Akkor jöjjön most egy „pár szó” a hétvégéről, meg úgy általában, mert mostanság nem írtam és már jönnek a reklamációk. Na meg, mert most van kedvem pötyögni egy kicsit! ;)
Szóval a hétvége az eseménydúsan, mégis sok-sok pihenéssel telt. Péntek este szokásos megasztár nézés volt a menü, meg egy kis közös kártya-parti Nóri, Gabi és én. Viszonylag későn sikerült ágyba kerülni, olyan 1 óra körül lehetett. Szombaton viszont valamiért már nyolc környékén kidobott az ágyikó minket, nekem volt nagy fejfájásom a hülye hidegfront miatt, meg a derekam is fájt. Még mindig a hólapátolást nyögöm, meg hát ma reggel nagylány is lettem, szóval duplán jött a Mikulás. :) Előtte mindig szokott fájni a derekam, nem is kicsit. De nézzük a jó oldalát, legalább mióta szedem a fog. gátlót, azóta legalább a pocakom nem görcsöl. Máris jobban hangzik nem? Minden csak hozzáállás kérdése! ;)
Szombaton reggeli után kimentünk az udvarra fát vágni. Na persze a fát nem én vágtam, csak segítettem cipelni, meg aztán a felhasogatott, összevágott hasábokat (vagy mi a szöszt?!) a helyére pakolászni. Ez is nagyon „jól esett” a derekamnak! De nem baj, mert közben legalább 650-700 kalóriát elégettem. Azért nem tudom pontosan, mert épp napi átlagfogyasztásomat (:D) mértem és nem emlékszem mennyin állt az óra, mikor kimentünk, csak azt tudom, hogy már ezren felül volt, mikor bejöttem a házba. Amúgy az eredmény az 2012 kcal lett 23 óra leforgása alatt. Aztán nem bírtam tovább kinyomtam az órát és elaludtam! :D Ja igen, majd elfelejtettem, hogy szombaton még vásárolni is voltunk. A sztori a következő: egy hónapja kb. vettünk az osztrák Deichmannban egy Highlander Greek márkájú túracipőt, itthon Landrover címen fut. Szóval ez egy nagyon-nagyon szuper kis cipő, nem fázik benne a lábam (ami nálam iszonyatosan nagy szó), nem ázik be (tesztelve két hólapátolás során) és még csini is, ami tudom, egy túracipőnél nem követelmény, de én meg nőből vagyok, na! Történt egy kis baleset ezzel a cipővel, mégpedig, hogy a jobb lábason az egyik fűzőbújtató (mi erre a szakszó?!) megadta magát. Valószínűleg nagyon a szélén lett odavarrva, ezért elengedett a varrás és mivel valami műszálas cucc így rögtön el is kezdett foszlani, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Szóval szombat délután beültünk az autóba és kimentünk, hogy visszavigyük, kicserélni, vagy megcsináltatni. Sajnos ott derült ki, hogy nem nagyon foglalkoznak ilyesmivel, nem csinálják meg, de nyugodtan vásároljam le. Meg is néztük a cipőket, nem volt már ugyanolyan, mint ami az enyém volt csak egy másik színű, ami nem is lett volna gond, de egyetlen darab volt belőle, az is 38-as. Abban meg sehogy nem fér el a 40-es lábam, maximum, ha levágjuk a nagylábujjaimat… ergo nem lett másik fasza túracipőm, hanem visszaadták a pénzt. Ciki nem ciki én ott a boltban, helyben elbőgtem magam. Nem értem, hogy miért kell nekem mindig megszívnom? Ha egyszer végre találok egy cipőt, amire azt mondom szuper minden kritériumnak megfelel, akkor az miért romlik el és miért nem csinálják meg, vagy tudom kicserélni egy ugyanolyanra?! Nekem nem a pénz kellett volna és nem is egy másik cipő, hanem AZ!!! Gabi persze nagyon megsajnált, próbált vigasztalni, aztán a kocsiban jól kibőgtem magam. Hiába mondogatta ő, hogy most azonnal veszünk, keresünk másik cipőt, sejtettem, hogy ismét csak egy kudarcba fulladt vásárlás lesz a vége. Meg a szokásos érzés, mikor hazatérünk egy ilyen körútról, ahol nincs olyan, drága, nincs ekkora méretben és társai az eredmény mindig… Aztán végigcipelt a többi üzleten, de ezek után vásárláshoz kedvem annyi volt, mint 50 fokban sivatagot keresztülszelni… Feltett szándék még induláskor cipőcsere és MELEG télikabát vásárlás volt. Ugyanis hiába hoztam én el otthonról az ezer éves fehér puma utánzat téli kabátomat, mikor kb. 40 centi kéne még pluszban, hogy mellben beérjen. Rengeteget nőtt mostanában a mellem, nem tudom mire vélni, de már lassan személyit kell nekik csináltatnom, ha így haladunk… Szóval az a kabát off, egyszerűen be sem ér… Na, szóval üzletjárás közben bementünk a New Yorkerbe, mert elég jó kis kabát akciók voltak. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy a XL-esek kabát, az kb. olyan, hogy kint van belőle az ember dereka na meg az én konyhás néni karomra és hátamra fel sem jönnek jóformán… Szóval végső elkeseredésemben átbattyogtam a férfi részlegre és rábukkantam egy nagyon szupi prémes kabátra. 60 euró… Felpróbáltam az L-eset, hát igen pasi kabát karban már fasza volt, mellben nem oké. Jött az XL-es, nem rossz nem rossz, de levegőt is kéne venni… Aztán volt egy XXL-es is mivel ugye férfi részleg, hát felvettem és nagyon jó finom meleg és vastag és kényelmes és sorolhatnám. Itt már azt is leszartam volna, ha egy hatalmas zsák lenne, ugyanis az utcán egyszerűen csontig átfagytam abban a kis picsányi tavaszi kabátban, ami még hajlandó volt rám jönni… Szóval nagy nehezen megszületett az elhatározás és megvettük azt a kabátot. Mert muszáj, egy jó télikabát nem lehetek megint beteg minden hónapban felfázással, aztán meg megfázással és sorolhatnám… Mert az nem jó senkinek, ha én betegesedem itt össze-vissza. Úgyhogy így lett kabátom és cipőm meg nem. Mivel sportcipőben voltam az totál beázott, de még a talpam közepén is át volt ázva a talpbetét, hiába hát itt nagy a hó, abba nem nyári sportcipő való. Majd lefagytak a lábikóim, szóval végül a soproni Deichmannban kötöttünk ki és vettem 7ezerért egy szöszmösz csizmát. Felért egy orgazmussal, mikor átléphettem a vizes szarrá ázott cipőmből a finom puha, meleg csizmába. Szóval most van cipő is és kabát is, de a lelkem még mindig nagyon sír az után a szuper kis túracipő után. Nem beszélve róla, hogy a mostani csizma nem vízálló így csak arra alkalmas, hogy ha megyünk valahova, ne fagyjon szarrá a lában, meg, ha eltakarított úton sétafikálok, akkor ne ázzon be. Mert, hogy szerváltam hozzá egy spray-t is, ami állítólag vízlepergetővé teszi, az amúgy velúr-textil átmenet cipő felsőrészét. Na, mindegy az vígasztal, hogy általában mindenhová kocsival megyünk, csak beszállok meg kiszállok. Aztán ha valami másként alakul a jövőben majd e téren, akkor majd akkor kezdhet fájni a fejem, addig meg már szarok bele az egészbe, csak ne fázzak azt kész. Ezzel a hajcihővel el is ment a szombat, este már csak arra volt energy, hogy bezuhanjunk a tv elé és X-faktort lessünk. Aztán pancsi, egy kis römizés az ágyban, aztán csicsika.
A vasárnap is a relax jegyében telt, 10-ig lustiztunk, aztán az angol újságomat olvasgattam, míg Gabi egy irodaszer cég katalógusát böngészgette. Megközelítőleg 5-6 kilós a „kis” katalógus, meg van, vagy 600 oldal. Telefonkönyv elbújhat mélyen mellette. Szóval ezekkel elvoltunk egy darabig. Aztán nem is tudom mi a szöszt csináltunk egész nap, de nagyon hamar eltelt. Ebédeltünk, szerelmem felporszívózott nagyon ügyike volt! Aztán van egy masszázs feje a porszívónak (Lux :P), azzal kényeztetett. Elég jó kis ketyere, bár a zajszinten van még mit csökkenteni, halljátok fejlesztők??? :D Aztán végül is este Madagaszkár 2-t lestünk, meg a szokásos vasárnapi dolgok. Hajmosás, teljes generál satöbbi. Így telt a mi kis hétvégénk.
Ma pedig jött a Mikulás! Képzeljétek, szerelmes belém a Miku! :D ugyanis reggel csipás szemmel tántorgok ki a fürdőbe, hát látom, hogy a poénból a tetőtéri ablak alá a székre helyezett vadi új csizmámban egy sárga papíros díszeleg, és fincsi férfiparfüm szálldogál a levegőben azon a tájékon. Nagyon megörültem az én kis szerelmetes mikulásom szépséges levélkéjének. Jól indult a nap! Gyorsan írtam is egy köszönő sms-t az én drágámnak, mert egyszerűen imádni való!!! Aztán délután, mikor hazajött, belecsempészett egy szép nagy csoki-mikulást is ám a csizmácskámba, bizony! Tündéri nem igaz? ;) Nagyon szeretem!!!!!!!!!!!
HÁT, ennyi! Most pedig megyek tornázni egyet vacsi helyett. Muszáj valahogy kordában tartanom a fránya kilóimat is. Amik most megint felfele jönnek, csak azt nem tudom miért?! Jó persze mensi… De akkor is!!! Ez nem fair!!!
