Egy bejegyzéssel :o)
Tegnap készültem ide többször is, de aztán valahogy mindig akadt valami tennivaló. Házi Tündér lét része :D
Szóval tegnap hétfő lévén, meg amúgy is és különben is rámerészkedtem a mérlegre. Mondhatnám, hogy sokkolt a szám, amit mutatott, de igazából nem, mert pontosan tudtam, hogy büntetlenül nem lehet zabálni. Szóval tettem egy lépést előre, most meg kettőt hátra. Saját magam ellensége vagyok :(
124 kg voltam kereken tegnap reggel, ma reggel pedig 123,6. Kicsit odafigyelek NEM ÉHEZEM!!! és máris van eredmény. Akkor mégis mi a fene van velem, mikor ezt szem elől tévesztem és óriási zaba-kalandba kezdek az édes-sós-édes-sós című műsorszámmal?!
Pedig tegnap is kényeztettem magam, csak éppen számolással kordában tartva. Mert reggel banánturmixoztam, ebédre gyümileveseztem és megettem egy negyed adag paprikáskrumplit, vagy hát mittomén 3-4 falat volt, még maradék volt, és isteni finom továbbra is :D No de nem ez a lényeg, hanem, hogy volt egy kis tökmag, és vacsira hal salátával, és vacsi után (!) még fagyikáztunk is, sőt utána még ettem csokis perecet is és este 9kor még nekiálltam rántottát enni O.o Mert én halálosan megkívántam a tojást és úgy éreztem, hogy ha azonnal nem eszem tojást, akkor minimum összedől a világ. Szóval a napomból, ami hulladék kajának minősíthető, az leginkább a csokis perec és a fagyi volt. Mégis kegyes volt velem a testem, mert meghálálta, hogy tegnap végre sikerült elfogadható mennyiséget innom... Meg kell erőszakolnom magam minden nyüves pohár víznél... Borzalmas, én azt sem tudom milyen szomjasnak lenni... Persze hagyta már el a számat a mondat, hogy szomjas vagyok, de ááá szerintem valójában fogalmam sincs, hogy az milyen érzés lehet... Na mindegy szomjúság ide, vagy oda: INNI KELL!!!
