Mivel megint nem sikerült nagyon géphez ülni huzamosabb időre a hétvégén, így most pótolgatom hiányosságaimat és elmesélem, hogyan is veszítettem el a disznóvágás szüzességemet szombaton. :P

De előtte indítsunk még péntekkel, elvégre ott hagytam abba, hogy csütörtökön vezetni voltunk, aztán pénteken is terveztem valami csavargást, amiből aztán végül is nem lett semmi. A süti elkészült és isteni finom lett! Gyakorlatilag a kerek kapcsos tortaformát hívtam most segítségemül. Az aljára kapott egy light-piskótát (4 tojás, 1 evőkanál folyékony édesítő, 4 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 1 evőkanál keserű kakaópor). A krémben vaníliapuding szerepelt (fele tej,fele vízből főzve,egy kanálka light margarinnal és édesítővel of course), meg egy doboz frischkäse (igen, végre sikerült lőnöm az A*diban…) Tetejére habporból tejszín, mandarin és egy fél banán felkarikázva. Ja igen, a krémbe tettem még egy kis átlátszó mandula aromát is, így olyan marcipános beütése lett a krémnek. Nagyon ízlett mindenkinek! Íme:

Sőt, még azt is megörökítettem, ahogy G szorgoskodott a konyhában, ugyanis képzeljétek néha ilyet is szokott ám. Itt a bizonyíték:

Ezután összeült a kiccsalád, és jól megettük majdnem az egészet. Én csak egy szeletet vállaltam be, mert előtte vacsiztunk, szóval így pont kikerült a megtelt tábla is. A többiek azért fejenként 2-2 szeletet eltüntettek, szóval biztosan megint nagyon szarul sikerült a sütésem. :DAz est továbbiakban tv nézéssel zajlott, Megaszart kukkoltunk, aztán csicsika volt, mert szombat reggel bizony 6-kor kelés!

Így is lett, vagyis inkább 6:15, merthogy ekkora volt beállítva G telója. Gyors öltözködés, valami emberi fej magunkra öltése, meg nekik reggeli aztán indulhattunk is. Na jó bevallom egy kicsi császárzsemlét én is megettem némi vaj és egy szelet sonka társaságában. Annyi idő alatt nyammogtam el, míg G eltüntetett legalább 3 szelet kenyeret meg egy másik császárzzömit. Szegényt éheztetjük ám itt!:D Aztán felmarkoltam egy mandarint, amiből aztán madárlátta lett, mivel jól megsétáltattam, és már csak este érkezéskor ettük meg ketten G-vel. De ne szaladjunk ennyire előre!
Odaértünk Újkérre, mindenki bevonult a házba. Én meg apóssal hátra a malackákhoz. Az ól úgy néz ki, hogy van egy baloldali viszonylag nagyobb helység, ahol a vályú van, és van egy jobboldali kisebb helység, ami ebből nyílik, nem tudom mi a funkciója, gondolom az ahol eszünk oda nem sz*runk elvén van kialakítva:$ Városi lány vagyok, így csak tippelgetni tudok:D Hála apósnak (meg annak, hogy mindig olyan baromi okos s mindent jobban tud:D:D:D), kicsit nehezen ment a malacka kicsalogatása az ólból. Ugyanis mikor hátramentünk mindkettő kijött a kis helységbe ami jó is lett volna nagyon megfog kihúz pikk-pakk. Ehelyett ő okosan bedobott szalmát az etető helységbe, naná, hogy mindkettő bement oda, majd hülye lesz nem így tenni… Na onnan meg aztán mire kicsalogatták őket az nagy show volt. Kapával, gereblye nyéllel, seprűvel, mindennel böködték azt a szerencsétlent én nem kamuzok, mire kikerült tele volt lila foltokkal a sok piszka-nyúkától, ráadásul be is mérgesedett, mert totál vörös volt a feje. Ennyit a humánus malac-vágásról.:-| Aztán nagy nehezen sikerült valahogy rávenni a nagyot, hogy kijöjjön a jobboldali helységbe, rákerült a hurok az első lábára, aztán a másik hurok a szájába és az erős izmos drágám pedig nekiállt húzni a 180 kilós állatot. Neki is legalább olyan szép vörös lett a feje, mint a malackájé. Ezek után szerintem ne kérdőjelezze meg senki a hasonlóságot a férfiak és a disznók közt jóóó?!:D:D:D Persze ezt csak zárójelben, apró betűvel mondom, nem ér megsértődni! Csak viccelek ááám!:D (Vagy nem?8-))

A böllér-bácsi fogta a kis bicikli pumpára leginkább hasonlító szerkentyűjét, oda illesztette a coci szeme közé aztán egy halk kattanás és a malacka elaludt. Abszolút nem éreztem kínzósnak és groteszknek az egészet, lehet, hogy perverz vagyok, vagy csak sok horrort/thrillert nézek, nem tudom, de nem éltem meg sokk-hatásként a dolgot. Tisztában vagyok vele, hogy ha azt akarom, hogy a rántott hús, vagy akár a pipi-husi is az asztalomra kerüljön, ahhoz az állatkának sajnos meg kell halnia. Ha vega lennék, biztosan jobban megviselt volna így inkább egy természetes körforgásnak veszem a dolgot. Úgyhogy állatvédők ne olvassátok ezt a bejegyzésemet!;) Azt mondogatta mindenki, hogy soha a büdös életben nem volt még ilyen, hogy a malac nem akart kijönni az ólból, úgyhogy valószínű itt is rossz ómen vagyok (jellemző…) nekem szólt a műsor ezek szerint. Utána volt még egy kis szerencsétlenkedés a gázpalackkal is ami bizony eresztett nem kicsit. Ilyen a legális narkózás, ugyanis én tartottam a palackot, hogy pörzsölés közben fel ne boruljon. Hát volt ott olyan gázszag, hogy betéptem. Na persze, csak képletesen. aztán kifogyó félben is volt a cucc, így nem ment valami gördülékenyen a pörzsölés, ezért inkább a palack-csere mellett tette le mindenki a voksát végül. Az meg aztán még jobban eresztette a gázt, mivel volt benne anyag rendesen, DE legalább a pörzsölés is haladt. Szépen megragadtam egy kefét, aztán ki-ki késsel ki-ki a “gyökérkefének” nevezett célszerszámmal tisztogatta a malackát. Sikerült ügyesen beletapicskolnom egy nagyobb tócsa vérbe és hát mikor máskor kötődött volna ki a cipőfűzőm, ha nem akkor? Simán belelógott mindenki sejtheti, na de sebaj duplára kötöttem aztán ment minden tovább, ahogy a nagy disznóvágó könyvben meg vagyon írva:D Olyan volt az egész nap, mint egy jól megszervezett manufaktúra mindenki csinálta a dolgát, após pedig a száját is serényen járatta a kezén kívül. Mindenkinek osztotta az észt, nekem pedig minden lépésről tudományosan beszámolt, hátha esetleg tényfeltáró cikket kívánnék írni a disznóvágásról, mint olyan vidéki turista csalogató lópimpi. Szerintem nagyon jó időt futottunk, ami tort illeti, mert ebédeléssel együtt fél négykor már az autóban ültünk és hazafelé vettük az irányt, borzasztó fáradtan azt persze hozzá kell tennem. Jó érzés, hogy mindenben benne van egy kicsit a kezem, ha mást nem valamiféle kóstolás címszó alatt, bár bevallom az csak tényleg ilyen bele-bele nyalás volt, mivel nem vagyok oda a malacságokért általánosságban véve. Itt az a szokás, hogy disznóvágáskor a friss máj készül el resztelt formában és ez az ebéd. Na nálam itt el is bukott az ebéd fogalma, mivel a máj az egyetlen olyan kaja, amit ha akarnék sem tudnék megenni. Mert van a gomba a karfiol a fene tudja mi (bazi finnyás vagyok, nem győzöm hangsúlyozni mindig), amit meg tudok enni ha nagyon akarok, csak nem vagyok oda érte egyszerűen. De a máj az nálam az a kategória, hogy búvár-kaja. Lemegy körülnéz aztán visszajön… Egyszer a suli menzán sikerült összetéveszteni egy húsdarabbal, azt hittem borsós-tokány, de máj volt borsóval… Szerencsém volt, hogy a menza melletti folyosón voltak a tesi öltözők mosdóval, épphogy elértem odáig, már jött is a kicsi vuk… Ez van! Szóval a kis kitérő után, elmondhatom, hogy nem ebédeltem, alig reggeliztem, szóval fogyókúra szempontjából abszolút nem rengetett meg a disznóvágás mint olyan. Egyetlen bűnös dolog az volt, hogy a frissen készült tepertőből csipegettem valamiféle kukoricakenyérrel, ugyanis anyós muterja liszt érzékeny ezért speckó pékáruk vannak nála. Finom volt azért azt el kell mondjam és büszkén kóstolgattam a töpörtyűt, elvégre egy csomó darabkát én vágtam a két kis csini kezemmel. Bizony ám, hárman végeztük ki a nagy malacka zsírját, szóval megvolt a kézápolás is, nem panaszkodom nincs kiszáradva a kezem, disznózsírral ápolom:D:D:D

Gondolom senki nem lepődik meg, ha azt mondom, fél 7körül már pizsiben ejtőztünk itthon.;) Az volt az első dolgunk hazaértünk ettünk finom sovány sülthusit sok-sok-sok-sok céklával! Nyami nyami!:)Aztán pedig irány a zuhany hajmosás fürdés, minden zsír és füstszag eltávolítása. Aztán még egy kis X-faktor lesegetés és végül hatalmas szundi. Vasárnap valamikor 9, fél 10 tájt sikerült feltámadni, pedig tényleg jó korán lefeküdtünk szombaton, de hát azért hősiesen bevallom nem vagyok hozzászokva ennyi ácsorgáshoz és vágódeszka fölött görnyedéshez. Még akkor sem, ha mostanában viszonylag elég sok időt töltök a konyhában főzőcskézéssel. Nem szokta a cigány a szántást no!:D A derekamat azóta is változatlanul érzem, hogy van és sajnos nem pozitív értelemben, erre egy lapáttal még a piros betűs ünnep is rátesz, ami természetesen disznóvágás hajnalán tört rám, mert miért is ne tette volna nem igaz?:D Murphy I Love You!<3:P

Vasárnap is elég mozgalmas volt a napunk, visszamentünk ebédre Újkérre ugyanis ez a menetrend, hogy szombaton vágás vasárnap ebéd az előző nap frissen készült dolgokból, majd ugye a cuccok elhordása haza. Bevallom az ebéd annyira nem jött be, nekem túl zsíros volt a leves, a főtt húst annyira nem tudtam értékelni, a krumplipürét sósnak éreztem, a rántott hússal egyedül nem volt bajom de azt sem kívántam mert úgy voltam vele, hogy én aki nem gyakran eszik malac husit, lassan már röfögni fogok, ha így folytatom.:DSzóval mindenbe csak belecsipegettem így megint csak nem ártottam a diéta szabályainak úgy érzem jó kislány voltam. Haza sem jöttünk ám üres kézzel, hoztunk minden földi “jót”. Hurkát-kolbászt,levest,toros-káposztát,disznósajtot,zsírt. Megy majd a családban szétosztásra, mivel anyós sem igazán a zsíros kaja híve, itt nem nagyon fogy az ilyesmi. szóval anyuék majd kapnak egy jó adag kóstolót, mert itt aztán csak megromlik a dolog, ha rajtunk múlik. Főleg mivel, február, március környékén megint lesz egy vágás, mivel a másik malacka most ott árválkodik és bánatában majd eszik, csak eszik és hízik, csak hízik. Szóval értitek!;)Aztán jön az utánpótlás a kis malackák, azok biztosan nagyon édik lesznek, majd megyek megnézni őket. Kis Babe-ek!:DAki látta a filmet tudja, miről beszélek. (Babe, kismalac a nagyvárosban).

Hazahoztuk a szajrét délután, aztán pedig kirándulni indultunk. Nem jutottunk túl messzire, mivel olyan köd szállt le, hogy az orrunknál sem láttunk nagyon tovább. A sarródi részleget céloztuk meg, Fertő-Hansági Nemzeti Park, tájvédelmi egység. Próbáltam értelmes képeket gyártani, de sajnos akkora volt a köd, hogy szuper gép ide, vagy oda, lófütty sem látszik szinte. Kár érte, de megbeszéltük G-vel, hogy ha jobb idő lesz, legközelebb is ellátogatunk pár kattintás és egy hatalmas séta erejéig. Mert most az se nagyon volt, mivel hirtelen annyira, de annyira hideg lett, hogy én aztán nagyon szenvedtem. Gyűlölök fázni, szóval gondolhatjátok. Ízért mutatok pár képet, csak a miheztartás végett:D:

Ez pedig itten az én szerelmetes uram a levetett pulcsimmal a fején Aka Kató-néni:D Mert baromkodásért nem kell a szomszédba menni:

(Bocsi Babyke, hogy ország-világ előtt cikibe hozlak<3)

Szóval ez volt a mi hiper-szuper mozgalmas hétvégénk. A következő hétvége most utazás-soros, megyünk haza névnapozni egy kicsit. Mivel idén Katalin hétköznap lesz, így jól hazamegyünk és előre iszunk a medve bőrére. Aztán tessék majd az időjárás-jelentést lesni, hogy kopog-e vagy locsog, mert akkor lehet számolni a karácsonyi időjárással is, ha hiszünk a népi közhiedelmeknek.

Na ha ez nem kisregény lett, akkor bakfitty!:D