A kúrva anyját... írtam egy csomót és akkor az eleje eltűnt... Azért sem fogom újraírni baszódjon meg!!!! :@:@:@

Közben meg itthon is jönnek elő a szokásos konfliktusok... Az h muterral folyton marakodunk mert két dudás nem fér meg egy csárdában meg mert nem tehetek róla néha idegrohamot kapok a dolgaitól. Sokszor már addig hergelem magam legbelül, h már az is zavar ha levegőt vesz. Ez az én hibám is, de ezzel nincs mit tenni, jobb nekünk külön. :( Erre mindig rájövök, mikor huzamosabb időre hazakényszerülök. Na hát nem szerethet mindenki otthon lenni én tipikusan az vagyok, aki imádja a változást az új dolgokat. Én pkk-pakk összepakoltam a holmim és már mentem is Cenkre G-vel. Egy percig nem gondolkoztam mit hagyok hátra. Vannak dolgok, amik hiányoznak persze. A barátok, a bulik a nyüzsi. Vidéken minden nyugodtabb, de beleszoktam és annak is megvan a maga szépsége. A legjobb, hogy rengeteg időm jut ott magamra. Csak azzal kell törődnöm, hogy mit eszem, mikor eszem, hogyan eszem, mit mozgok, mennyit mozgok stbstbstb. Ott kontroll alatt tudom magam tartani, hazajövök itt pedig borul minden. :( Folyton ennék, nemtom ez most az itthoni légkör, a bánatevésem, a közelgő mensim, vagy mindegyik közös eredménye, de tartok tőle a mérlegen is meg lesz az eredménye. Mozgásról meg annyit, hogy elterveztem ma futok, de mikor G hívott és beszéltünk, hogy mindjárt megyek, akkor kb. eldöntöttem, nem megyek sehova. Egyedül nem... Nem vagyok normális ezt is tudom, ilyenkor elbaszom sok hét keserves munkáját és nagyon nem éri meg... Csak arra nem tudok rájönni, hogyan tudnám kiiktatni ezt. Tanácsok vannak, jószándékú segítők is, de amíg magam nem tudok rájönni, hogy személyesen nálam mi a titok nyitja, addig lehet mindenki édes aranyos segítőkész és baromi okos, lényegében lószart sem ér sajnos... Minden fejben dől el, csak ott van a bibi, hogy az én fejemben... És az én fejemben most akkora a káosz és az idegbaj, hogy lassan elmeorvosi eset lesz... Remélem hamar túlleszek ezen az egészen, kialszom és már csak egy emlék lesz, hogy volt ilyen periódus is az életemben. Egyszer fenn, egyszer lenn. Ez az élet rendje. Nem siránkozom, hogy most nem mennek a dolgok, inkább arra koncentrálok, hogy mikor jön majd a lelkesedés és energia hullám, akkor maximálisan meg tudjam lovagolni, hogy kihozzam a lehető legtöbbet MAGAMBÓL.