WBPG

Oldozzatok fel légyszi-légyszi, mert vétkeztem. Ma már egy csomót! Jöttem minden egyes falatot töredelmesen bevallani. Így zabálok én lássuk:
Reggelire egy mini-bagett volt halkrémmel és paprikával. 10órai kimaradt, elfilmeztem az időt, pontosabban sorozatot néztem (Two and a half men). Ebédre a tegnapi home made illatos omlós malac-combi volt zöldséges sült rizzsel és savanyú káposztával. Ha itt megállok akkor nem is lett volna rossz a nap. De aztán elszabadult a pokol 2-től... Gumicukor-ropi-gumicukor-ropi-mandula-gumicukor. Kb ez volt a sorrend. Fél zacskó gumicukor esett áldozatomul és 2 kis zacskós ropi. A mandulát megettem az egész zacsival - tudjátok az a hosszúkás mogyi féle cucc talán 100 grammos? Nem is tudom...
Aztán mielőtt megjött G még csináltam magamnak egy fahéjas zabkását is, ettem belőle 4-5 kanállal, de aztán az már mégsem kellett, azt hittem, hogy eltelít és elég. Megérkezett a zuram, lelkesen belapátolta a maradék zabkását, majd repetát kért. Én meg közben kitaláltam, hogy virslit ennék. Így aztán vacsi gyanánt volt két virsli, torma, mustár, ketchup, majonéz, kukoricás-kenyér... Ezt meg az előbb lefojtottam egy 2 decinyi bögrés levessel is. Ja és bögréről meg levesről jut eszembe valamikor a nap folyamán volt egy forrócsoki is... TEJSZÍNHABBAL :'(
Komolyan mondom én nem is tudom mi van velem. Ennyit zabálni?! De közben végig bűntudat és undor, hogy olyan vagyok, mint egy elcseszett bálna, és hogy nézek már ki?! Olyan cuccaim alig jönnek rám, amik tavaly még nagyok voltak... Elképesztő! Most már tényleg nem úgy van, mint régen, egyáltalán nem érzem jól magam a bőrömben. Alig bírok mozdulni úgy fáj a derekam, ha leülök G foteljába, utána kell vagy 3 perc, mire kikászálódok belőle. Borzasztóan érzem magam. De akkor meg mégis mi a répa visz mindig a kaja felé?! Pedig nem unatkozom, mindig akad tennivalóm... MIÉRT CSINÁLOM?! Jahj most nagyon el vagyok keseredve, nem találom a motivációt, hol hagytam el és mikor lettem én ennyire nyomorék? Most nagyon utálom magam :(
Olvastam Nonó blogján ma a 3 éves visszatekintését... Közben meg annyira megértettem azt a részt mikor arról írt, mikor még 98 kg volt. Ohh hát én most mit nem adnék, ha annyi lehetnék... IStenem :'( Közben mikor olvastam pár könnycsepp is kicsordult, nagyon tisztelem amit végig csinált és azt az elszántságot, amivel végig küzdötte az egészet és csinálta és ment nyomta, mint egy igazi eszelős. Ehhez tényleg ez kell és ő megcsinálta és két gyerkőc után most vékonyan és szuper csinosan éli a kis egészséges életét. Ááááá nagyon várom, hogy nekem is jöjjön egy akkora kattanásom, ami úgy fejbeb***, hogy csak úgy csattan. Mint anno 2008 januárjában... Úgy leadtam 15 kilót, mint a szél. Micsoda motivátor a szerelmi bánat... Persze azt a világért sem szeretnék, mármint szerelmi bánatot, mert abba valszeg bele is döglenék... De ha jobban belegondolok így is bele fogok, ha nem hagyom abba az állandó zabálást :(((