Szóval az egész úgy indult, hogy lejövünk a Balcsira, mert G egyik volt szakközepes osztálytársa vett itt Ábrahámhegyen egy nyaralónak valót. Amiről azt kell tudni, hogy egy ilyen oltári lepukkant ezer éves házról van szó, ahol eleinte még fürdő és wc sem volt... Alul megcsinálgatták, lett vizesblokk és beépítették a tetőterét. Na most ezt kell szigetelni és gipszkartonozni. Ezért hívta fel G-t meg még egy haverját és az apósát is meginvitálta, hogy a hétvégén egy kicsit haladjanak a munkálatok. A terv az volt, lejövünk, dolgoznak a srácok, aztán este elmegyünk azért valamerre, ha már egyszer itt vagyunk a Balatonon vagy mi a szössz.
  Az első baki rajtunk kívül álló ok volt, a rossz idő. Tegnap nagyon-nagyon hideg volt kint, kb 15-6-7 fokok, a szobában is 20. Mivel én baromi fázós vagyok, egész napomat a 4 fal közt töltöttem hálózsákba bugyolálva, egy hősugárzó kellemes társaságában. Nem épp így képzeltem valljuk be, de gondoltam belefér annak reményében, hogy cserébe ma szuper szép, napsütéses idő lesz. Meg is kaptam mára a klassz időt, ebben hiba nem volt, csak közben itt belül lett olyan borongós minden, hogy már nem is nagyon tudok örülni semminek...
  Jött az ebéd idő, ahol is én szépen megmelegítettem a fiúknak a tarhonyás husit amit ők jó kedvvel be is lapátoltak. Még maradt is egy csomó. A baj csak az, hogy én egy hülye finnyás p*csa vagyok és uuuutálom a tarhonyát, ezért nem ebédeltem. Vagyis nagynehezen megettem egy lekváros buktát, ami megint csalódás volt, hisz én a piros lekvárosat szeretem ebben meg valami mű barack lekvár volt. Nem ízlett na... Kövezettek meg válogatós HP vok!!!  G már itt kezdett furán viselkedni, jött a bunkózás, ami számomra új mert ő nem ilyen. Legalábbis nem így ismertem meg... Betudtam annak, hogy biztos a melós környezet meg a sok pasi és, hogy ami náluk tök természetes, az egy csajjal szemben nagyon bunkón is tud kijönni... Gondoltam nekem kell toleránsnak lennem elvégre pénzt keresni jött ide nekem ehhez alkalmazkodnom kell. Azért nem esett jól, hogy az ebédnél fogta elvette a tányéromat előlem, mikor abban akartam enni a buktát, aztán a kést is jó messze tette miután használta, nehogy elérjem, meg ilyen kis apróságok. Magának 2 percenként töltött inni, engem meg se kérdezett ilyenek... Ok, ha akarom akkor ez most a kákán is a csomókeresés, de valójában, ha azt veszem, hogy ő nem szokott így viselkedni akkor meg éles váltás és nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot...
  Utána jött a délutáni műszak, én kis naív gondoltam 6 körül befejezik, mert éhesek lesznek és akkor jön a beígért pizzázás, amit én személy szerint már eléggé vártam, mert nem kell ecsetelnem ugye, hogy annyira nem laktam jól az "ebédnél"... 6-kor el is kezdtem "készülődni", feldobtam egy halvány kis sminket, megcsináltam a hajam, mondom tán lassan leérnek és akkor mehetünk vmerre. Nem pont így alakult ez sem gondolom nem olyan meglepő a "fordulat"... Szóval, olyan negyed 9 környékén sikerült leszabadulni a tetőről, utána pedig meg kellett még azt is várni of course, hogy mind a 4-en megfürödjenek. Ez még oké is, csak hát közben nekem már olyanokat korgott a gyomrom, hogy egy koplett koncertnek is elment volna a hangorkán... Kezdtem nyűgös lenni, mit nem tud tenni az éhség nemde?!
  Nagynehezen elindultunk 9 környékén végre enni is, ami már alapból bántott, mert az új életemben igyekszem 6-7 óra közé szorítani a vacsit, mint olyan kihaló állatfaj... De mondom "Hurrá nyaralunk" ezen ne akadjunk ki, valami majdcsak lesz! Odaértünk a kb 5-600 méterre lévő pizzériához, először alig akadt helyünk, végül sikerült leülni egy asztalhoz, kaptuk az étlapot, rendeltünk inni. Először gondoltam felesbe kérhetnénk ketten egy pizzát és akkor fele ilyen, fele olyan mehetne mindenki választ ami tetszik neki aztán max kóstolgatjuk egymásét. Elvégre így szoktuk máskor is. Aztán a szomszéd asztalhoz kihozták a pizzát és láttam, hogy nagyon vékony a tésztája és ránézésre elég picinek is tűnt. Itt már próbáltam erősködni, hogy kérjünk kettőt külön külön és akkor felét elcseréljük. Hozzáteszem mindenki fejenként kért egy pizzát, hát nekünk sikerült kettőnkre kérni egyet, és emlékeztetnék mindenkit, hogy BAROMI ÉHES voltam. Persze felfoghatnám ezt most úgy is, hogy vigyázunk a vonalaimra, este 10kor nem vacsizunk be cefet mód pizzából, na de most ezt magyarázza el valaki egy farkaséhes korgó gyomornak... Nekem nem nagyon lehetett. Na mindegy eszi nem eszi nem kap mást, kihozták a pizzákat mi kaptunk felet-felet. Nekem az én választásom jobban ízlett, amit G választott sós volt rajta a szalámi és ez kb elvette minden másnak az ízét ami a pizzán fellelhető volt... D eddigre már kb a sírógörcs határán voltam, hiszen megettem az óriási két szeletnyi fél pizzámat és éreztem, h épp csak felizgattam az ízlelőbimbóimat vele. Közben G meg tömte boldogan a fejét, mikor ő beebédelt és utána még volt pofája desszertet is kérni. Nahh az külön só volt az óriási desszertválaszték, lehetett kérni fagyikelyhet, vagy gesztenye pürét. Na bumm... Itt már kb majd felrobbantam, úgyhogy nem kértem semmit és látványosan jó messzire húzódtam tőle a padon, hogy akkor most hagyjuk inkább egymást. Ilyenkor jobb ha békén hagynak hadd duzzogjam ki magam, de neeem ő OTT MINDENKI ELŐTT, hogy mi a baj cica. Na ha van vmi amit még utálok az az, amikor mások előtt KELL rendeznem a magánéletem, mert kikényszerítik belőlem. Na nem engedtem a ráhatásnak és egy k*rva szót sem szóltam természetesen de így is éppen elég kínos volt mindenkinek az egész. Főleg asszem a többiek érezték kellemetlenül magukat miattunk, amit nagyon sajnálok és ezért is G-re vok mérges, mert megbeszélhettük volna ezt négyszemközt is mondjuk lemaradunk egy kicsit vissza úton, vagy ilyenek. Na mindegy... A másik ami nagyon rosszul jött ki, hogy mindenki hangoztatta mennyire jól lakott, meg hogy húú de teleette magát (ugye hát ők egyedül ettek egy pizzát....) én meg korgó pocakkal vonszoltam magam, hogy akkor mozogjuk le az ÓRIÁSI vacsit és menjünk le nézzük meg a Balcsit. Lent iszonyat hideg volt és fáztam is mint állat, erre a srác apósa nagy pecás, leállt trécselni egy éppen horgászó formával a nagy ho-ho-ho horgászásról... Közben G próbált ölelgetni, megtudni mi a baj, mit tett stb...stb... Elmondtam neki nagyvonalakban, és kértem, hogy inkább mellőzzön most, mert az hiányzik most a legkevésbé, hogy a "seggemben legyen"... Amúgy sem szeretek nagyon mások előtt nyalakodni, csak a jó ízlés határain belül maradva kérem szépen, csaaaka jó ízlés határain belül...
  Végre hazaértünk én totálisan átfagytam még a fejem is leagyott a fújdogáló széltől, úgyhogy kérdezés nélkül első utam a forró zuhany alá vezetett. Az ajtót nem sikerült bezárnom, még elég kezdetleges kilincsek vannak, úgyhogy bíztam benne senkinek nem támad kedve rámnyitni. A zuhany alatt persze jól kibőgtem magam, közben felengedtek a lefagyott tagjaim is, aztán fogmosihoz készültem épp, mikor G kopogott, hogy bejöhet-e. Mondtam neki jöjjön, de rá se néztem. Szépen megmostam a fogam felnyaláboltam a cuccaimat, majd bevonultam a szobába öltözni. Elköszöntem a többiektől, lefeküdtünk aludni. a legnagyobb problémája megint önjellegű volt, hogy akkor most hozzá sem bújhat?! Hát nem minő szörnyűség tényleg de rossz neki úgy sajnálom... Végig azt vártam, hogy bocsánatot kérjen, de neeem ő nem ért rá ezt megtenni, mert annyira sajnálta saját magát amiatt, hogy magára haragított. Elmondtam neki, mert már csak ketten voltunk a szobában, hogy mekkora paraszt volt velem és, hogy nem igazán értem mivel érdemeltem ezt ki, de ez nem az a G, akit én megismertem. Mindig igyekszem megmondani neki, ha gondom van vele, csak én inkább a 4szemközt megbeszélés híve vagyok, nem az alázzuk egymást mindenki előtt jeleneteké. Így is éppen elég rosszul esett, hogy ilyen helyzetbe hozott a többiek előtt többször is a bukóskodásaival. Nos vártam, vártam, hogy azt mondja ne ahragudj, bunkó voltam, sajnálom, vagy valami. Kb. ennyivel meg is lettünk volna, szeretem és nem vagyok haragtartó típus. De nem tette meg, mint ugye említettem, szegény nem ért rá. Abban maradtunk, hogy nagyon haragszom rá, szipogott két sort (ekkor már sötét volt, nem tudhatom sírt-e vagy csak "jelenet" volt, hogy megsajnáljam... a lényeg, hogy aztán szépen elaludt, aztán pedig én is. Hiába vártam a megbánást meg a bocsánatkérést, nem érkezett el. Én annak a híve vagyok, hogy sose térjünk úgy aludni, hogy megoldatlan harag meg bosszúság van köztünk, de vele már 2-3X is sikerült így "nyugovóra" térni, mert egyszerűen bealudt. Gondolom akkor mennyire bánthatják a dolgok, ha képes jóízűeket aludni... No, azt gondolom nem kell ecsetelnem mennyire "jól" auludtam ezek után az éjjel... Reggel persze még mindig nem kapcsolt az egészből csak annyit értett meg eleinte, hogy most haragszom rá és nincs bújcsi meg ölelgetés meg puszi... Aztán egyszercsak KICSÚSZOTT, hogy bocsánat. De én már annyira felspanoltam eddigre magam, hogy azt feleltem, KÉSŐ!!! Tegnap kellett volna... :( Pár könny végigfolyt az arcomon, de valahogy most nem tudok csak úgy túllendülni. Még akkor is, ha reálisan látom, hogy ez most nem egy akkora óriási probléma... Csak mégis az elvek, meg a tartás... Szeretem és ezt ő is tudja, mert mondtam neki, illetve kérdezte, hogy "szeretsz még?" mondtam neki, hogy igen. És azt is kérdezte, hogy meg fogok neki bocsájtani, csak ki kell engesztelnie? Bólogattam. Mert meg AKAROK neki bocsájtani, nem erről van szó. Csak most még nem tudok... Ahhoz valami tennie kell. Nem tudom mi lesz ez a valami, lehet, hogy egy kedves gesztus, egy szál virág, vagy csak egy jól elkapott pillanat. Nem tudom... még nem :(:(:(