Catherine ma igen vegyes érzelmekkel teli napot tudhat a háta mögött. Első körben hajnali 5:21-kor kezdődött a nap, amikor is F*szfej elkezdte hívogatni… Szegény fiú nem érti meg, hogy egyesek ilyenkor alszanak, és nem az a fő életcéljuk, hogy rendelkezésére álljanak 06-90-es forródrót ként, egy átbulizott éjszaka után. Ha hülye vagy fiam az is maradsz! Na, de sebaj, elég nagylány már hősnőnk ahhoz, hogy elküldje kedves alanyunkat úgy a melegebbik éghajlatra, hogy a célszemély szinte már alig várja, hogy indulhasson. Remek! Mondhatnám: köszönjük Emese, csak kicserélve F*szfejre.
Második felvonásunk 10 órakor vette kezdetét, Cathie álmosan, kócosan, durcásan kibattyogott a kis szobájából, majd tudomásul vette, hogy a család teljes harci díszben már készülődik az elmenetelre. Jó, mire a kómából feleszmélt, addigra már nem is volt sehol senki legfőképpen. Kávé cigi, elmélkedés, majd a reggeli követték egymást időrendi sorrendben.
Ezután a nap csupa értelmetlen cselekvéssorozatból, döglésből és netezésből állt, megspékelve egy rakás mesenézéssel. Tanulás pedig kimerült az egyszer átolvassuk, mert éppen szarunk a világra hangulat uralkodik.
Délután 16:00, helyszín: fürdőszoba. Éppen a legújabb piercing prédáját tisztítgatta, mikor a piercing golyója úgy döntött, huss és eltűnt Isten sem tudja merre a mosdókagyló mögötti résen át tompán puffanva a kövön, majd eltávozva az örök megtalálhatatlanságba. Sok lyukkal rendelkező piercinges lévén volt megoldás lelt egy golyót, majd megkísérelte felhelyezni, melynek az lett az eredménye, hogy háromszor kiesett a csipeszből, akkor szentségelés és öröm, hogy jaj mégis megvan hurrá! Szabad kézzel persze nem ment, hiszen akkora horribilis karmokkal hogyan is sikerülhetett volna egy parányi kis bogyót betekerni?! Szánalmas a csaj!
Este sikerült lemaradni ismét a forma1-ről, mert sürgősen számítógépet kellett bütykölni, mert már vagy 1,5 hete nincs is most, hogy lett, nagyon sürgős volt feltenni az újabb Messengert. Nem baj neten elolvasta az összegzést, volt öröm, hogy kettős Ferrari győzelem volt, és Kimi másodjára is a dobogó első fokára léphetett.
Catherine úgy hajtotta álomra a fejét, hogy meggyőzte édesanyját nem miatta szomorú, és oka sincs a rosszkedvnek, szimplán az minden, hogy nincs minek örülni.
2008. április 27.
