WBPG

TOVÁBB >>>

TOVÁBB >>>

TOVÁBB >>>

TOVÁBB >>>

TOVÁBB >>>

TOVÁBB >>>

TOVÁBB >>>

Kis Vuk szindrómában szenvedek épp. Tudjátok, kicsi vagyok, éhes vagyok, fázom, valaki öleljen meg életérzés. :) Már csak 2,5 órácska és hazajön a drágám, akit mindig jól megölelgetek és megpuszilgatok, mikor hazaér. Már sokszor le akartam írni, csak mindig akkora jelentőséget tulajdonítok neki, hogy készülök valami nagyszabású bejegyzésre és akkor mindig az a vége, hogy addig halogatom, míg nem íródik meg, csak a sok hétköznapi "uncsi" szösszenet. Köztük meg elveszne. Na szal hová is akartam kilyukadni? Oda, hogy mióta G állandó délutános, déltől kezdve átváltozok rókává. Mindjárt ki is fejtem, hogy értem ezt pontosan! Szóval, aki olvasta Exupéry Kis hercegét, az már kapizsgálja mire is gondolhatok. Megszelídített! Tudom, hogy fél 3-kor jön, így én már délben elkezdem várni és díszbe öltöztetem a szívem. Aztán 14:25-kor már türelmetlenül ácsorgok az erkélyajtóban, hogy meglássam, ahogy a kocsi orra felbukkan a két fenyőfa közti résen. Akkor rohanás le a lépcsőn, hogy már az ajtóban a nyakába ugorhassak. Ez így megy minden nap hétfőtől-péntekig. Olyan furcsa érzés ez nekem. Mostanság sokat gondolkodom azon, mennyi minden változott, mióta ŐŐŐŐ van nekem. Nagyon boldog vagyok vele, imádom!!! Mégis annyira furcsa, hogy én, aki mindig is hangoztattam, hogy mennyire kell nekem egy kapcsolatban a szabadságom, hogy igenis egészséges külön elmenni a barátokkal ide-oda-amoda, meg, hogy nem szabad folyton egymás seggében lenni, mert az csak ellaposítja a dolgokat. És most?! Most meg minden nélküle töltött perc a várakozásról szól. Arról, hogy "majd ha itthon lesz" "majd ha ezt csináljuk" " majd ha azt csináljuk". Persze részben ez annak is köszönhető, hogy nélküle itt gyakorlatilag meg vagyok lőve, a városi életből becsöppentem az "unalmas" vidéki létbe, ahol nem ismerek senkit és hát gyakorlatilag moccanni sem tudok innen nagyon.  Persze a buszra felülhetnék, hogy bemenjek Sopronba, de ott mit csinálnék egyedül? Hova mennék? Néha olyan érzés, mintha nem is én lennék, viszont a meglepő része, hogy nagyon is el tudom képzelni, hogy ez is én vagyok, csak eddig még jól titkoltam ezt az oldalamat. Tudjátok azt a félét, aki családra vágyik, saját házikóra, gyerkőcökre, kutyára a kertben stbstb. No meg arra, hogy a konyhában csinálgathassa a finomabbnál finomabb egészséges fogásokat a szeretett férjecskéjének, gyerekeinek... Ijesztő, hogy 21 évesen ilyeneket képzelek magamnak, mikor alig 1.5-2 éve meg még az volt az álláspont, hogy harminc akárhány éves koromig majd keményem gürizek, megtestesítem a karrierista szinglit minden féle formában, aztán max majd ha már jó dolgomban nem tudok mit csinálni esetleg férjhez megyek a nagy ő-höz aki majd belecsöppen az életembe, szülök neki gyerekeket, aztán vissza dolgozni és blablabla... Most már tiszta hülyeségnek tűnik ez így lesarkítva. Még szerencse, hogy nem csak fekete és fehér létezik, hanem ott az arany középút szürke is, mint választási lehetőség. Talán a legjobb! Végülis lehetek én sikeres a munkámban úgy, hogy közben, mint családanya is helytállok és nő is vagyok A FÉRFI oldalán. Csak baromi nehéz ezt már most erősen sejtem. De hát ígérte valaki, hogy az élet egyszerű lesz és mindig happy?!

a fejem egész nap... Eddig tompa volt, most estére már eléggé lüktető lett, így bevettem egy fájdalomcsillapítót. Remélem hamarosan hat!

A hétvége viszont baromi gyorsan elspurizott. Lehet azért, mert a szombat napközben tök olyan volt, mint egy hoszzúra nyúlt munkanap. G dolgozni volt meg én is csinálgattam a könyvet. Ma kaptam egy mailt a szerkesztőségből, hogy nagyon szép és igényes a munkám. Szal az első dícséretet bezsebeltem! ;) Na, de vissza a szombathoz. Szóval az jó volt, estétől legalábbis. Elmentünk moziba, megnéztük a Pancser Police-t. Állati vicces volt, tetszett nagyon. Ennek negyed 1-kor lett vége, utána még beugrottunk egy kicsit egy egyetemi koleszos buliba. Klassz volt a zene, megittunk egy bambit, aztán még élveztük a bulájt egy kicsit. Hajnal kettő körül értünk haza, jól elfáradtunk :)

Ennek következtében vasárnap csak lézengtünk. Alvás sokáig, meg pihi hegyek, aztán délután megint csicsika szóval nagyon termékenyen telt a hétvége... :D

Nahh ma nem tok semmi értelmeset összehordani, úgyhogy inkább tolom a bicót! Byby

  Szalmában nyomom az életérzést, mert G elment maszekolni. Az utcában lakik egy fószer, aki vett Kapuvár külterülete környékén egy hatalmas földet, ami tiszta dzsindzsa. Fák, bokrok amerre a szem ellát. Mivel hasznosítani kívánja, így hát kért egy árajánlatot, hogy G mégis mennyiért vagdosná ki neki a fákat onnan, meg úgy egyáltalán kipucolná-e neki a területet. Persze nem egyedül, mert hát tényleg valami 3ezer hektáros etwasról van szó... Aztán megegyeztek és ma ment is csinálni az egyik kedves ismerősével. Elméletileg 5-ig ott húzzák majd az igát, szóval addig nekem is kell valami értelmes elfoglaltságot találnom. Arra gondoltam, dolgozgatok egy kicsit, aztán meg tornázom valamit. Azt, hogy melyiket, még nem tudom, de majd a kajanaplómban úgyis feltüntetem, hogy végül mire esett a választás.

  Mesélek kicsit a tegnapról is, az elég jól sikerült az éjjeli/napközbeni letargia után. Elmentünk egy kicsit csavarogni este Sopronba. Előtte Tescoztunk egyet, ahova egy ananászért mentünk be, de az nem volt, én meg elkeveredtem a ruha-osztály színes kavalkádjában és sikerült egy leértékelt tapsi-hapsis pólóval kikászálódnom onnan. Nem is értem, csak úgy jött velem. Szép türkizkék színe van, nagyon tetszik mostanában ez a szín, tavaly ilyenkor a lila volt a sláger, most ez. Elég jól megy a fekete hajamhoz. Lassan szoli idény, szóval, ha szép barna leszek, no meg karcsú!!! Akkor aztán tényleg nagyon szuperül fog állni ez a szín szerintem. De majd meglátjuk! Nos, mivel ananászt, azt nem kaptam, így elbattyogtunk az Intersparba ott végre volt egy, ma reggel le is meóztam, isteni fini, jó érettet választottunk. Miután kishoppingoltuk magunkat, az irányt az Experience-be vettük, nevezhetjük ezt tulajdonképpen G törzshelyének is, régebben, mikor még dartsozott, akkor sokat járt le ide edzegetni, dobálni, meg inni a szokásos kis citromos teáját. :D Hiába, aki vezető beosztásban van... Haha! Szóval aztán itt én megittam egy energia italt, mert már igencsak ásítoztam kókadoztam és hát gyerek volt még az idő. Később megforgattam az energiaitalos dobozt, megláttam milyen sok CH van benne rögtön nem is ízlett már annyira. Általában ezekből is a cukormentes verziót szoktam választani, de most ott nem volt, kávézni meg nem akartam... Na, mindegy, egyszer belefért, lesétáltuk, meg ledartsoztam! :D Egész jól ment ám, nyertem is párszor (talán egyel többször, is mint G :P), de hát egész más, hogy néha betalálok a jó helyre, meg mint G, aki azért ennél kicsit profibban tolja. :P Negyed 11 körül aztán elmentünk a sráchoz, akivel ma melózik Kapuváron, hogy odaadjuk neki a névjegykártyát, h milyen névre kell majd kibérelni a fűkaszát. Utána hazafelé vettük az irányt és aludtunk egy hatalmasat. Már rám fért, mert hát az előző éjszakám hagyott némi kívánni valót maga után... De azért már alakulgatok, mint púpos gyerek a prés alatt! Lesz belőlem talán betű is egyszer! Igyekszem, na! ;)

  Tegnap este jól megfogtam. Hajnalig el sem engedtem, míg aztán álomba sírtam magam. Hát nagy gratuláció jár nekem, elmondhatom, hogy hónapok - vagy inkább évek?! - óta tartó nagy küzdelmemben a súlyommal, megint jól alul maradtam, tegnap este negatív csúcson zártam a napot... Persze kár volt ráállni este, fürdés után a mérlegre, de biztos oka volt, hogy így történjen. Ha más nem az, hogy nagyon elszégyelljem magam... Valami olyat mutatott, amit eddig még soha... Remélem, többet nem is kell látnom, mert így aztán soha a büdös életbe nem lesz kettő az a számjegy baccameg... Nagyon el vagyok keseredve, de tudom, hogy minél előbb fel kell kelnem és tovább menni az úton. Csak most éppen az Y-kereszteződésben vagyok és fogalmam sincs, hogy merre tartsak. Tervek vannak, kondibérlet és G is letette a nagyesküt, hogy hiába esik nehezére, mégiscsak rám fog szólni, ha netán talán este 10-kor kitalálnám, hogy együnk pattogatott kukoricát a tévé előtt... Ez van be kell látnom, ha valaki nem rugdossa a valagam folyamatosan, akkor nagyon kegyes vagyok magamhoz és annak mindig jojó a vége. 1-2-3 kg dekánként le, majd 4-5-6 pikk-pakk fel. Az öngyilkosság leglassabb módját választottam, az már egyszer biztos... G lesz most az én Csernusom, aki megpróbál segíteni. Nem is tudom, hogy lehetnék neki elég hálás azért, hogy hajlandó egy tehénnel megjelenni az utcán és még szeret is... Tegnap azon paráztam végig, mikor jelenti be, hogy elhagy. Meg csak hajtogattam neki, hogy ennél ő sokkal szebb és csinosabb barátnőt érdemelne. Erre az volt a válasza, hogy de ő engem akar kiérdemelni... Inkább én nem érdemlem meg őt jelenleg sajna-bajna. Pedig ok rengeteg lenne, hogy miért KELL, MUSZÁJ lefogynom. Nem kedv kérdése, az egészségemmel játszom... Nem 5kg esztétikai feleslegről van szó! Hajlamos vagyok a cukorbetegségre, magas vérnyomásra - ezen a súlyom egyáltalán nem segít sőt... - ezen kívül ott van még a gyerekvállalás... 118 kilósan hogy a manóba eshetne teherbe az ember lánya?! De még 100 kilósan se... Én szeretnék majd családot, gyerekeket, házikót, boldogan élni míg meg nem halunk a rózsaszín álomvilágomban... De így?! Nem tudom mi a maszatos francnak kéne történnie ahhoz, hogy úgy tudjam véghez vinni amit eldöntök, hogy útközben ne legyenek ekkora pofára esések, mert egyelőre úgy látom többet ártok, mint használok... Nem vagyok valami kitartó úgy látszik, vannak fellángolásaim, sikerhullámaim, aztán az egyszer fent, egyszer lent törvény alapján aláhullok de jó mélyre. Most is ha belegondolok az egész helyzetbe a sírógörcs kerülget, közben meg folyamatosan az jár a fejemben, hogy nekem kell tennem, muszáj összeszednem magam, elvégre helyettem senki nem élhet egészségesen... Most egyelőre ennyi, kicsit összevakarom magam aztán majd valami lesz. Olyan még úgysem volt soha, hogy ne lett volna sehogy sem...

  Az idő szokás szerint pocsék, de hát ez még sosem volt másként, mikor itt voltunk. Ne szakítsunk a hagyományokkal alapon! :) Remélem jövő nyáron ha kell jönni csinálni valamit, akkor talán már végre fürdeni is tudunk a Balcsiban... Eddig ez egyszer sikerül, egy szombati esti alkalommal, amikor is estée már olyan vihar lett, hogy ihajj-csuhaj! :P Hiába én vagyok a Katus... :D

  A cikket megírtam tegnap, a könyvvel sajna nem sokat haladtam, csak amit tudtam hellyel-közzel... Hiába a mobilnet nem hasít annyira és kissé idegtépő kivárni, míg az oldalakat képenként tölti be. De sebaj, előttem az egész nap holnap, meg azután és azután ^^.

  Az éjjel nagyon undi idő volt, szakadt az eső és a fejem is fájt nagyon... aztán hajnalban felébredtem, ki akartam menni pisilni, de nem volt meg a papucsom. Mivel ugye nem a megszokott hely, sötétben annyira nem tájékozódtam jól... Na akkor ettől G is felébredt... Én meg már idegbajt kaptam h csak a fél papucsom van meg és mindjárt bepisilek... Aztán G is segített keresni, végre megtaláltam kibotorkáltam, akkor ő is kiment, de aztán én alig bírtam visszaaludni, szal reggel fél 9kor úgy ébredtem, mint a mosott kaki.

  Ha minden igaz, 4 körül befejezik ma a dolgokat, aztán összecuccolunk és tűtünk haza, ugyanis hazafelé még van pár elindtéznivalónk, Újkérre is be kell ugrani, mert anyós muterja paprikát ad, hogy vigyük házoá. No meg a Sárvári puma boltban kinéztem magamnak még ezer évvel ezelőtt egy cipőt, ami már igen aktuális lesz őszi cipőről van szó, de lassan már tél lesz, mire összegyűjtöm az árát. De maaajd ma! Remélem odaérünk időben (7-ig van nyitva), különben nagy balhé lesz! :D

Vagyok sajnabaja... Emiatt elég koki is vagyok egész nap, szóval nem ígérek semmi összeszedett kerek egész hiper-szuper élménybeszámolót, meg ilyesmi. :P

Címszavakban, az elmúlt időszak történései, lett munkám, kettő is. :) Egy Országkönyv-ben fogok közremáködni társszerzőként, Nagycenk, Fertőboz és Hidegség térség lett az enyém erről kell majd egy igényes átfogó képet alkotó kiadványt gyártani. Ezzel be is tábláztam az elkövetkezendő 5-6 hónapomat, mint olyan. :P
Emellett pedig a Life Networknél, mint külsős újságíró ténykedem, már meg is jelent egy cikkem, ami mint másnap kiderült a rádióban is felolvasásra került, a Rádió1-en a Kukoriban. Nagyon örültem neki!!! ^^

A hétvége nagyon hamar eltelt, pénteken hazamentünk, voltam fodrásznál, nem kellett sokat vágni hálisten, csak 1 centit! Növesztgetem még mindig kitartóan, ezerrel. :) Este már csak arra maradt érekzés, hogy hazamenjünk, könnyed vacsi, aztán pihike, már 10kor ágyban voltunk, mint a kisangyalok.
Szombaton lejártuk a lábunkat, reggeli után elmentünk a Srákány Centerbe, vettünk ezt-azt, főként pipere dolgokat, pár zoknit, ilyesmik, aztán még elugrottunk kajálni is a KFC-be :$, no meg megnéztük az M5-ös Auchan kínálatát egér téren. Nem találtunk, így beugrottunk az Euro-parkban az Intersparba, ott már találtunk apunak egeret, mert az otthoni elromlott... Fél 5 körül értünk haza, én jól elfáradtam, meg hát akkor már bújkált bennem ez a takonykór féleség. Igazából péntek este kezdődött, otthon azért elég hideg volt, simán megvolt a dupla takaró effekt, de úgy látszik így is sikerült megfázni egy kicsit-nagyon... Sebaj, már kilábalóban vagyok, iszom a Neocitrant meg sokat gondolok arra, hogy nem vagyok beteg, egészséges vagyok, pikk-pakk túlleszek rajta stbstb. Tudjátok, csak pozitívan! ;) Na szóval szombat este még pihi volt egy kicsi, aztán elmentünk bulizni egy jót. Sikerült is becsiccsenteni egy kicsit, elszoktam már az alkoholtól is meg az ilyen éjszakázástól is. Hajlani 4-re értünk haza, bezuttyantunk az ágyikóba, aztán csicsikaaa. Persze 4 órácska alvás után ting, kiapattant a szemem és már nem is tudtam visszaaludni, szóval vergődtem két sort, aztán mesét néztem, - miközben G édesen szuszogott mellettem, őt nem nagyon zavarja az ilyesmi - szóval eltelt a délelőtt hamar. Aztán egy ebéd és utána, mint a jól lakott napköziseknél szokás, jól bealudtam. Addig, ha minden igaz G számítógépezett meg nézte a tv-t és azt is, ahogy alszom :D Anyu meg betakargatott. Micsoda fullkofort van mi? Lehet, irígykedni :P :D
Még megvacsiztunk otthon, aztán elindultunk Nagycenk-ország felé :D De a miklósi Auchanba még beugrottunk, láttam az újsiba, hogy van náluk harisnya aztán azokat megvizsgáltam, meg vettem is hármat, két sima barnát és feketet, meg egy vastag kék színűt. Dizájnosss! :) Szóval elbóklásztunk kicsit még, aztán tényleg hazafelé vettük az irányt. Én már kb. Csorna környékén kezdtem igazán bekókadni, szóval alig vártam, hogy hazaérjünk és mehessek a meleg pihe-puha ágyikóba. Hálistennek ment a fűtés is, szóval ideális volt a klíma, no meg előkerültek a hosszú pizsik is. Hiába, már ősz van sajna-bajna :(

Ismét sztárok buzdítanak az egészséges életmódra!