Álmok
2008.01.14. 13:48 WannabePG
Kedves Naplóm! Jó régen kezdtem így a napló írást, de hát néha őrizni kell a hagyományokat is. Ma ismételten filozofikus hangulatomban vagyok, persze tudom nálam ez nem ritka dolog, ez tény. Szeretek gondolkodni, ez minden. Tegnap kicsit rossz passzban voltam késő délután magasságában, meg is mondom miért. Szitu a következő: fekszem az ágyamban, gubbasztok a belső felén a falhoz kuporodva, mint általában… Szóval szorongattam az R-től kapott plüss mackómat, és az járt a fejemben, mennyire nagyon hiányzik nekem. De tényleg! Még a veszekedések is, vagy a „hisztik”. Minden az ölelése, a csókja, ahogy nézett rám, ahogy megölelt, egyszerűen minden ami vele volt. Totálisan kiborultam már megint igen, és akkor elpityeredtem. Sírdogáltam egy jó fél órát, aztán elaludtam. Egészen furcsa dolgot álmodtam, nem R-ről szólt, nem is volt vele kapcsolatos, egészen mást. Az egyik kedves ismerősömmel álmodtam, aki bemutatta nekem a haverját, aki igen szimpatikus volt nekem és fordítva is így volt – na igen ez csak álom… - szóval bemutattak minket egymásnak és éreztem azt a furcsa bizsergést. Nem tudnám megfogalmazni, de nagyon tetszett nekem az a fiú álmomban, bár érdekes az arcára nem teljesen emlékszem. Arra viszont annál inkább hogy látta rajtam milyen szomorú vagyok és megölelt és annyira de annyira jól esett az ölelése, hogy az szinte leírhatatlan. Tudom Freud szerint álmainkban megtestesülnek az elfojtott vágyaink, és valóban könnyen meglehet hogy nekem nagy vágyam lenne egy ölelés. De sajnos akitől igazán vágynék rá lehetetlen, hogy megadja ezt nekem. :( Nos ezután a nagymamám érkezett meg hozzám Szegedre és elhozta nekem a születésnapi ajándékomat ami kicsomagolásának én nagy lelkesedéssel fogtam neki. Mint egy gyerek, közben pedig mama elmesélte, hogy köszönik nagyon jól vannak a papával együtt. Ebben már csak az a furcsa, hogy ők már nem élnek. Miután este felébredtem már csak ez a dolog foglalkoztatott igazán. Eléggé fogékony vagyok az ilyesmire ez tény. Nahm mindegy szóval ez a helyzet velem. Este msn-en ténykedtem szokásomhoz híven, majd heves gyomorgörcs kíséretében érzékeltem, hogy hajnaltájt R bejelentkezett. Persze állapota pillanatokon belül „rögtön jön”- re váltott, és ennyi ő nem írt nekem, én nem írtam neki. :( Sajna ez így van 8 napja. Nem keres, én próbálom nem keresni, de most mit szépítsem nagyon rosszul esik, hogy nem érdeklődik irántam. Hajnalban nekiálltam Fűrész 4-et nézni, elég undorító volt, szóval nagyon tetszett :). Hozta az előző három rész színvonalát, bár egy ponton volt valami amit nem értettem, de majd talán egyszer megvilágosodom ezzel kapcsolatban is. Aztán az éjjel R előjött álmaimban is, már régen álmodtam vele, de most megint eléggé felkavart a dolog. Nem akarom elmesélni, mi volt az álom lényege, hátha valóra válik, az mindenképpen érdekes fordulata lenne szánalmas életem szánalmas történéseinek. Múltkor is Emesének megálmodtam a regionális gazdaságtan kettesét. És úgy is lett. Akkor is direkt nem mondtam el senkinek, csak nagyvonalakban előrevetítettem, hogy valami jó dolgot álmodtam. Bejött! Ezen álomból kifolyólag elég nyűgösen ébredtem ma reggel, mivel felkavar a dolog még mindig eléggé. Nagyon! :( Aztán jött a galiba a reggeli készítésével… Katasztrófa volt!!! Első körben odaégettem a hagymát, második körben pedig a földön landolt egy tojás. A hab a tortán az volt, hogy ehetetlenül sós lett a rántotta ergo amennyit bírtam legyűrtem, de lényegében egy nagy kalap szar volt az egész, tehát a kukának készítettem egy adag rántottát. Egészségére! Ezek után méltán ötlött fel bennem a gondolat: Mi jöhet még?! De persze a mai nap tartogat még kalandokat számomra, főként, hogy este 7-re megyek vizsgázni meteorológiából. Ha valakiben felmerülne a kérdés, esetleg, hogy tanultam-e, vagy ilyesmi hát közlöm a nagy hírt, hogy nem. A népesség- és településföldrajz bukásom óta, egy huncut betűt sem voltam hajlandó érdemben magamévá tenni. Miért? Lássuk csak… Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem látom értelmét. Ezt talán a következő alkalommal részletesen is kifejtem mit miért és hogyan gondolok. De mára ennyi! ~ Tisztelet & Béke ~ Szeged, 2008. január 14.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pgcica.blog.hu/api/trackback/id/tr91859130
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.