Dear Diary!
Furcsa álmom volt az éjjel! Naaaagyon-naagyon kusza volt és fura és és és ááááááá. Arra emlékszem belőle, hogy valami apartman szerűségben voltunk, nagyszüleim (akik már nem élnek), tesómék, valami vadidegen csaj, meg én. Már este volt és egyszer le is feküdtünk aludni, amikor megjött anyu, hogy menni kell valahová és siessek, de a többiek maradtak, csak nekem kellett volna menni, azonban közbejött egy kis elintéznivaló. Ugyanis mikor indulni készültünk volna anyuval, éppen akkor ment be a házba R... Persze én elkezdtem anyunak mondani a magamét, hogy beszélnem kell vele, és stbstbstb... Anyu meg hajtogatta, hogy de ne meg mennünk kell, és én meg vitáztam, hogy akkor legalább egy pofont adni hadd menjek oda, anyu erősködött, hogy nem nem én meg dirr lekevertem egyet... Anyunak (!!!), aki ezután beleröhögött a fejembe, majd mondta, hogy jó de siessek. Fura... Aztán odarohantam R-hez a kabátjánál fogva arrébb cibáltam egy utcányit és egy darabig beszéltem hozzá,közben rángattam a kabátjánál fogva, és mire elkezdtem volna vele ordibálni, addigra már nem is R-volt az... Úgyértem, hogy nem úgy nézett ki, valami 2 méteres,2 ajtós szekrénnyel balhéztam már és néztem a szemébe és mondtam neki, hogy vallja be, hogy volt valakije, aztán az meg be is vallotta, és akk kérdeztem, hogy azért mert nagyon lekötöttem meg ilyenek, és akkort válaszolt hogy igen, aztán megkérdeztem mi volt azzal a lánnyal akivel megcsalt, és a csávó mondta, hogy egy ilyen kis lazább ismerkedés, meg migymás... Aztán még valamit akartam tőle kérdezni, de csak egy utolsót de ő meg elkezdett hátrálni és elfutott. Én meg gondoltam akkor megyek haza... És akkor hirtelen Szegeden teremtem, és ott kavartam mert fingom sem volt merre kell mennem, és én sétáltam a csávó futott de a sebességünk meg ugyanakkora volt... Érdekes álom voltt, több szempontból is.
Első körben azt emelném ki, hogy hogy lehet h anyut felpofoztam... Sosem csinálnék ilyet. Aztán pedig, miért változott meg R külseje mikor arra került a sor, hogy összetűzésbe keveredjünk. Mostanában kiakasztó dolgokat tudok álmodni, és vannak olyanok is, amik be is jönnek... Bár nyilván ez nem történhet meg, csak úgy foglalkoztat a miértje. Ez minden!
Szeretnék már ott tartani, hogy ne álmodjak vele... Semmi értelme, szeretném őt örökre kitörölni az életemből! Nyilván sok emlék megmarad, meg ilyesmik, amiket nem is bánok, mert csupa szép emlék, de a tényen nem változtat, hogy milyen is ő valójában. Remélem boldog lesz az élete, és bejön neki minden amit szeretne. Én csak ennyit kívánok neki és kész pont. Én már felülemelkedtem ezen az egész rémálmon ami a december és a január volt, és ha még az emlékek meg a sebek nem lennének olyan frissek valószínű nem jönne elő 2 blogonként,vagy akár blogonként a témája... De majd idővel ez is elmúlik és lesznek új dolgok amik érdekelnek.
Például máris egy, ami most nagyon aktuális a suli. Mindig halasztgattam, hogy kifejtem a témát bővebben, mert hát ugye elég nagy lélegzetvételű, de mosz belefogok, az is lehet, hogy félúton megunom az írást és akkor ezer bocsi de nem lesz kisregény. Az ilyesmi útközben szokott rám jönni :P Szörnyűűű vagyok tudom!!!
Szóval suli. A legjobb, ha az elején kezdem ami egészen nyárig nyúlik vissza, amikor megtudtam, hogy felvettek Szegedre, a TTK-ra, és Földrajz BSc-s leszek. Ez mind szép is volt és jó is volt, csak nem örültem neki. Több okból sem, de ami nagyon nagy bibi volt nálam, az az, hogy már akkor tudtam nem akarok ezzel foglalkozni soha az életem folyamán. Nem ezt akartam, csak anno mikor felvételi lapokat kellett gyártani még gyáva voltam, és mivel a földrajz érettségim már 11.-ben megvolt, és arról tudtam biztosan, hogy ötös, ezért gondoltam, hogy jokernek negyedik helyre berakom. Sajnos számítottam rá, hogy kommunikáció és médián nagy lesz a túljelentkezés, és nem sok esélyem van nyelvvizsga és emeltszintű érettségik nélkül. Be is jött, felvettek Szegedre jó akkor vágjunk bele. Elég nehéz volt elszakadni itthonról, az elején még sűrűn is jártam haza, hiányzott a család, a barátok minden. 18 évesen még nem éreztem azt, hogy nekem hű de ki kell repülnöm. Aztán ahogy ez lenni szokott bejött a szabadság, meg az élet, megismerkedtem sok nagyon értékes emberrel, meg pár szar alakkal is, de mindenhol vannak ilyenek. Ez a nagyvilág :) Szóval egyre jobban megkedveltem az egyetemisták életét, aki benne volt/van az tudja miről beszélek, aki meg nem annak jobb is :D Aztán egyszer minden jónak vége szakad, kezdtem érezni, hogy bajos lesz ha elcseszem az életemet, meg nem mellékesen az államilag finanszírozotton a féléveket, ha olyan helyen tengetem napjaimat amiről tudom, hogy soha nem kezdek majd vele semmit. Be is igazolódott elég hamar, hogy nem mennek nekem a természettudományok, a föcit azt szerettem igen, de volt sok más amiből meg kellett volna egyetemi szinten felelnem és nem ment... Lásd kémia, matek :S Tipikus olyan tárgyak amiket utáltam már gimiben is. Bár azért büszke vagyok a kémia kettesemre... De nekem ez nem elég... Ha valamit csinálok abban maximalista vagyok, és tudom, hogy az egyetemen már inkább az a fontos, hogy görbüljön, na de akkor is!!! Eljött a vizsgák időszaka, én meg ahol tudtam próbáltam helytállni, aztán jöttek a szivatások is, és úgy éreztem nem éri meg idegileg gallyra menni olyasmi miatt, ami abszolút nem érdekel. Ezért szépen fogtam magam és leszartam az egészet. El kell, hogy mondjam boldogabb vagyok, és nagyon bizakodó. Azt is megmondom miért, azért, mert most valami olyan lehetőség nyílik ki előttem amiről mindig is álmodoztam, mióta az eszemet tudom. Ez pedig nem más, minthogy újságíró legyek. Nagyon szeretném, ha teljesülne az álmom! És meg is fogok ezért tenni mindent. Ugyanakkor nem sajnálom ezt a fél évet az életemből, amit Szegeden töltöttem, mert sok mindent tanultam, és gazdagabb is lettem sok mindennel/mindenkivel úgy érzem.
28-án megyek beiratkozni az új suliba, és egy szintfelmérőt is meg kell írni a nyelvi csoportbeosztás miatt. Örülök, hogy tanulhatok nyelvet megint, mert szeretnék angolból egy középfokút, valamint csupa olyan dolgot tanulhatok ami érdekel. Médiatudományt, újságírást, szociológiát, ilyenek. Vannak persze olyanok is amik annyira nem izgatnak, mint a politológia meg stbstb, de ha egyszer szükséges, akkor szükséges. A cél lebeg a szemem előtt nagyon is!
Talán egyszer majd, ha lesz kedvem és már nem dühít fel ennyire, kifejtem azt is, hogy mik mennek az egyetemen sokszor, csak egy kis betekintés érdekében, hogy tisztában lehessenek vele egyesek, hogy ez nem ám mackósajt ami ott megy. Aki ebben nem volt benne soha, el sem tudja hinni, hogy milyen igazságtalan dolgok is előfordulhatnak, úgy, hogy a diák még a saját jogaival sem élhet. Elszomorító, hogy azonban ez igazán az életre nevel, arra az életre, ami szintén tele van igazságtalansággal, és csak az marad talpon, aki elég erős ahhoz, hogy ne morzsolódjon le. Na én megpróbálok erős lenni, és mára befejezni a firkálást!
BéKe!
