Ha valaki pár órával ezelőtt az mondta volna nekem, hogy „Te figyelj kiscsaj, neked ma még iszonyatosan jó kedved lesz!”, akkor feltehetőleg ránéztem volna majd egy fintort vágva vállat vontam volna, és közöltem volna vele, hogy álmodik a nyomor. Volna, volna, volna!!!
Pedig igaza lett volna, mert majd kiugrom a bőrömből, annyira jó a kedvem! Először is kezdjük az elején, csak szépen sorban!
Ugyebár áttanultam az egész éjszakát, fél hétkor fejeztem be a tanulást, apu mikor ment hajnalban dolgozni még fent voltam, kb. negyed 9-re sikerült elaludnom. Mesébe illő egy éjszaka volt sok devianciával, és mindenféle dimenziókkal, érték és normahordozásokkal.
Ez után három órát sikerült aludnom, azt is három részletben. 10-kor csörgött az óra, nem bírtam felkelni, 11-kor anyu bejött a szobámba, felébredtem, 12-kor megint bejött, hogy kész az ebéd. Megkajáltam, nekiálltam készülődni, fürdés, smink, ruha irány a suli. Beértem, hetediknek kerültem sorra, a hetes teremben vizsgáztam, és a hetes borítékot húztam. Nem, nem mielőtt valaki azt gondolná, hogy hetest kaptam a vizsgámra el kell, hogy mondjam, hogy ÖTÖS LETT!!! Persze kis segítséggel, mert az egyik kérdésről fogalmam sem volt, de a tanár fain volt, feltett helyette másik két kérdést, majd azt mondta, úgy fest, ma jó kedvem van ötös, küldd be a következőt. El sem hittem, hogy ötös lett, mikor egész nap azon paráztam, hogy meg fogok bukni! Ja és persze suliba menet, futnom kellett a busz után, beejtettem 10 forintot a busz alá, és annyira szerencsétlennek, nyomottnak és álmosnak éreztem magam, hogy élni is alig volt kedvem, nemhogy vizsgázni! De hál’ Istennek minden a lehető legjobban sült el és nagy vigyorral távozhattunk az isiből Mariannal egyetemben, akinek meg négyes lett, pedig neki is volt egy halvány sugallata, hogy bukta lesz, lekváros, porcukorral. De nem, de nem! És ez szuper jó. Legalább annyira, mint a koncert amint voltunk ZP-ben! Isteni jó volt komolyan, és aki nem volt ott, az sajnálhatja, mert mi konkrétan kb. a harmadik sor tájékán ugráltunk, és én ordítottam a szöveget, Mariann csápolt ezerrel (mert ő MÉG nem ismerte eddig az együttest) akik nem mások, mint az IRIE MAFFIA akik előtt maximális respect, mert akkora hangulatot csináltak, és olyan jó zenét nyomnak mindig ÉLŐBEN! Hogy istenem komolyan végig libabőrös voltam. Rasta Style 4eva, and peace with respect meg lavjamann és miegymás!!! Ááá nagyon állati volt komolyan. Aztán mivel ugye alvás ügyileg kissé hiányos vagyok az elmúlt napokban hazafelé vettük az irányt, amikor is egy száz meg egy éve nem látott ismerőssel sikerült „spontán” összefutni a kapuban. Az idézőjel direkt, aki érti, tudja, aki tudja, érti! Nagyon örültem neki, hogy újra láttam, magam sem tudom, hogy miért, de utána még 100-al jobb lett a kedvem, amit amúgy is nehéz lett volna fokozni, d neki összejött. Szóval köszönöm!
Na, röviden mára ennyi, mert nagyon álmos vagyok, és kb. 10X annyira izgatott is, csak azt nem tudom mitől. De a nem alvás győzedelmeskedik majd a „gonosz” felett, aki elnyeri méltó büntetését, a jó pedig jutalmát!
PeAce
Szigetszentmiklós, 2008. május 10.
