WBPG

Végre elkészült a mű!

Vagyis, hogy az asztal. Bizooony, annyi csiszolgatás és kenegetés és szeretgetés után, ma végre befejeztük az étkező garnitúrát.

Peregnek a napok visszafelé, már csak 6 nap 31.-éig!!! Alig tudok már másra koncentrálni a gondolataim 90%-át ez köti le. Pedig a sulira is kéne kicsit, mert csütörtökön ZH gazdasági jogból... A szünetben is rengeteg dolgom lenne, de még nem tudom hogy oldom meg, hogy egyszerre költözködjek, meg még a sulis teendőimmel is maximálisan készen legyek. Szép menet lesz, de nem bánom, mindent megér a dolog!

Jöjjön a következő jó hír: G megkapta az osztrák állást, május másodikán kezdhet. Nagyon jófej a főnöke, mondta, hogy nyugodtan mondjon fel rendesen, ők megvárják, dolgozza le a felmondási idejét, ha kell és várják sok szeretettel. Ha május közepén, akkor akkor... De hát gondolhatja mindenki, hogy minél előbb, annál jobb. Mert pézből él az ember és most a 3X-osát fogja keresni annak, mint amivel itthon kiszúrják a szemét. Na ez a nem mindegy 

Én is mindig építgetem a saját sikeremet, mindegy, hogy fogyás, karrier, család, bármiakármiről is van szó. Igyekszik az ember, néha több, néha kevesebb sikerrel.

Most épp a több siker van porondon, szóval ilyenkor kell meglovagolni azt a bizonyos hullámot, és csapatni, ami a csövön kifér. Fogyogatok szépen, mióta tartom az esti nem evészetet, nem látványos és rohamos tempójú a dolog, minden napra csak pár deka jut, de nem baj, sok kicsi sokra megy. Kezdem teljesen megszokni, hogy az ebéd az utolsó komolyabb evészet, és délután már csak uzsizgatás van. Saját testem csodája, hogy ennek ellenére nem tudok reggel éhesen ébredni :D Nem tudom hogy csinálom. De lehet, hogy majd ha már nem lesz ekkora tartalékom, amit feléljen a szervezetem, akkor átérzem milyen az, mikor szemet kinyitva első gondolat a “mit reggelizünk” című kezdetű, mint ahogy ez G-nél az esetek 99.9%-ban előferdül.

Mozgás része szinte nullára redukálódott, tekintve, hogy kijött az idei első derék-beállásom is. Úgy látszik minden évben legalább egyszer tartozom ennyivel az ördögnek… Ingadozó a helyzet, szerdán abszolút mozdulni sem bírtam, egész nap vagy a földön fetrengtem, vagy a kanapén merevítettem. Fájdalomcsillapító hegyek és folyamatos masszázsöv jutott osztályrészemül. Ennek eredménye volt talán, hogy tegnap már egész fitt és üde voltam, egy fájdalomcsillapítóval elevickéltem egész nap és már a zuhanyzás is ment egyedül. Szerdán szégyen szemre G segített egyáltalán bejutni a zuhanykabinba is. Szegény már eléggé jártas az ilyenkori teendőkben… Na szóval tegnap már olyan fittipaldi voltam, hogy lementem segíteni a leendő étkezőgarnitúránk renoválásában. A héten minden nap csiszolgatta, szépítgette, az asztal szélét újramarta, kicsit lekerekítettebb formát adva neki. Amúgy egy IKEA cuccosról van szó, szép natúr színű. Tegnap kapott egy vékony réteg lakkot, aztán ment a pincébe száradni éjszakára. Ma el kell menni lakkot venni, mert az a kevéske elfogyott tegnap, ami még itthon volt. Kicsit lecsiszoljuk, a lakk által felhúzott szálakat elsimítva, letisztogatva ezzel, aztán jöhet a következő réteg. Az asztalt 2-3szor minimum át szeretnénk kenni, hogy jó strapabíró legyen a kajafoltokkal szemben. Csiszolás közben lejött róla az irkafirkák nagyja is, gyerekek kicsit összerajzolták az előző tulajnál. De hát ennyi munka igazán nem sok érte, tekintve, hogy ajándékba kaptuk nagynénémtől, aki meg a volt szomszédjától “örökölte meg”, hogy ha tudja adja el. De nem tudta, és már hosszú hónapok óta nála figyelt, a volt tulaja meg felé sem nézett, szóval ennek fényében velünk jött a szépséges darab. Én nem vagyok finnyás, és mivel csóró is vagyok, minden apróságnak örülök, ami olcsó/ingyen van és tudjuk hasznosítani a kis fészkünkben.

Teljes már a költözési láz, képzeletben vágom a centit, már csak 8 nap és miénk a kulcs, el sem hiszem, hogy annyi hosszú hosszú várakozás után most már itt is van és tényleg és úúú! Kismilliárd ötlet, és lakberendezői véna dübörög bennem, nagyon lelkes vagyok és remélem a derekam is így gondolja, hogy lesz oly szíves a költözésre mindenféle nyavalyától mentessé válni. Ki akarom élvezni a rakodás és rendezkedés minden pillanatát.

Már csak egy hűtő hiányzik a képből, ugyanis tegnap a szerelő feladta anyósék ex-hűtőjére az utolsó kenetet, és hivatalosan is halottnak nyilvánította, szóval menthetetlen. Ezért őt nem tudjuk magunkkal vinni. Hál isten vagyok olyan szerencsés, hogy anyuéktól a fél lakást elhozhattuk (és még így is maradt bőven csetresz :D ) Szóval alig kell beszereznünk valamit, csak arra is honnan lesz pénzecske, azt még nem tudom. Van sarok-ülőgarnitúránk (régi ágyam), mosógépünk, étkezőnk, konyhafelszerelések 95%-ban (még pár fazék, fedő, és tésztaszűrő, reszelő, ez az amaz hiánycikk), aztán van G részéről szobabútor, ágy, tv. Szóval ami még a kívánságlistának marad az a hűtő, és egy új kád. Nem rossz arány, főleg ha belegondolok mi pénz lenne, ha most mindent nulláról kéne megvenni O.o Nem, nem inkább nem gondolok bele, mert lefordulok a székről :P

Na, úgyhogy ezek vannak most itt éppen Katus-létben, nem unatkozom, minden nap jön valami teendő, közben meg ott a suli, meg minden féle intézni való. Jövő héten ilyenkor már lassan az itthoni apróságokkal is bedobozolódva kéne startra készen állni, mert a költözést szeretnénk egy slunggal a húsvéti hosszúhétvégén letudni. Előtte pedig a festést is meg kell ejteni a nappaliban és az étkezőben. Ámen! :D

Már megint bedarált a hét eleje, szokásos szerdai bejegyzésem következik :D

Elég jól érzem magam a bőrömben mostanság, kezdek kivirágozni a tavasszal együtt. Napok óta sikerül tartanom azt az elhatározásomat is, hogy 6 előtt abbafejezek mindenféle evéssel kapcsolatos tevékenységet, és csak vizet iszom, semmi íz, semmi cukros lötyi. Ennek fél kg mínusz lett az eredménye, amit én kitörő örömködéssel fogadtam <:o) Mivel a suli miatt a napjaim elég rendszertelenül telnek, hiába akarok én jó kislány lenni és reggelizni, 10órazni, ebédelni mindig ugyanabban az időben, egyszerűen mission impossible. A keddi napom olyan durva mindig, hogy reggeltől estig bent vagyok, egyszer van 1 óra pihim, vezetés-szervezés előadás és információs technológiák gyak. közt, aztán annyi. Úgy szoktam hazaesni, mint aki agymosáson ment keresztül :D Az IT meg a számvitel gyak egymás után 1,5-1,5 órában elég gyilkos tud lenni. A gondolataimat mostanság a költözés tölti ki ezerrel. Nagyon tervezgetek és gondolatban vágom a centit. Már csak 17 nap van hátra a kulcsátadásig! Mint egy lelkes kisgyerek úgy tervezgetem a falak színeit, magát a költözési procedúrát és mindent. Mivel 31.-e szombat, úgy terveztem, hogy vasárnap a kis jegyzetfüzetemmel elbattyogok újdonsült lakásunkba és méricskélünk, összeírunk. Amit nagyon szeretnék, ha egy kosszal a költözés előtt-alatt meglenne, az a nappali kifestése, és a kád-csere. A háló egyelőre marad ahogy van, az nem rossz barackos árnyalatú és mivel 2009-ben lett az egész lakás felújítva, nem is nagyon akarok hozzányúlni, meg mindenre nincs is pénz. Egyelőre a hűtő a nagy mumus, mert azt még nem tudjuk miből veszünk, pedig azt muszáj lesz. Bár tesóm erre mondta, hogy minek hűtő, úgyse marad pénzetek megtölteni :D Van benne valami :P De neméééérdekeeeel! Ha kell, akkor vajas-kenyéren élünk majd az első hetekben/hónapokban bármire képes vagyok, csak csináljukmááááár ;) Tegnapelőtt eljátszadoztam egy színkeverős programmal is és mivel nekem nagyon konkrét elképzeléseim vannak, így már szinte színkódra megvan pontosan, hogy hova milyen színt szeretnék. A képek kattintásra megnőnek ;)

A nappali:

Azért van két verzió, mert úgy szeretném, hogy az egyik fal sötétebb legyen, a másik pedig világosabb. Mivel a nappali 4 oldalából két falfelület van, mert az egyik az teljes ablak/erkély, a másik pedig már az étkező/konyha L-alakja, így aztán nem is lesz túl sok festendő négyzetméter. ;)

Az étkező/konyha:

A nagy álmom az almazöld konyha ^^ Bár az Obiban Lime&Menta fantázianéven fut, de egye fene beleegyezem :D No és a háló, majd egyszer, ha oda kerül a sor:

Már csak az előszoba kérdéses, oda úgy gondoltuk, mivel most végig beépített szekrény van, ami elég régi, felét kibontanánk az ajtó után rögtön, ésésés oda G csinál majd egy szépséges előszoba-falat, tükörrel, akasztóval meg mindenféle földi jóval ;) A másik felén meghagyjuk, csak majd az ajtókat kell kicsit felújítani. Jó egy asztalos a háznál :D Bár inkább ezermester hálistennek! ^^ Pár éve, mikor még nem voltunk együtt G-vel, mindig azon paráztam, hogy úristen mi lesz majd velem, ha nem találok én is egy olyan párt magamnak, aki mindent meg tud csinálni a ház körül, mint apu. Mindig ezt láttam otthon, hogy ha valami happening volt, először apu orvosolta, aztán max ha ő nem értett hozzá (ami sose fordult elő általában) akkor jött valami szaki. Szóval én teljesen ki voltam, hogy a korombéli srácok már abszolút nem ilyenek és hát mindenhez szerelőt kell majd hívni drága pénzért. De aztán jött G. Tény, hogy ő nem is korombéli, mert van 5 év előnye :D Pont ideális sosem győzöm eleget hangsúlyozni, ő a legtökéletesebb pasi, de csak nekeeeem :) El sem tudtam volna képzelni régebben, hogy létezik ilyen, hogy az évek múltával nemhogy lanyhulnának az érzések, hanem csak egyre erősebben összeköt minden, a szerelem, az élmények, az egész élet. <3 Húú látszik, hogy itt a tavasz és én is zsizsegek :D Csapongósra és csöpöngősre is sikerült ez a kis bejegyzés :D

… Magam és a saját dolgaim után állandóan.

Szokásos kóros idő és energiahiányomban szenvedek, ami meglátszik a bejegyzéseim ritkulásán is. Lassan ráállok a szerdánkénti nagyobb lélegzetvételű bejegyzésekre. De ha reálisan belegondolok mikor máskor lenne rá egy pár nyugodt órácskám, hogy lazítsak?! Vagyis pontosabban, hogy a gép előtt legyek szórakozásom céljából huzamosabb ideig. És ez csak durvább lesz! :D

Szóval múlt héten valahol ott maradtam el, hogy derékfájás, reflux, suli, meló, szóval úgy a mókuskerék. Továbbra is hajtom, a hétvége nyüglődéssel és a tanulás kóros nagy ívben való kerülgetéséről szólt. Szombaton nyílt nap volt a Honda szalonban, szóval elmentünk megnézni az új civic modelleket. Először nagyon megtetszett az 5 ajtós, de amint megcsodáltam a hátulját is, már rögtön nem volt szimpatikus többé. Csúnyák a kiálló hátsó lámpák, és a nemtetszésem csak fokozódott, mikor megláttam a műszerfalat. Nagyon bénán lett megcsinálva szerintem azok a kerek kinyúló henger szerű panelek, meg az a kis béna kormány és az egész elrendezés… Nem nem és nem! Amúgy is régi civic párti vagyok erősen, még a békalámpás fajtából való :D Imádom őket nem tehetek róla na! Szóval végül aztán javasoltam az uramnak, hogy a 4 ajtósat vigyük el egy tesztvezetésre, mégis mit mutat az 1.8. Nekünk ugye 1.4-es sedan van, 2004-es a drága. Azért ha ügyesen bánik a pedállal G, akkor olyan 6 körül hozza a formát ami a fogyasztását illeti. Na már most az új civicről váltig állították a kereskedésben, hogy városban és pályán is hozza a papírformát, max 7 a fogyasztása, de akkor már nagyon nagylábúnak kell lenni a sofőrnek :P De hát mit is mondhattak volna, kereskedők, az a dolguk, hogy a lehető legkecsegtetőbb képet adják a potenciális ügyfélnek. Jelenleg mi minden vagyunk amúgy, csak nem leendő jelöltek. Egyrészt mert nekem meggyőződésem, hogy tuti szalajt az agya annak, aki zsír új autót képes venni szalonból :$ Előre is bocsi, aki így nyomja, de nekem ez a meglátásom. Attól fogva, hogy beleteszi a fenekét, forgalomba helyezik és megy vele 5 métert a szalontól, máris olyan mértékű az értékvesztesége a zsír új autóján, hogy az épp ésszel felfoghatatlan a csóró laikus számára na. Kicsit elkalandoztam :D Szóóóval elvittük egy körre a járgányt és hát sajnos hátul kellett ülnöm, mivel G vezetett, a kereskedő srác ült az anyós ülésen, nekem csak a hátulja maradt. Na már most aki ismer, az tudja, hogy utálok hátul ülni :D Mióta csak lehetséges volt a családi autóban is mindig az enyém volt az anyósülés, és anyu szorult hátra, mert hányással sztrájkoltam sokáig a hátsó berkekben utazás ellen :D Persze nem arról van szó, hogy ez valami fóbia lenne és a történelem során sokszor meg is esett már, hogy valakinek átengedtem a lehetőséget, hogy elül üljön, vagy csak szimplán én voltam a vendég az autóban és nem volt kérdés, hogy hová üljek ilyesmi. Szóval rövidebb utakra bevállalom simán, nincs ezzel gond. De amint van választási lehetőségem, nem szoktam habozni és bevágódom jobb egybe :D

Mit is akartam kihozni az egészből? Jaaa igen, szóval, hogy kellemes meglepetés volt számomra, hogy hátul is igen kényelmesnek és kevésbé frusztrálónak bizonyult az utazás. Persze G nem is merte annyira húzni neki, de azért azt megállapítottam, hogy sokkal jobban harap, mint a mienk. Nem is értem miért?! :D Nálunk még játszik, hogy előzés közben ki kell nyomni a lég kondit, mert egyszerűen lomha vele az autó. Ez az újabbakban már nem okoz gondot, de akinek 2005 előtti klímás autója van szerintem sejti miről beszélek. Szóval ebben ment a légkondi, de nem nagyon gondolkodott, mikor G kicsit jobban odalépett neki, hogy akkor most meginduljon-e mind az összes lovacska benne. Figyeltem, direkt vissza is váltott egyet, hogy lecsekkolja a keletkező erőtartalékot, szóval összességében véve nagyon kielemeztük a kicsikét és kapott egy nemrossz 4-est. Na nem ááám, G azért el volt tőle ájulva és szerintem ha épp lett volna nála fölös 5 milla akkor meg is veszi a tesztautót :D Mert, hogy arra is van lehetőség. Ésszerűbbnek hangzik máris, mint újonnan megvenni. Elvégre kevés kilométer megkímélt állapot, OLCSÓBB és nem kell forgalomba helyezési díjat sem fizetni, hanem csak a szalon nevéről az átíratást. Mindjárt más úgy a leányzó fekvése. Na de egyelőre ezek csak bilibe lógós kezű álmok, mert hát örülünk, hogy nem lóg a popó a naciból. Főleg, ha a költözés is végre célegyenesbe fordul már! De azért ábrándozni jó dolog és az nem is kerül semmibe ;)

Hiába no én ilyen furcsa szerzet vagyok, nagyobb élvezetet okot autókat csodálni, szaglászni, beleülni, álmodozni róluk, mint mondjuk egy wellnes nap, kometikussal, fodrásszal stbstb :D Fordítva vagyok összerakva, vagy fiúnak készültem eredetileg, bármi lehet :D De nekem az autók és a motorok nagyobb szenvedélyt jelentenek, akármennyire is ízig-vérig nőnek tartom magam.

Miután kiábrándoztuk magunkat, elmentünk egyet fagyizni. A dömötöriben van téliesített verzió is, ami piskótás, tejszínhabos “fagyikat” jelent. Na én bevágtam egy gombóc rendes hideg fagyit (mascarponés epervelős), meg két gombóc télifagyit. Az pedig az egyik sportcsoki volt, a másik pediiig raffaello. Egyik istenibb volt, mint a másik, azt kell mondjam.

Estig csavarogtunk a városban, benéztünk a plázába is, járkáltunk az üzletekben és kitartóan nézelődtünk. Arra volt keret :D De ettől még nagyon klasszul telt el a nap. Jaa fagyizás előtt még a Károly-kilátóhoz is felmentünk, de a tv-torony magasságában visszafordultunk a kocsihoz, mert elkezdett nagyon fújni a szél és fáztunk, meg nekem már pisilnem is kellett :P Csináltam képeket is, majd mindjárt átcsiribázom a telefonomról.

Vasárnap pihiztünk, én olvastam, befejeztem végre a Nostradamus-os könyvet. Nem volt rossz, bár bevallom, mikor kivettem más jellegűre számítottam. Megszoktam már, hogy a média mindig valamit belemagyaráz és sokkal izgalmasabban adja elő a személyét, mint amilyen valójában ez az egész történet. Ez a könyv jóval közelebb állt a realitás talajához, és kevés fantazmagória próbálta hatásvadásszá tenni ezt a látnoki mizériát. Na de összességében véve, jó volt, hogy végigolvastam, voltak benne érdekes dolgok. Szóval ha valakinek sok ideje van és érdeklik az efféle dolgok, csak ajánlani tudom.

Hétfőn suliztam, makróból zh-t írtunk, ami olyan nehéz volt, hogy csak lestem. Kicsit elégtétel is volt, hogy még jó, hogy nem öltem bele heteket/napokat a tanulásába és a vele való szenvedésbe, mert ezt akkor sem tudtam volna megoldani, ha már diplomás közgazdász vagyok. Ezt onnan tudom, mert mint tegnap kiderült még a tanár se tudta rendesen megcsinálni, aki összeállította a zh-t… rossz megoldókulcsot adott a gyak.vezetőknek, szóval ment a fejtörés és a botrány, ami kirobbant, tekintve, hogy kb. 80 főből 8.5 pont lett a legmagasabb pontszám a 29-ből. Most vagy az egész évfolyamunk hülye, vagy a hiba nem a mi készülékünkben van és kérem kaccsolja ki! :D Ma már csak mosolygok az egészen, de tegnap reggel mindjárt így indítani a napot, háát mondhatni elég dühös voltam. Úgyhogy volt reklamálás és kaptunk pár ígéretet, hogy igyekszenek plusz pontokat ráírni a zh-ra, ugyanis jelen állás szerint nincs ember az évfolyamból, aki javító zh nélkül megkaphatná az aláírást, ahhoz, hogy aztán mehessen vizsgázni. Jó nem? :D A tanár úgy fogalmazott, hogy szerinte jó poén, így kicseszni velünk, mert így legalább megijedünk és elkezdünk tanulni. Szegény nem érti, hogy nem a Corvinuson van… Itt nem ez a módi :/ Szóval most várom a fejleményeket az ügyben, ugyanis jelenleg van egy 0 pontos zh-m a 29 ből. Ami vérlázító tekintve, hogy ha az a tanárnő javította volna a dogámat, akihez gyakorlatra járok, akkor azért egy 2-3 pontom lett volna. Mert ő adott részpontokat is. Csakhogy volt egy kisebb galiba év elején abból, hogy 3 gyakvezető van, és mindenki a tanárnőhöz jelentkezett… Emiatt közölték, hogy kijelölnek embereket találomra, akiknek át KELL menni a másik gyakvez.-hez. Igen ám, de mivel akkor már nem volt kurzusjelentkezési időszak, így a Neptun nem engedélyezte az átjelentkezést, és aki úgy volt vele az átment a másik tanárhoz, aki meg nem az maradt. Ennek fényében viszont sok kijavítandó zh-ja lett a tanárnőnek, szóval ő úgy gondolta, hogy akinek amúgy a másik tanárhoz kéne járnia, annak a dogáját odaadja neki javításra. Az háborít fel az egészben a legjobban, hogy most akkor végülis attól fögg az én pontjaim száma, hogy éppen ki javítja ki a zh-mat?! Ennyit a fair play-ről… Nagy az egyenlőség itt is, csak vannak akik még egyenlőbbek. Ezért mondom én banyek mindig azt, hogy az egyetem tényleg az életre nevel. Megtanít hogyan kell jókor jó segget nyalni… Meg jól helyezkedni, a kiváltságokért. Személy szerint én azért maradtam a tanárnőnél, mert előző félévben is nála voltam mikrón, már megszoktam a gondolatmenetét, ahogyan tanít és szerintem a három gyak.vez. közül ő magyaráz a legjobban. Mert én bent voltam másik órán, megnéztem milyen, de majdnem sikítva menekültem ki kb a gyakorlatról olyan volt az egész… Nem jött be. Szóval 21. század és ott tartunk, hogy nem dönthetek szabadon arról kihez szeretnék gyakorlatra járni, vagy ha mégis, akkor ilyen atrocitások érnek a zh-k javításakor… Van egy doktorandusz csajszi is, aki azt javasolta, hogy fogjunk össze többen és menjünk reklamálni – ő azért jobban beleéli magát a helyzetünkbe, mert nem volt még olyan régen, hogy ő is ezeket a köröket rótta… Szóval a tanár egy igazi seggfej és ezt gondolják róla az alkalmazottai is, csak hát ki mondaná ezt a szemébe és ki állna inkább a mi oldalunkra ha az állásáról van szó? Na ezaz… Oké asszem a suli témát is kiveséztem.

Ma hajmosás van porondon, 5-től pedig területfejlesztési szabadegyetem lesz. Addig jó lenne még számvitelt is tanulni, mert hétfőn abból is írunk elméletből – könyv első 200 oldala kb – kedden pedig gyakorlaton írunk, ahol majd 10 gazdasági eseményt kell gépen lekönyvelni. Elkél majd a sok sok drukkolás azt hiszem!

Na és akkor most jöjjenek a képek szombatról, ezzel zárom a kisregényemet, ami simán elmehetne egy fejezetnek is egy könyvben szinte :D

Az ott felül egy copfos kislány akar lenni :D

Na hol is kezdjem? Tegnap nagyon korán ágyikóba kerültünk, jó nagyot aludtam ^^ Már háromnegyed 8kor fent voltam, szóval nem aludtam át a fél napot, már ez is valami. Általában a szerdáim nagyon lazulósra sikerülnek, mivel nincsen órám, meg mostanság meló sincsen… Ami lenne, oda meg nem megyek, mert ótvar :S Tudom, nagyon missP vagyok, hogy még válogatok is, mikor kinn a seggem a gatyából, de hát azért mindennek van határa! Csak néha max. schengeni :D

Diéta: kitartóan próbálom követni a reflux-étrendet és azért hál isten, valamit javult is a helyzet. Nem olyan intenzív a gyomorégés, rövidebb ideig is kínoz, és volt már legalább 2-3 nap, amikor egyáltalán elő sem jött. Minden apróságnak örülni kell :P Reggelire általában valamilyen zsemlét eszem és hozzá a kefirt és a joghurtot váltogatom. Ma éppen sima vajas zsemlét ettem, és paprikát. Nagyon kívántam és jól is esett, egyelőre még nem érzem, hogy kicsesztem volna magammal. Az mondjuk legjobb tudomásom szerint nincs is tiltólistán, de igazából az ember úgyis személyre-szabottan kitapasztalja, hogy mire hogyan reagál. A tavaszi szünetben elmegyek megint orvoshoz, sanszos, hogy most nem úszom meg a gyomortükrözést sem, de a végére kell járni a dolgoknak nincs mese. Vagyis hát kezelni kell nem csak diétával, hanem mondjuk gyógyszarral is, ha már nagyon nincs más alternatíva. Mert szenvedni nem jó :S

Ma speciel még lövésem sincs, hogy mit fogok ebédelni, mivel a szombati disznóvágás maradványai vannak még mindig terítéken, amiből nem tudok enni. Szóval most semmit nem kóstoltam meg, kimaradt a töpörtyű, a disznósajt, a házi kenőmájas, a sült hús és a toroskáposzta is. Őszintén annyira nem szenvedek hiányuktól, nem vagyok egy nagy malac-fan :D Most, ha csak belegondolok már megindul a savtúltengésem és az öklendezési inger :D Szóval inkább salátákról és csirkehúsról ábrándozom. Egy finom gyros-t szívesen megennék, mondjuk tálat, hasáb nélkül ;)

Egyelőre amúgy a reggelin és a 10órain vagyok túl, reggelit már írtam, 10órai pedig egy ananászos activia volt, nagyon rákattantam :P meg két mini mandarint is ettem, de elég kis csoffadtak voltak szegények. Nem sok lé volt bennük. Még van egy banánom (na de nem a lábam közt :D), azt majd valamikor megeszegetem még, mert soká lesz még fél 3. Jahj és egy natúr túró rudit is ettem, ki ne hagyjam a felsorolásból!

Súly: fogalmam sincs, nem mérlegelek mostanság. Egyrészt nem is érdekel most konkrétan a számokban mért súlyom, másrészt pedig éppen nagylánykodás előtt állok, szóval nincs kedvem lesokkolódni :P

Mozgás: ***irul-pirul***

Nem értem magamat egyébként. Mikor nagynehezen ráveszem magam valami tornára, akkor tökre élvezem és el is határozom, hogy még még, aztán mindig győz valahogy a lustaság. Meg a derékfájás… Már jó ideje nem volt vele gondom, el is felejtettem milyen mocsok egy érzés tud lenni… Nagyon ábrándozom egy szép úszódresszről és egy uszi bérletről. Remélem az álmaim majd valóra válnak, amikor már lezajlott ez az egész költözés és anyagilag is egyenesbe jövünk. Mert azért ekkora súllyal nem gyerekjáték még a suliban napi 6X felmászni a lépcsőkön se, nemhogy még mondjuk futni, vagy a fene tudja… Ha újra bejutok 100 alá, vissza szeretnék menni kondizni is, azt nagyon élveztük G-vel, és hát neki sem ártana, mert most ő is már 106 kg, mikor összejöttünk 95 volt. Van poci rendesen :D Rossz hatással vagyunk egymásra nagyon :P

Ígérem jövök, de ma csak annyit, hogy 12 óra suli és ááááúúúú :D :P

Mostanság kezd átmenni a blog képes naplóba :P Közben meg elkummantom az írást mindig. Nem szép tőlem :D

A helyzet az, hogy diéta terén, nem tudom most hogyan állok, mivel már egy ideje nem mértem magam, eszembe sem jut, hogy őszinte legyek, vagy ha fel is merül, már biztos 3 étkezésen és totál felöltözésen túl vagyok :D

Az elmúlt napokban inkább a refluxom került előtérbe, tekintve, hogy sajnos napi vendég nálam… Igyekszem tartani a reflux diétát, volt 2 vagy 3 napom, mikor tünetmentes voltam. Hál isten! ;) Reggelire általában magvas/korpás zsemlét eszem kefirrel, vagy joghurttal. Az ebéd az amit anyós éppen főz. Múltkor rá is csesztem, mert paradicsomos káposzta volt, szóval aznapra bérletem volt a szenvedők klubjába :S Teljes kiőrlésű szeletelt kenyér, zöldségek, sovány tejtermékek teszik ki most a kajáim jó részét. A csokiról teljesen le kellett mondani, mert a cukortól, kakaótól szenvedek, sőt a házi tejtől is. Szóval marad az 1,5-ös víz, meg vettünk nádcukrot, úgy fest, hogy az nem zavar be. Bár még csak egyszer használtam, kilófaló-muffinhoz. A folyékony édesítő továbbra is jó barát, meg néha a méz. Ja igen és próbálok többet inni, ásványvizet meg natúr gyümiteát. Muszáj, mert megfigyeltem, hogy ha iszom rendesen, akkor a savam sem mar annyira. Szóval ezzel “hígítom”.

Úgyhogy még ha el akarnám lébecolni a diétázást, akkor sem tudnám, mert most éppen az van terítéken, hogy inkább jó kislány vagyok, minthogy ülve kelljen aludnom, és szenvedjek… De még erősen a kitapasztalós stádiumban van az ügy, mert olyan dolgok is szenvedést okoznak, amikkel eddig nem volt gond. Pl a light majonéz eddig belefért, ha tettem mondjuk egy keveset a szendvicsemben. Már az sem játszik, kedden olyan rosszul voltam tőle, hogy hazafelé majdnem behánytam a buszon. Mellé még migrénem is volt, rögtön megéreztem a frontot, szóval volt bajom rendesen. :S Utálatos érzés, mikor szinte folyamatosan öklendezni tudna az ember a szivárgó gyomorsavtól :S

Na de ennyit a rossz dolgokról! Elvégre ez nem panasz-blog, hanem életmódos-mindennapjaim napló :D

Költözés terén a helyzet még változatlan, továbbra is a március 31-es határidő van kilátásban, de azért még bármi lehet no. Apósék éppen ma mennek át dumázgatni egy kicsit a még ott lakó extulajokkal, meg elhozzák az albérlet árát. Mint kiderült 40ezret fizetnek havonta azért, hogy ott lehessenek még, viszont ez a pénz egy az egybe el is megy a NAVnak… mert ők 12 millára becsülték az ingatlant, mi meg ugye 10ért vettük, szóval kaptunk egy fincsi háromszázezer vmennyis illetéket… Csóróság a köbön, mire oda jutunk, hogy akkor hajrá nagybetűs. Na nem lesz ám ilyen gond, hogy lefogyjon az ember, mert kb nem is lesz mit ennünk :P Bár remélem, addigra G-nek is sikerül intézni valamit Ausztriába, a héten már az is el lett indítva, mert ugye még október körül azt mondták, most nincs annyi meló, de tavasszal menjen vissza és akkor majd tárgyalnak. Lassan már jön a tavasz, szóval bízunk a legjobbakban. Azért akárhonnan is nézem, a kinti minimálbér NETTÓBAN átszámítva, mondjuk mai árfolyamon, MINIMUM 288.740 Ft… És akkor most csak ezer euróval számoltam, de azért 1300-1500 a jellemzőbb. Na mindegy a seggünket a földhöz vernénk a minimálbérért és pont, az a nagy büdös helyzet ;) ámen! ^^ Merthogy jelenleg majdnem a harmadából kell ellennünk, úgy, hogy közben nem kell rezsire és lényegében kajára se költenünk. Mert néha bevásárlunk ugyan, de elenyésző azért… Szóval fel van adva a lecke rendesen.

Most hirtelen ennyi jut eszembe, a hétvégi nagy tanulási terveimből nem sok minden jött össze. Lusta disznó vagyok az az igazság :( Jó lenne már kicsit fenékbe rugdosni magam, kissé korán jelentkezik rajtam a tavaszi fáradtság :D

Ma álmos voltam egész nap, tegnap későn aludtunk el, reggel meg nagyon korán volt az ébresztőőő.

A buszra megint épphogycsak felfértem, végig az alsó lépcsőn utaztam - igen ahol nem szabad hehe :D - párszor hátba is b*szott az ajtó, de hát legalább eljutottam Sopronig, az is valami :P Az élet apró örömei.

Délután pedig annyi keresgélés után, végre rátaláltam álmaim táskájára és jól meg is vettem magamnak. Az előző, már sajnos kritikán aluli volt, szóval nagy volt az öröm és a bódottá, makró előadás alatt becézgettem, simiztem, át is pakoltam bele. Kép is lesz róla minnyááá! Imádom! (lehet ma G a kanapén alszik, én meg a táskával wehehehe) :P

A tegnapi nap egész jól sikerült, G-vel kirándulni voltunk Szombathelyen. Beugrottunk a Metro-ba is körülnézni, továbbra sem vagyok hasra esve tőle... Drága :S

Meglepődtem, hogy milyen kihalt szombaton a város, alig lézengtek emberek az utcákon, a főtéren minden bolt zárva volt szinte, szóval elég furcsa volt. Nekem már Sopron is nagyon langyi Pest után, de Sz.hely akkor maga a kihalás... Kicsit csalódott voltam, mert mikor utoljára arra jártunk, akkor tök jó kis nyüzsi volt, meg nyár ez tény. De tegnap is olyan szép idő volt, simán el tudtam volna képzelni kicsit nagyobb pezsgést. No sebaj, azért kisétafikáltuk magunkat és nem volt rossz nap.

Kaja ügyileg, itthon reggeliztünk viszonylag későn 10 után, a magvas kenyérből, amit sütöttem, nagyon laktató és eltelíti az embert, szóval 5-ig nem is volt semmi bajunk. Szhelyen egy ananászos joghurtot ettem, G meg meggyeset, vagyis egész pontosan felesbe ettük őket. vacsira pedig ketten ettünk egy kis adag illatos omlós csirkét pirított zöldséges rizzsel a kínaiban. Nagyon fini volt és pont elég is.

Csak aztán hazaértünk és megjött szépen sorban a kiscsalád is és nem tudom, hogy ezért-e vagy csak mert szimplán már görcsben vagyok attól is, hogy itt kell lennem, megint elkezdett égni a gyomrom. Először natúr pattogatott kukoricával próbálkoztam, nem segített, utána jött a jolly-joker, a jéghideg cola. Be szokott válni, most nem sikerült... Maradt a vergődés, meg rengeteg víz ivászata. Attól kicsit jobb lett a helyzet. Tv-t néztünk, aztán elmentünk viszonylag korán lefeküdni, mivel G-nek ma korán kellett kelnie, ment maszekolni. Eredetileg úgy volt, hogy szombaton megy, de Németországból jöttek haza a tulajok akiknél fel kell tenni 8 redőnyt és nem sikerült megérkezniük, így mára lett áttéve. Nem örülök neki, de kell a pénz, szóval megértem, hogy ez van. Nem is szóltam egy rossz szót sem emiatt, mégis olyan frankó összezörrenés kerekedett az éjjel köztünk, hogy hiába feküdtünk le korán, negyed kettőkor még vitatkoztunk...

Fejemhez lettek vágva olyan dolgok, hogy csak kamilláztam. Én nem haladok G-vel egy irányba, nem fogom fel a helyzetünket, meg hát valami utalgatás is volt azzal kapcsolatban, hogy mennyivel könnyebb lenne nekem is meg minden, ha lefogynék már végre... Nem esett valami jól, tekintve, hogy ha valaki, akkor ő aztán igazán részese a harcaimnak a jojózásomnak és az évek óta tartó egyre súlyosabb problémáknak... De ugyanakkor ha belegondolok igaza van... Egy dagadt tehén vagyok, szóval le kell fogynom, ha valamit akarok még kezdeni magammal... Azt meg csak megköszönhetem, ha nem dörgöli minden nap az orrom alá, hogy milyen gusztustalan vagyok valójában, és, hogy így is szeret meg elfogad és még valami perverzió folytán meg is szokta kívánni bálna testem...

Annyira elfáradtam már az egész ittlétben, abban, hogy mindig visszatérünk egy-egy olyan problémához, amit nem tudunk megoldani, mert abszolút másképp látjuk. Ő is jött valahonnan, hozott valami értékrendet és én is jöttem valahonnan a saját mintáimmal. Néha nem tudjuk összefésülni...

Én azt érzem, hogy magamhoz képest erőn felül alkalmazkodom mert az egy dolog, hogy itt a naplómban szét rinyálom az agyam, hogy mennyire utálok már itt lenni, de kifelé ezt soha nem mutatom, meg tudom, hogy biztos rosszul esne G-nek, hogyha állandóan fikáznám a családját. Elmondom a véleményemet mindig és tudja az álláspontomat, de nem virnyogok annyit neki, mint itt nektek (bóóócsííí)... Szóval a maradék meg mind elfojtásba megy, annak pedig az eredménye általában a gyomorfájás.

Ezt is megkaptam tegnap, hogy én azt hiszem, milyen jó neki nézni, mikor itt szenvedek a refluxtól és csendben elvergődök?! Erre nem nagyon tudtam mit mondani, elvégre bárki gondolhatja, hogy én sem élvezem a fetrengést... Persze a tegnapi vitázás eredménye is gyomorégés és görcsök lettek, az utolsó korty gyógyszeremet ittam meg... Szóval mostantól imádkozhatok, hogy valami csoda történjen és ne jöjjenek elő a tünetek.

Kicsit asszem most feladtam az egész küzdelmet. Már semmi nem érdekel, szépen lassan megeszi a kapcsolatunkat is, hogy nincs türelmem olyan dolgokhoz, amiket máskor kiröhögnék, vagy tudnék kezelni...

Sokszor megfordul a fejemben, hogy ha nem lenne a suli (amit viszont szeretek és hasznosnak érzem magam tőle), akkor fognám a kis cókmókom és hazamennék. Aztán persze rögtön meg is magyarázom magamnak, hogy nem oldana meg semmit az sem, mert otthon se volt kolbászból a kerítés, és már oda sem tudnék úgy visszamenni, hogy ne kapjak hülyét, ha valaki beszabályoz, hogy mikor mit tegyek. Szóval az egyetlen járható út mégiscsak az, ha ketten közösen haladunk egy irányba és önállósodunk. Mert nagyon szeretem G-t, mindennél és mindenkinél jobban, ő a legfontosabb nekem a világon, meg a kettőnk közös jövője. Csak valamiért ezt ő nem látja? Nem tudom... Vagy csak elfogytak az észérvek tegnap és így akart megbántani és visszavágni? Lehet, akkor viszont...

SIKERÜLT :(

A lényeget meg majdnem elfelejtettem banyek! :D

Képzeljétek, ma tornáztam!!!

Nagyon büszke is voltam magamra, ugyanakkor meg nem is értettem, 

hogy miért is hagytam én ezt abba, mikor örömet okoz?!

Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy Réka 2010-es dvd-ről a 20p 

felsőtestet csináltam meg csak, és azt is súlyzó meg gumikötél nélkül. 

Kezdésnek nem mertem, sőt nem is tudtam többet. Így is 10 percnél 

már kacérkodtam a gondolattal, hogy oké akkor ennyi most hirtelen elég,

de aztán átlendültem a holtponton és végig csináltam. Közben pedig 

arra koncentráltam, hogy milyen büszke leszek majd magamra, amikor 

végig tudom majd csinálni mind a 20 percet szabályosan súlyzókkal 

és utána még 20 p valami mást is legalább ;) ÁMEN! ^^

Mennyire fején lett találva az a bizonyos szög… El is szégyelltem magam rögtön, mert én is ezt csinálom a mozgással kapcsolatban már hónapok óta… :(

http://sasafitness.hu/?p=1967

Nagyon húzós napom volt ma... Számítottam rá, hogy hosszú lesz, meg fárasztó, de, hogy már hajnalban beszopom a harci brokit, azt nem sejtettem :P

Szóval mentem a buszhoz 7 után egy kicsivel indultam el itthonról, olyan 20 körül jön a Nagylózsi busz, amin történetesen annyian voltak, hogy hiába állt meg és nyitotta ki az ajtót (csak harmadjára sikerült kinyitni, mert elől-hátul is az alsó lépcsőn álltak az utasok)... Szóval egyszerűen nem fértünk fel a buszra, szóval a busz elment, mi meg ott maradtunk a megállóban... Frankó volt :S

Hívom G-t, hogy B terv? Mondja, hogy 30-ig várjak még, hátha jön a Répcelaki, mert annak elméletileg kéne még jönnie. Én vártam és vártam és vártam, már kb 45 is elmúlt, de busz sehol. Már mindenki feladta és elhúzott, volt, akit kocsival elvittek, persze senkinek eszébe se jutott volna, hogy akkor esetleg "telekocsi" style és elvinnének másokat is...

Úgyhogy aztán 1 órán át fagyoskodtam a -5 fokba a megállóban, mert 8:22-re volt kiírva a következő busz és már nem akartam hazajönni, mert mire hazaérek, mehettem is volna vissza... Makró gyakra nem értem be, vagyis beértem, de a felét lekéstem... No mindegy, sz*rul indult a nap...

Aztán jött a sok elintéznivaló és rohanás, két óra közt elrohantunk a könyvtárba, épphogy visszaértünk, kezdődött az információs technológiák... Ekkor már negyed 1 volt és én még nem ettem semmit... Aztán 2 körül végre sikerült megreggelizni két magos zsemle és egy kefír képében. Jött a számvitel gyak, majd egy pizzás kifli. Utána felmentem, mert üzleti angolom lett volna, de csak szólni akartam a tanárnak, hogy nem tok bent lenni órán, mivel fél 5-től területfejlesztési szabadegyetem és kell a kredit... Már a harmadik oktatási hét van, de még nem sikerült egyszer sem eljutnom egyik üzleti angolra sem, pedig hétfőn is van meg kedden is, csak a hétfői a számvitel előadásommal ütközik a keddin meg eddig nem maradtam, mivel idáig nem volt számvitelem és akkor kb órákat kellett volna dekkolnom a suliban, nem volt hozzá humorom. No mindegy... Szóval aztán beültünk szabad egyetemre, fél 5-től kb negyed 8-ig nyomták. Kicsit bőlére eresztette mindhárom előadó. Amúgy nagyon érdekes volt, volt szó a szombathelyi Savaria-fesztiválról, meg egy csehországi kis városkáról és annak turizmusáról, meg, hogy miket fejlesztettek az elmúlt években és milyen költségvetéssel, EU-s pályázatok stbstb. Szóval ilyen szakmai cucc :P Nekem bejött, csak nagyon hosszú volt így szünet nélkül egybe... 3/4 8-ra értünk haza, merthogy míg én okosodtam, G haverjával együtt elment Harkára szórólapokat dobálni, hogy mire jön a tavasz, tudják az emberek, kit kell hívni, ha ablakot akarnak cseréltetni :D

Meglepi is vár ám a kocsiban, bevallom töredelmesen én nem készültem semmivel Valentin alkalmából, az én ajándékom majd 18-as karikás szeretgetés lesz szerintem, most csak ennyire futja tőlem, de szerintem értékelni fogja :P Íme az ajándékom: Pont ilyet szerettem volna az a nagy helyzet!!! Szóval még mindig nagyon imádom az én drágámat, minden nap, nem csak ma!!! Szeriiiiiii