Nem vesztem el, csak nem úgy alakulnak a napjaim, ahogy én azt szeretném.
Tegnap ch napot kellett volna tartanom, de inkább a borsos-mustáros csirkemell csúszott salátaágyon. Este pedig rám szabadult a pokol, volt chips, nápolyi. Édesre sós, sósra édes kívánás. Nem tudom hová tenni a dolgot, mert a pirosbetűs napjaim már elmúltak... Nem is értem, mi a franc bajom van nekem. Tök jól beindultam múlt héten, most meg itt topogok. Nóóóómális???
Ma újra megpróbálkozom egy ch nappal, és az ebédem bolognai spagetti lesz. Délelőttre van almám és banánom, de most inkább valami meleg cappucinora vágyom.
Na meg egy kis házi wellnessre egy forró lábfürdő képében, aztán egy kis pedikűrözgetés a terv, meg makró-makró-makró. Pénteken vizsgázom és egyre erősebb az úristen meg fogok bukni én ehhez sík hülye vagyok életérzés. No, hát csak pozitívan!
