Tegnap volt az évfordulónk, méghozzá a második. Még az égiek is kegyesek voltak, hét ágra sütött a nap, meleg volt és minden csodálatos!!!
Egész nap lázas készülődésben voltam, a gépet sem kapcsoltam be, csak arra koncentráltam, hogy minden tökéletes legyen. Nem lett! :D De nem baj, ez volt benne a jó! A körmömmel egy csomót bénáztam, valahogy nem voltam igazán formában most, szóval eléggé bénácskára is sikeredett, de most már fátylat rá, ez van! A szerencsétlenkedés miatt, úgy elrohant az idő, hogy szinte kapkodva tudtam csak elkészülni, haj-belövése, smink, zuhi, szőrtelenítés meg mindenféle teljes tatarozás, hogy álomszép legyek az uramnak. Persze nem sikerült, mert a szemöldököm készt dzsungel maradt és a sminkemet végül az autóban fejeztem be, mivel időben be kellett érni Sopronba, mert G-nek még volt egy kis elintéznivalója maszek ügyileg és 5-kor zárt a fatelep vagy mi a szösz az.
No lényeg a lényeg, végül a nap hátralevő része már csak a miénk volt, direkt nem ettem egész nap semmit, csak reggeliztem, készítettem a bendőmet az éttermi finomságra. Hideg őszibarack-krémlevest ettem, második fogás gyanánt pedig egy 2 személyes fatányérost rendeltünk, megpakolva minden földi jóval. NYámiii! (Majd a bejegyzés végén lesz róla képecske is).
A nagy habzsidőzsi után sétára vettük a figurát, kis erdőjárá keretein belül (Lőverek) elmásztunk a Sörházdombi Kilátóhoz, sőt fel is mentünk mind a kilencvenakárhány lépcsőn. Szerintem a vacsit ezzel a séta és kilátó mászás kombóval letudtuk ;)
Sok-sok szép képecskét csináltunk a kilátóból, és élveztük a szellőt, ami felfrissíti az odalátogatót, ha kimelegedne a nagy lépcsőmászás közepette. Nagyon klassz volt minden! Romantikáztunk, majd mikor megfogyatkozott a turisták száma, G "elment sétálni" egy kört a kilátó tetején, majd egy melepivel a háta mögött tért vissza. Kérdeztem tőle mi lesz? (Úgy értettem hová megyünk ezután, vagy ilyesmi?) Mire azt mondta: LÁNYKÉRÉS!
Bizony-bizony MEGKÉRTE A KEZEM! Ott a Kilátó tetején az éppen lemenő nap kíséretében, szóval minden nagyon romantikus volt és egybe vágott én pedig IGENT MONDTAM!!! Még szép! ;)
Szóval tegnap óta már nincs pasim, meg neki sincs csaja, hanem Vőlegényem van, neki pedig Menyasszonya! Csudijó érzés! Nagyon 100méterrel a föld fölött repkedős. Azóta is csak andalgunk, nagyon-nagyon boldogok vagyunk. Tudjátok még 100 évig :P
Kellett a szombati kis összezörrenésünk is, így teljes a kép, azok is mi vagyunk. De én úgy érzem megerősítette a kapcsolatunkat, hogy rávilágított arra, hogy igenis ha szakítunk rá időt és van alkalom, akkor mindent meg lehet beszélni szépen felnőttek módjára. Azóta is csak turbékoltunk, most meg aztán pláne határtalan a boldogság.
Bevallom azért kicsit sejtettem mire készül, hiába a női megérzések :P Meg mert a vacsora és a séta alatt állandóan mosolygott és feltűnően sokszor említette a jövőt, azt, hogy velem képzeli el és a célokat, vágyakat, álmokat vesézgettük. Szóval így telt a tegnapi nap, nagyon boldogságosan!!!
És akkor jöjjenek a képecskék a vacsiról, a Kilátóból és persze a szépséges gyűrűmről:
 |
| Eljegyzés 2011.08.11. |
