Banyek ennyi esőt... De ki hívta?!
Azért a kedvem nem olyan tré, de már kezdtem volna belejönni a süt a nap tudunk menni sétálni, meg bringázni életérzésbe, erre tegnap délelőtt óta hol szemerkél, hol szakad az a csúnya eső. Nem vagyok oda érte no!
Bevallom hősiesen, tegnap volt a diéta eddigi legnehezebb napja számomra. Na nem azért mert éhen akartam volna halni,vagy ilyesmi, hanem mert most már lassan jelentkeznek rajtam a "tünetek", hogy sosem azt ennék, ami épp elő van írva. Szóval a szemem már nagyon éhes! 
Ami pozitív csalódás, hogy csupa értelmes kaját kívánok. Nem csokit, vagy rágcsát, hanem gyümölcsöt, levest (!!!), főzelékeket, ilyesmi. Este pl. egy darab diabetikus kekszért voltam oda, van itthon egy nagy doboznyi, teljes kiőrlésű verzióban és sima vajas változatban is. Úgy ettem volna egy szemet, de végül jó mélyet szippantottam a dobozba, édes és vajas keksz illata volt, aztán ennyivel le is rendeztem a dolgot. Nagyon rászedhető ám ez az emberi agy! 
Szóval túl 10 napon, botlás nélkül! Ennek nagyon örülök és büszkeséggel tölt el, hogy ezek szerint mégsem hagytam el valahol Pest és Sopron közt fél úton azt a bizonyos lelkesedést és kitartást! Mert ha ez nem önfegyelem amit ez alatt a kúra alatt tanúsítunk a csajokkal, akkor semmi! Nagyon ügyibogyók vagyunk na!!! 
Még 3 napocska a maival együtt és elmondhatjuk magunkról, hogy sikeresen végigcsináltuk! Ez hajt, meg az, hogy ha idáig eljutottam, akkor nem szabad a célegyenesben elvérezni és elcsábulni. Szóval kitartááááás nekünk, MEGCSINÁLJUK, mert kemények vagyunk!
