Ma eddig termékeny a napom, pedig még csak most lesz mindjárt 10 óra.
Mivel sikerült 5:20-kor úgy felriadnom, mint állat, ezért már nem is tudtam visszaaludni, szóval inkább felkeltem. Letörölgettem az összes ablakot itt fent, ami 8 ablakot jelent és két erkélyajtót. Sajnos nagyon magas a páratartalom hiába szellőztetünk este meg én reggel is, így is 60%-ot mutat mindig a mérő, pedig van az a Ceresit pára stop biz-basz is itt fent két olyan elszívó kővel is. Na a lényeg, hogy ez általában elvesz egy negyed-fél órát a reggelből. Aztán gépeztem egy kicsit, majd mégegyszer mehettem körbe, mert idő közben kivilágosodott a víz meg csak folyt, csak folyt le az ablakokon. Mivel fa mindegyik, ezért muszáj törölgetni, így is a tetőtéri ablakok zömének a sarka már totálisan "elrohadt". Szóval ázik folyamatosan és a lambérián is lecsapódik, arról is csöpög stb. Na háromnegyed hétig megvoltak az ablakok, meg egy kis mese nézés és kockulás is.
Utána felöltöztem, reggeli, majd nekiestem a fenti nappalinak. Van az én szerelmetesemnek egy "remek" szokása, miszerint minden szórólapot, újságot és sz*rt felhord ide. Aminek pár hét után az a következménye, hogy én meg kupacba szedem az asztalára rámolom és mondom neki válogassa ki, ami kell, tegye el a többi pedig megy a kazánba. De valahogy ez ilyen periodikusan ismétlődő dolog, ezért ma megint sort kerítettem az iratrendezgetésre, újságok pakolására, sorba szedegettem neki a Magyar Asztalos újságjait időrendbe minden, és mindkét íróasztalon rendet varázsoltam, meg a dohányzó asztalon is. Most szép rend van, egy darabig legalábbis biztosan. :P Tegnap amúgy G főzött. Persze segítettem neki egy picit, kezdő háziasszony még a konyhában, a kukta szerepben szokott inkább tündökölni. :D Szóval tejszínes fokhagymás Knorr rafinéria, szép csíkokra vágott pulykamell és szezámmagos jázminrizs volt a menü. Ez még a névnapi ajándékom részét képezte, csak mindig tologattuk, na majd holnap, most van kaja, ma is van majd, holnap, majd holnap, aztán így tegnap végül is sort kerítettünk rá. A rizst persze én csináltam ő még nem vállalt be ilyesmit, vagyis lehet bevállalta volna, de hirtelen fontos grapefruit hámozni valója volt és nem ért rá! :D Ellenben a gyümi isteni finom volt, nagyon szeretem a jó érett grapefruitot. Be is vágtam egy hatalmasnak a felét a másikat pedig az uram szájába tömködtem kitartóan, míg ő MOSOGATOTT!!! Az ebéd isteni finom lett, azonban mégis ott hagytam negyedét. Mostanában észrevettem magamon, hogy ha elég, akkor abba hagyom az evést és nem eszem meg csak azért, mert "ételt nem dobunk ki/hagyunk a tányéron". Persze kidobva nincs soha, maximum megeszi G, vagy később valaki más, esetleg én másnap, ilyenek. Ha pedig már vállalhatatlan a dolog, akkor Cézár nagyon szokott örülni az ilyesminek (A család vénséges vén labradorja :P).
Na azért ezt a kis adagokra kalibrálódást megelőzte pár nap depresszió és nem evés ez hozzá tartozik az igazsághoz. :( Az éjjel sokat beszélgettünk, egymásnak feszítettük érveinket és ellenérveinket. Jól esett kicsit kiadni magamból a feszültséget, mert már nagyon rágott belülről, ami pedig a gyomromat viselte meg nagyon. Általában ott szokott összpontosulni nálam a stressz és a belső gondok. Ilyenkor gyakrabban szivárog a savam egész a torkomig szinte, ezekben az időszakokban fogy csak igazán a savlekötő nálam. De mára már a gyomrom is határozottan jobb, legalábbis nem fáj. Ez jó, ezt jelzésnek veszem, hogy igenis jót tett, hogy kiadtam magamból a gőzt. Amúgy sem szeretem sokáig tartogatni, ha valami bánt, ami a szívemen az a számon. Szeretem rögtön letisztázni hányadán is állunk dolgokkal, mert aztán ha hagyja pangani az ember, annak mindig rossz és elnagyolt vége van szerintem. Azt gondolom, jó az út amin járok, csak néha le-le lépkedek róla és olyankor kell pár arcon vágás az ösvény menti vad hajtásokról, hogy visszatereljenek a jó irányba. Dolgozom az ügyön!!!
