… a poggyász, amit egész életeden keresztül hordanod kell. Minél több a felesleg rajta, annál rövidebb az út.” (Arnold H. Glasgow)
Bezony ám, nagy igazság, csak annyira, de annyira könnyű szem elől téveszteni sajna…
Ma eddig egész termékeny napot tudhatok magam mögött, csillog-villog a fürdő, a husikák már csak azt várják, hogy frissen kisüssem őket G érkezésére és még reggeliznem is sikerült fél 9magasságában. Ügyi vagyok, vagy ügyi vagyok? 
Reggeli: 1 kis müzlis tálnyi gabonapehely, házi tejjel.
Ma még cukros löttyöt sem ittam, mondjuk Bolerot sem és ha jobban belegondolok, ma még nem is ittam, pedig 13:15 van épp 
Na ezt gyorsan orvoslom is, egészségünkre! 
Tízórai egyelőre érdeklődés és idő hiányában elmaradt, most a körmeimet próbálom helyrehozni, mert a hétvégén az ablakbeépítés kissé igénybe vette, meg tegnap sikerült az egyiket olyan szinten letörnöm, hogy csillagokat láttam. Mivel ugye már mind a saját körmöm (megnőtt a zselé alatt) így egy-egy ilyen odacsapós manőver során, ha törik, szakad vele minden, épp csak a fél ujjam nem. Háhh, szóval most egy kis tatarozásra szorul, meg rövidebbre is akarom reszelni elővigyázatosságból, mert most marhára fáj ám, ami tegnap beszakadt 
Na ennyit a karmaimról, megyek is tova, délután folyt. köv. 
Ebéd: egy nagy tányér pipileves, natúr csirkemell céklával. Volt még két kis kifli is a husi mellé, meg a friss kenyér csücske 
Aztán G hozott valami sütit – mintha nem lenne tele a ház sütivel, mivel ugye anyós muterja is sütött három félét is és mind el is hozta – na de szerencsére annyira nem jövök tőlük lázba, de amit a boltból hozott G – Tönköly-kocka a neve – hú hát az valami isteni volt! Szóval egy fél kockát bevágtam belőle nyámi!
Na és ami a kajálást illeti még volt kb 4-5 szál ropi, úgy 1,5 liter citromos tea éééés 4 harapás sütimaradék. Ez így mondjuk, hogy a vacsi volt.
