WBPG

A nagy büdös helyzet az, hogy az élet az zajlik. Nem jó, de legalább szar ugyebár. Kezdem a jó hírekkel, pl. azzal, hogy van munkám. Vagyis nem úgy kell fogalmaznom, hogy LEHET, HOGY LESZ munkám. Azért a módosítás, mert szerződést még nem írtam alá és az első fizetésemet sem tudhatom a bankszámlámon. Na, majd ha ez így lesz, akkor elmondhatom, hogy igen van munkám. Sajna ez a tapasztalat, hogy még a szerződés sem jelent semmit, de semmit az égvilágon.

A múlt hét szinte ennek a jegyében telt el, papírok intézése, üzemorvos, tüdőszűrő és egy kisebb vagyon ráfordítása. Megérne egy misét a történet, hogy ha az ember dolgozni akar, akkor mégis miért kell csomó lóvét előbb befektetnie ahhoz, hogy egyáltalán munkát vállalhasson? Na de ez egy másik téma és mivel már párszor kidühöngtem magam ennek kapcsán, így több szót szerintem nem is érdemel a dolog. Fákk Mo esetleg még ennyit! :D

A depimből kezdek kilábalni, kiszomorkodtam magam és belenyugodtam a helyzetembe, mert mást úgy sem tudok jelenleg, de azt azért kapizsgálom, hogy van ám innen kiút, csak rögös és feltöri az ember lábát még a cipő is, de nem adom fel!!! Engem nem olyan fából faragtak! ;)

Ja amúgy a meló álmaim netovábbja persze csak és kizárólag negatív értelemben. ezért talán meg is bocsát nekem mindenki, hogy ennyi év tanulás és befektetett pénz idő energia után nem verem a seggem a földhöz amiatt, hogy lehetek pénztáros az InterSpórolósban! Na, hát valahol el kell kezdeni nemde? Legalább bejelentenek, manapság már az is valami ebben a nyüves országban, ezzel a szánalmas helyzettel együtt. Még pár pofon az élettől és remélem végre az uramnak is megérkezik a jobbik esze és jól elhúzunk innen messzire, vissza se jövünk. Addig meg tudatosan igyekszem elnyomni azt a kis ici-pici DE érvecskét, ami amellett szólna, hogy maradjunk. Csak ilyen baromságok, mint, hogy mégis csak itt születtem, itt éltem le az eddigi életem itt a családom, barátaim blabla… Az más kérdés, hogy a lehetetlen helyzet miatt a seggünk kilóg a gatyából és napról napra pirickelünk, de hát ezek csak a pór nép problémái. Akik a döntéseket hozzák, nem tudhatják milyen is ez, elvégre ők jól mulatnak odafenn a nagy elitben, a csóri átlag polgáron, aki éhen döglik, míg ő a Merciben poshad a bőrülésbe. No, ennyit a politikáról is! :D

Írjak már egy kis jót is nem? Az például mindenképpen pozitív, hogy G-nek bejött most jó pár meló így a jó idő kezdetével. Felébredtek az emberek és mindenki tetőt cserélne, meg ablakot és miegymás. Hiába az építő iparban még mindig ubi-szezon a tél erősen. Szóval munka van dögivel, amik persze a közös hétvégék lehetőségét veszik el, de most mit aggasszon, mikor én is valszeg 12órázgatni fogok hétvégente. Isten áldja a hétfőtől-vasárnapig nyitvatartást!!!

De azt mondom, oké csináljuk, gyerünk, aztán lássam, hogy volt értelme és haladjunk előre azon az életúton, különben baromi mérges leszek és szétcsapok valakik közt!!! :D

Amúgy meg múlt hétvégén otthon voltunk. Na, az nagyon jól sikerült ám! Találkoztunk majdnem mindenkivel, akivel szerettünk volna, voltunk fagyizni, shoppingolni, sátorozni a bandával és vasárnap még anyu szülinapját is megünnepeltük. Tőlünk telefont kapott meg egy szépséges meglepi eper-tortát. Egész hétvégén azon siránkozott, hogy nem lesz születésnapi tortája, meg, hogy ő mindig mindenkinek intézi és, hogy neki meg senki. Most mondjam, hogy baromi nehéz őt meglepni? De azért sikerült, higgadtak maradtunk mikor nyolcadjára lőtte be, hogy akkor ő majd süt magának tortát stbstb… Közben én meg már pénteken mielőtt hazamentünk megrendeltem a tortát a kedvenc cukijában, amikor még csak szó se volt semmi sütésről és sirámról ezzel kapcsolatban. Milyen jó fej vagyok nem??? Képek is készültek, amiket persze még mindig nem tettem fel a gépre, mert kb. most jutott eszembe ennek örömére, hogy itt írtam róla. Na, majd mindjárt felrámolok őket és akkor lesz illusztréjsön is.