2006.03.07.
SZÍVEMMEL NEM ALKUDHATOM
Mint szerteszét fröccsenő sáros pocsolya,
Úgy szakad szét darabjaira reményem alkonya.
Az élet már csak kiégett kósza csillag,
Miért van, hogy ki nekem kell
KÖNYÖRTELEN, ITTHAGY?!
Kínom nem is ismerheti tán,
Szenvedésemet csak csodálja bután
Szerelem, Gyűlölet, édes közelség
Kit életemnél jobban kívánok
Mégis ellenség…
Mást Szeret, jól Tudom!
Azonban SZÍVEMMEL NEM ALKUDHATOM!
Nincs kiút ebből a helyzetből,
AKARLAK drága Vég!!!
Jöttöddel minden eldől…
