Nem haltam ám meg még mindig!
Csak… egy kicsit zanzás mostanság a lét…
Szóval hol is kezdjem, hol is kezdjem? Hmm…
Mikor mondtam, hogy vannak még kivételek és TALÁN, mégsem minden férfi disznó… Nos azt hiszem, most kifogtam egy példányt, aki eddig nagyon-nagyon úgy fest, hogy rendben van és imádnivaló. Ő az, akiről az uccsó bejegyzés már szólt egyszer rég, mikor még a hülyét pontos J-vel írták... Jó persze tudom, én is várom már, hogy mikor ébredek fel a rózsaszín csípkejózsika álmomból és tudatosul, hogy nekem bizony bilibe lóg a kezem… De, azt kell, hogy mondjam, hogy ez lassan két hónapja tart és napról napra egyre durvább.
Valljuk be, szerelmes vagyok!!! Bármilyen „fájó” is tudomásul venni, hogy megtörtem. :D Ez van srácok! Néha a megrögzött karrierista szingliknél is beüt a ménkő… :D
Na, de viccet félretéve, most nagyon-nagyon boldog vagyok. Nem mondom, hogy minden tökéletes, hiszen az nem én lennék, meg úgy általában véve nem lehet minden jó, akkor nem értékelnénk és uncsi is lenne… 200km az belerondít, de mint tudjuk ugyebár a szerelemnek nem lehet gátat szabni holmi ország másik felén lakósdival…
Azért nehéz persze, nem tagadom. Hiányzik nagyon sokszor és én is neki. Ezt onnan tudom, hogy mondja. :P Meg mert jól elcsesztük már az elején azzal, hogy mindjárt egy közös nyaralással indultunk >> 5 együtt töltött nap. Aztán hosszú hétvégék együtt míg tartott a nyár, aztán hétköznapok is, aztán 17 nap folyton együtt. Most meg ott tartunk, hogy én speciel létezni is elég nehezen tudok a drágalátos másik felem nélkül. Persze ez a rózsaszín köd majd bizti elmúlik, legalábbis mindenki ezt mondja, de minél később annál jobb azt hiszem. Édes szmog ez még ha gyilkos is, minden perce hiperszuper. Boldog vagyok!!! Már nagyon kijárt ez nekem is és neki is, úgyhogy szép volt a sorstól, hogy így alakult minden ahogy. Nagyon hálás is vagyok érte!
Majd még regélek, de most így visszatérésképp ennyi telt tőlem. Bőven több az eddigi semminél.
PeAcE
