Megpróbálom akkor összeszedni az otthon töltött napok emlékeit, mielőtt teljesen elhalványulnak és elvesznek az agyam süllyesztőjében. :)
Csütörtök este értünk haza, nagyon sokan voltak az utakon a hosszú hétvége miatt, ezért hiába indultunk el itthonról fél négykor, csak nyolc körül sikerült Miklósra érni. Tény, hogy közben beugrottunk a boltba is, venni anyuéknak egy kis sütikét meg gyertyát. Kaptak egy "38. szülinapos tortát" Ez volt az én/mi ajándékunk a házassági évfordulójukra. Ők éppen akkor értek haza az étteremből, mikor mi is odaértünk, szóval az időzítés remek volt. Aznap este már csak egy gyors vacsi, koccintás és pihi volt a menü.
Pénteken elég hamar kidobott minket az ágy, főleg, mert G ébresztője 5kor szorgalmasan nyomatta az életérzést, ugyanis az van beállítva, hogy munkanapokon csörögjön. Szegény telefon meg honnan a manóból is tudhatná, hogy augusztus 20.-a az nem munka nap!!! :) Na de azért még sikerült utána visszaaludnunk, ebben nem volt hiba. Reggeli után összekaptuk magunkat és elindultunk a tanösvényre sétafikálni, aminek képi eredményeit már az előző bejegyzésben láthattátok. Kár, hogy félúton lemerült a gép akksija. De szó nem érheti a ház elejét, mióta megvettük, egyszer lett feltöltve és aus. Ahhoz képest nagyon állat jól bírta az akksija!!! Szóval mindenféle respect és elismerésem a Nikonnak! :) Ebédre hazaértünk, majd azon filóztunk, hogy elmegyünk egyet moziba még tüzijáték előtt, de aztán végül valahogy erre nem került sor. Nővéremék meglepi gyanánt egyszercsak beállítottak. Hozták a gyerekek bicóját és irány a kéktó, ahol aztán lehetett "háborús" sérüléseket szerezni orra térdre amit csak akartok! Késő délután, vagy az má inkább este volt... Elmentünk fagyizni, én megint nem tudtam megenni a kis adag fagyit, G mindig jól jár, mert megeszi a kis saját adagját meg még az én félig megcsócsált fagyikámat is megnyeri magának. Diétásat szoktam kérni, mert az fini sárgadinnye és csoki. Bár érdekes párosítás, nekem nem okoz különösebb gondot, mert gombócos fagyinál meg csoki citromot kérek mindig... Kivéve mikor vannak különlegesebbek vagy ilyesmi, mert akkor rámozdulok simán a tiramisu, raffaellő, muffin meg egyéb nyalánkságokra. Még szerencse, hogy ez egy fogyis blog (is) nem? :):):) Este 10kor kimentünk megnézni a miklósi tüzijátékot. Pont jól jött ki, megnéztük a tv-ben a pestit, aztán kimentünk a "sajátunkra". Időben megegyezett a pestivel és nekem valahogy sokkal jobban tetszett. Változatosabb volt, izgibb, szebb. Biztos elfogult vagyok, de tavaly a pesti akkora szar volt, hogy idén már nem nagyon mozgatta a fantáziám, hogy megint elnézzünk... Sőt ha engem kérdeztek én a pestit meg is spóroltam volna, hogy TÉNYLEG az árvízkárosultaknak adják az árát... Kérdés, hogy így vajon mennyi jutott el ebből nekik... Hm állambácsi, Te hogy vagy ezzel?! Nahm megfejeldő a pénteki napot, mivel aug.20.-a nem múlhat el vattacukor nélkül, még bizti ami tuti egy hatalmas "felhőcskét" benyomtunk ketten G-vel. Nyimm-nyamm nagyon finom volt, abba pedig bele sem merek gondolni, hogy hány kcal és ch lehet egy ilyen "cukorrakásban".
Szombat elég nyugisan telt, délelőtt egy kicsit vásárolgattunk az Auchanba >> értsd elmentünk tejért meg kenyérért. No és ha már ott voltunk, akkor becibáltam G-t a cserépvárosba is és vettünk henna festéket. Ki is próbáltam rögtön ahogy hazaértünk a boltból, de elcsesztem, mert nagyon kis precíz akartam lenni, ezért a vékony vonalakat fogpicskálóval rajzoltam meg. Ennek következtében kevés festék jutott a bőrömbe, nem is szívta be rendesen, úgyhogy végülis miután megszáradt a felső réteg és lehullott, nem maradt szinte semmi nyoma, csak egy kis halvány narancsos vonalka. Ami az első kézmosásnál tova is szállt másnap... Ecsettel is próbálkoztam, de igazából lehetetlenség normális vonalat húzni vele, úgyhogy most majd G barkácsol nekem egy fain kis tölcsért hozzá és akkor kiélhetem kreatív tetováló énemet. Majd teszek fel képet esetleg! Délután lent a kertben telt, grilleztünk, a gyerekek maradtak Miklóson, úgyhogy volt dolog ezerrel. A husi nagyon fini volt, csak kár, hogy anyu nem klopfolta ki, így elég nehezen akart átsülni... A saláta viszont amit gyártottam isteni finom lett, úgyhogy tegnap gyorsan vettem is a sparban olyan fűszerkeveréket, amiket otthon találomra beletettem. Szerintem ma csinálok is valami finom salátát, mert az tényleg isteni volt na! Szerény vagyok, meg minden! :):):) Délután kicsit bealudtam, mert baromira fájt a fejem, csak aztán anyunak sürgősen alá kellett velem íratnia a kopogtató cédulát, vagy mi a szent szar volt az, úgyhogy itt aztán véget ért a nagy alvászat... Este ágybavacsit vittem G-nek egy banán és egy hatalmas tál csokis süti személyében, csak, hogy adjunk a formánknak...
Vasárnap reggel jól elszórakoztam, kínai jeleket festegettem egy lapra, aztán pedig 11körül elindultunk Pilisvörösvárra Szilviékhez. Ott aztán volt ajándékozás, kerti-party megint grill husi salival, deee hát ezt sosem tudnám megunni annyira imádom!!! Szóval jól telt a nap, Krisz nagyon örült az ajándékoknak, mi meg annak, hogy ő örül. Készül csomó-csomó fénykép, amit ugye szintén feltettem az előző bejegyzésbe. Nekünk sajn a viszonylag korán le kellett lépnünk, mivel még hosszú út állt előttünk Nagycenkig. Azért hazafelé jövet megálltunk Piliscsabán megkukkolni az egyetemet és csinálni róla képeket, no meg győrben is megálltunk egy banánvacsira. Lassan majmikák leszünk annyi banánt eszünk, de hát imádjuk mindketten, G szerintem 2-3 kilót biztos meg tudna enni egy ültő helyében. Lehet, hogy nem véletlenül ilyen szőrös, mint egy MAJOM! :D:D:D:D Este fél 9 körül sikerült hazaérni, kipakoltunk gyorsan, pancsi, hajmosás aztán ahogy bedőltünk az ágyikóba úgy be is aludtunk, elvégre hétfőn már meló volt 5kor kelés miegymásos.
A héten még eddig annyira nagy esemény nem történt, felszereltük a csengőt, amit apu adott, szóval mostmár jöhet a postás is kétszer csengetni :P KÖSZI APU!!! ;) Ezen kívül én meg kiolvastam már megint egy könyvet és ezzel most így hirtelen nullára is redukálódott, a még számomra ismeretlen könyvek száma itthon. Nincs mese be kell szereznem valamit megint. :):):)
Amúgy pedig kitartóan munkát keresek, viselem a létszámstop és a nem tudjuk alkalmazni kezdetű monológokat és naívan bizakodom az ismerősök segítségében. Tudok márst tenni? Jelenleg az ideális munkavállaló 20 éves 40 év munkatapasztalattal, egyiknél legyen gyereked h már ne menj el szülni, másiknál ne legyen, harmadiknál ne is akarj... Ejjha van ám versengés nem mondom, meg elvárás hegyek... Mindezt minimálbérérét meg ilyenek. Szép kis világban élünk az már egyszer biztos... Ha minden kötél szakad, akkor kénytelenek leszünk bejátszani azt, hogy mikor G kiváltja a vállalkozóiját, akkor bejelent engem magához, ha mást nem 4 órásra... Aztán akkor az ő vállalkozásáan segédkezem, mint hirdetésszervező, meg papír/akta kukacka. Na de ez majd még a jövő zenéje, egyelőre csütörtökre fél 4-re van időpontunk a könyvelőhöz, ő meg majd jól megmondja a frankót nekünk. ;)
