Múltkor azt ígértem ejtek néhány szót a normális pasikról is, úgyhogy most ennek érdekében billentyűzetet is ragadtam nagy serényen. Lehet, hogy ez a poszt rövidebb lesz, mert sajnabajna nem tudok felhozni annyi példát, mint a negatív oldalon… Szorri vagyok! xD
Szóval egy hete és egy kicsike napja, megismerkedtem egy fiúval, akit tulajdonképpen már előtte is „ismertem”, lassan már 4 éve… Mivel nem lakunk egymáshoz túl közel, így ez idáig csak az msn, meg a telefon volt az eszköz, mint olyan, de mindig volt gondolatban olyasmiről szó, hogy azért találkozhatnánk is just for fun. Ez múlt vasárnap így is lett.
Valami hirtelen ötlettől vezérelve G. elhatározta, hogy most már elég a „majd”-okból és az „egyszer”-ekből, ő bizony fogja magát és jól meglátogat engem. A terv az volt, hogy nincs terv, eljön, aztán meglátjuk mi lesz. Fő a spontaneitás! :) Hozzáteszem, azon a héten. csütörtökön sikerült megélnem a randi-katasztrófát, úgyhogy az volt bennem egész pénteken és még kicsit szombat délelőtt is, hogy lehet nem kéne mégsem találkoznunk. Ne kérdezzétek miért, csak úgy jött a hülyeség, hogy nekem elegem van mindegyik pasiból, gáz minden, nem, ne és ne. Na aztán szombat este Irie Maffia volt, úgyhogy Katus összeszedte magát és addig tuningolta a partikedvet, mígnem meg is érkezett elég szépen. Szombat estére már semmi bajom nem is volt, ebből is látszik emberek, hogy működik az agykontroll! Elmentünk ZP-be, a konci nagyon jó hangulatban telt, ugrabugra is volt, meg félig új lemez bemutató is. Imádom őket egyszerűen!!!
Valami lehet a levegőben, ugyanis már egyre gyakrabban kidől a társaság idejekorán. Lehet, hogy tényleg 20 után már csak lefelé van a lejtőn?! Fájó lenne belátnom, hogy máris öregszünk! :) Szóval éppen punnyadtunk az asztaloknál, amikor hirtelen kikaptam a zsebemből a mobilomat, mondván, hogy én rezgek. Nem is hívott senki!!! Viszont abban a percben, hogy letettem az asztalra a telefont megszólalt, G. volt az. :) No comment! Szóval cseverésztünk 10percet kb. és addigra már tök biztos is voltam benne, hogy akarom, hogy jöjjön másnap, persze, tiszta sor, minden happy, klassz nap lesz!
Az is lett! Másnap negyed 3-ra értem haza hajnalban, aztán alig bírtam aludni. Nagy nehezen elaludtam, aztán meg felkelni alig bírtam. Tudom :D Épphogy túl voltam a reggeli ébresztő zuhanyon, mikor 11-kor csörgött a telefonom. Ja igen, előtte is eljátszottam, hogy „áh, beszaladok a szobámba a telóért, hogy halljam ha MAJD hív” ahogy a zsebembe tettem a telefont megszólalt. Ő volt. Ezek után szerintem senki nem kérdőjelezi meg, hogy mennyire vagyok boszorkány. xD
11 óra, telefon, „kéne egy kis segítség” első körben én kis naív azt gondoltam, valahová jól bekeveredett a málnásba és majd útba kell igazítanom és van még időm. Tévedtem! 11 volt ő meg a könyvtárnál, ami kocsival testvérek közt is 2 perc se… xD Ajjajj! Na, jó elnavigáltam merre kell jönnie, hogy Katus lakhoz érkezzen, majd úgy ahogy voltam a reggeli fejemmel épphogy felöltözve és felocsúdva az első sokkhatásból lecsattogtam szívélyesen üdvözölni őt.
Az első benyomás nagyon fontos szokták mondani, na hát én adtam az életérzésnek gondolom a holt kómás fejemmel. Never mind! Azt mondják aki szép – szóval nem rólam van szó – az reggel is szép. xDD Azért, hogy beszéljek a másik oldalról is, első benyomás nálam, „ohh, élőben még sokkal-sokkal helyesebb”. Tegyük hozzá, hogy általában mikor camon láttam őt vagy fáradt volt, vagy fáradt. Néha még fáradt is volt, olyankor ásítozott nagyokat bele a képernyőbe. Most meg ott állt frissen vidáman és mosolygósan. (de édes volt istenem :$)
Nem volt pofám azt mondani neki, hogy na akkor te most ücsörögj itt fél órát a kocsiban, a tűző napon míg én emberi alakot öltök, úgyhogy beinvitáltam. A szobámban természetesen bombarobbanás szerű kupleráj, úgyhogy a szokásos hülyeség, hogy de ciki jujj jujj ne nézd meg, leültettem a konyhában. Utólag visszagondolva szegény xDD
Apuval is találkoztak egy bemutatkozás erejéig, aztán amilyen tempóban csak lehetett összehoztam valami kis smink féle képződményt a képes felemre, aztán nyúlcipő fel és irány a surány.
Lementünk sétafikálni egy jó nagyot a Duna partra. Végig zúztunk a tanösvényen is, aztán közös erővel kitaláltuk, hogy irány a jól légkondicionált pláza aztán majd lesz belőlünk valami. Lett is, én nagy örömömre láthattam a kivetítőn a Forma1 rajtját – jól van na, függő vagyok – aztán kóricáltunk is fel, alá kicsit, majd megegyeztünk egy mozizásban. A másnaposok-at néztük meg, én immáron már másodjára. Mondanom sem kell, második nekifutásra is sírva röhögős volt a film, szóval még mindig 2009 filmje nálam, ajánlom mindenkinek! G-nek is nagyon tetszett hál’ Isten. Kicsit cikibe lettem volna, ha agyon ajnározom, aztán meg neki be se jön. De ebből is látszik, hogy a humorával sincsen gond. Még egy piros pont bekarcolva! (másik 100 mellé:$)
Ezek után még kicsit bandukoltunk a kirakatok közt, meg elnyaltunk egy fagyit is, majd kitaláltuk, hogy elpilledtünk, úgyhogy jöhet a délutáni csendespihi. Go haza, pléd felmarkol, irány a Duna part. Végül is a fűbe nem heveredtünk le, a plédet egy padra terítettük aztán ott folytattuk a cseverészést úgy kb. 7, fél 8-ig. Végre egy pasi, aki nem ül, mint egy kuka és hagyja, hogy totálisan ledumáljam őt a föld színéről is. Én úgy, de úgy élveztem, még azt is mikor a fegyverekről sztorizott, pedig sokat nem konyítok a mindenféle puskákhoz meg magnumokhoz. De asszem, addigra lehettem már abban az állapotban, hogy az is mindegy lett volna, ha a globális felmelegedésről beszél. ^^
Gondolni kellett azért a haza útra is, meg, hogy időben hazaérjen, úgyhogy sajna el is indult haza, aztán még kb. 20perccel a hazaérkezés előtt fel is hívott telefonon, hogy mindjárt otthon van. Ugye milyen drága? :)
Mi ebből a konklúzió? Nem muszáj full megtervezett, méregdrága álom randira cipelni a csajt, hogy totál a fejére ereszkedjen a rózsaszín köd. Elég a megnyerő cuki mosoly meg az a „uramatyámdezavarbanvagyokettől” nézés és máris nyert ügy. Annyira jól éreztem magam, – és mint már kiderült ő is – hogy már kattog a fogaskerék, mikor lesz a következő, meg az azutáni meg az azutáni és az azutáni és…
To be continued I hope so! ;)
