Jól van, hát legyen! Akkor közkívánatra blogot írok, úgyis gyűlt már téma rengeteg csak nem volt meg a kedv.
Igaz, most sem a kedv vezérel, sokkal inkább a düh, mert igenis, akkor tudja meg mindenki, aki olvassa ezt a tetves blogot, hogy milyen JÓ FEJ anyám van nekem…
Elő sztori csupán annyi, hogy tegnap kezdtem érezni, hogy valami nincs rendben, egész nap csavarta valami az orrom, sokat tüsszögtem folyt az orrom. Éjszakára meg lett az eredmény, nem tudtam rendesen aludni, reggel hatig vergődtem, mivel gyakorlatilag mindig azon az oldalamon nem kaptam levegőt, ahová fordultam. Remek éjszakám következményeképp elhiheti bárki, hogy ma 11 körül nem fitten és vidáman pattantam ki az ágyból, főleg mivel olyan fejfájásom volt – és van azóta is – hogy szinte még az is fáj, hogy nézzek valamerre.
Na, akkor itt sürgősen kitérnék a holnapi ZH-ra, amit jogból írok, és még nem sikerült érdemben készülni rá. Gondoltam két nap elég, csak én hülye nyomorék tényleg dögöljek meg, hogy eszembe sem jutott, hogy vasárnap nem fogok tudni, tanulni a fáradtságtól! Mert ugyan belekezdtem elsőre elaludtam rajta, másodjára fel sem fogtam, amit olvasok… és akkor csak hab volt a tortán a mai szuper állapotom, napközben dvd-t néztem, próbáltam ráhangolódni a dolgokra, utána elkezdett felfelé menni a lázam és én tetves kis rohadék voltam olyan felelőtlen kis szemétláda, hogy elaludtam a nagy hidegrázások közepette. Ekkor már 38 fokos lázam volt, persze ez nem fontos, miért is lenne az? Gyógyszert kellett volna bevennem igen, de arra sem éreztem erőt, hogy megmozduljak az ágyban ezért megpróbáltam kikiabálni anyunak, aki harmadjára meg is hallotta majd egy MIVAN?! Válasz után semmi mozgás kíséretében én elaludtam a nagy várakozásban. Na, hát ilyen egy jó anya! Indok arra, hogy miért is nem segít? Van és pofon egyszerű. Én legyek erős, ne hagyjam el magam! Mire én: „Te is itt vergődtél napokig!” ez után jött a szokásos mártír duma és önmaga szenté avatása, mi szerint: „Engem sem szolgál ki senki, ha beteg vagyok, még egy pohár vizet sem kérhetek senkitől, SŐT még titeket is ellátlak betegen!” Az össze lélekjelenlétemet összeszedve sajnálom ilyenkor, miközben megemlékezem arról, hogy napokig apu főzött, meg hozta neki a gyógyszertárból a Coldrexet, és ő elő sem jött a hálóból, csak néha egérhangon szenvedni egy kicsit, meg nagy kegyesen enni.
Ezek után kérdem én milyen anya az ilyen? Ja, itt nincs ám vége a történetnek! Azt hitted mi?!
Szóval jött a szokásos felelőtlen vagyok duma, hogy fogom így holnap megírni a ZH-t, és, hogy én mindig mindent félvállról veszek és otthagyok. Jogos, persze végül is az első félévemet úgy zártam, hogy lett egy 4-esem, a többi 5, a második félévben ugyan becsúszott egy 2-es, de a körülményekhez képest örültem is neki, hogy legalább átmentem… Ezek után el lehet képzelni milyen egy link felelőtlen kis élősködő patkány vagyok ám!!!
Story van még bőven, és akkor most, már ha belekezdtem ezt folytatni is fogom, a következő blogomban majd kivesézem milyen remek a családszerkezet nálunk. Ezt akartátok, itt a kib*szott szennyes!!!
p.s.: A jog ZH megírására még 2 alkalmam van a holnapin kívül… csak, hogy érezzük a súlyát a dolgoknak, és bebizonyosodjon, mekkora egy SZAR SZEMÉT SZAR ALAK VAGYOK ÉN!!!
