valakinek túl unalmas az élete, akkor engem kéne segítségül hívnia.
Előszeretettel állítok meg villamosokat, metrókat, kések le rendszeresen buszokat, és egyéb ilyen nyalánkságok.
Call me! ;)
