WBPG


★ K a t u s ★



Víz ~ 43,7%
Izom ~ 30,8%
Zsír ~ 40,5%

ღღღ


♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥


A győztesek soha nem adják fel. Akik feladják, sohasem győznek!


"Egy porszem világot jelent, s egy szál vadvirág az eget, fogd föl tenyeredben a végtelent, s egy percben élj évezredet."

Ez Az Amaz

2012.02.01. ~ 122 kg

- Nyak: 39 cm
- Kar: 50 cm
- Mell : 120 cm
- Alatt: 108 cm
- Derék: 107 cm
- Has: 128 cm
- Csípő: 131 cm
- Comb: 80 cm
- Vádli: 50 cm



2012.05.26. ~ 119.9 kg

Éjszakák...

2008.01.27. 13:37 WannabePG

 Furcsa dolog ez az álomvilág. Sőt még furcsább az, hogy mostanság zsinórban 3 napja álmodok, és emlékszem is rájuk tisztán.
 Az éjjel megint elég érdekes dolgok történtek. Ott kezdődött az egész szitu, hogy nagyon nehezen tudtam elaludni, mert mire hazaértem elkezdett fájni kicsit a fejem. Elhanyagolható volt a mérték, de azért mégis vergődtem egy sort, mikor alvásra került a sor. Ezután nagy nehezen álomba szenderültem, de nem tartott sokáig, ugyanis 2 óra környékén arra ébredtem fel, hogy sírok. Nem álmodtam előtte semmit, legalábbis én nem emlékszem rá. De annyit bizton tudok, hogy valakit kerestem mikor felébredtem, azt hittem majd valaki megölel, és megnyugtat, biztosít róla, hogy itt van mellettem és nem kell egyedül félnem. Nem így volt természetesen…
 Eléggé felzaklatott ez az egész dolog, nem is tudtam/mertem visszaaludni rögtön. Úgyhogy gondoltam keresek valami olvasnivalót magamnak, túrtam egy kicsit a polcon, és találtam egy Ady válogatott versei könyvet, meg két zsebkönyv szerű idézetes füzetet, amit a ballagáskor kaptunk, benne jókívánság ofő.-től ilyesmik. Nagyon klassz volt az egyik a barátságról szólt, a másik a tanításról. Kiolvastam mindkettőt, aztán pedig az Ady kötetben is csemegézgettem. Most biztos sokan meglepődnek, vagy hülyének néznek, hogy ilyeneket is szoktam, de ez tényleg nagyon jó érzés, mikor egyedül érzi magát az ember, és akkor a kezébe fog egy ilyen kötetet és rádöbben, hogy ez embereknek régóta ugyanazok a gondjai valahol mélyen, és hogy Ady is járt mondjuk abban a cipőben, mint én, ő is érezte magát egyedül, neki is hiányzott valami, ami azelőtt volt és most meg már nincsen. Ki is emelnék most két versrészletet, amik nagyon megtetszettek:

 

Harc és halál

 

Szeretek élni, de sok-sok alvás
Kurtítsa ezt nekem:
Én az élet bő tagadással,
De nagyon-nagyon szeretem.

 

Szeretem a bomlott, cifra álmok
Éjszakáit nagyon
S a mámor-asztalt, hol a cselekvés
Ázott vérnyomait hagyom.

 

Élet, aléltság, zsibbadtság és tett
És állandó pörük:
Egyformák immár elszánt magamban,
Hívek, rokonok, gyönyörük.

 

Élni, élni élet-tagadással,
Most már így élek én:
Lássuk, vajjon én-e vagy a Végzet,
Melyikünk különb legény?

 

Nem bánthat most már semmi s várom
A beteljesítőt,
Ki törvényt mond suhanva fölöttünk,
A mindig ifjú, bölcs Időt.

 

Odaadom magam a napoknak
Szépen, szándéktalan,
Élek, mert szép s mert élek. S az Isten
Bús-büszkén megcsókol, ha van.

 

 Mára ezzel zárnám soraimat, mert ezzel szerintem mindent elmondtam.

 Szigetszentmiklós, 2008. január 27.

Szólj hozzá!

Elééég legyen mááár!!!

2008.01.26. 11:09 WannabePG

Ahj!

 

 Annyira unom már, hogy már megint R-el álmodtam!!! Nem akarok már több blogbejegyzést neki szentelni, de ez már komolyan kiakaszt…
 Most éppen az volt a ”trendi”, hogy álmomban felhívtam őt telefonon – isten se tudja miért?! – és elkezdtünk beszélgetni, aztán ő elmondta nekem, hogy még mindig szerelmes belém, én meg nevettem és mondtam, hogy sosem volt az, ő meg bizonygatta, hogy de igen és nem hazudott nekem, én meg mondtam neki, hogy dehogyisnem, és ott próbált győzködni, de én csak nevettem és mondtam a magamét meg ő is… Na talán ez az életben is így volt, jól elbeszéltünk 1más mellett. :)
 Csak most már elég bosszantó, hogy felejteni szeretnék, de az álmaim nem hagynak nélküle létezni. Tudom Freud szerint álmainkban jelennek meg az elfojtott vágyaink, és még tán azt is valószínűnek tartom, hogy sokszor szeretném, ha odaállna elém és bocsánatot kérne azért, ahogy viselkedett, de ugyanakkor pedig azt gondolom, hogy ő részéről nem érzi magát hibásnak azért ami történt szerintem… Mert az ő szemszögéből amiket csinált csak apróságok, és én vagyok az igazán rossz, meg gonosz, aki azt merte rá mondani, hogy szar alak, és hogy hazugsáv volt minden szava, és mert gratuláltam neki, hogy éveken át az orromnál fogva vezetett. Ez ilyen örök probléma lesz már, meg volt is mindig, hogy másképp láttuk a dolgokat, de ez nem is volt baj sokszor… De itt meg az, és jobb is így. Csak már szeretnék túllépni és élni az életemet könnyek, és fájó emlékek nélkül olyan nagy kérés lenne ez? Bár lehet, hogy én vagyok türelmetlen, mert azért mégiscsak 18.-án kerül fel a pont, az i-re, de én azt gondolom szenvedtem már eleget, nem szeretnék már többet rá áldozni, mert nem érdemel annyit még ő sem, vagy inkább ő pláne nem… Túl sok volt így is minden, és igen bizton állíthatom, hogy minden érte hullajtott könnycseppet mélységesen megbántam, és valahol azt is nagyon sajnálom, hogy így félreismertem. Azt viszont nem győzöm hangsúlyozni, hogy tényleg boldog voltam! Komolyan! Az más kérdés, hogy csak illúzió volt az egész, de legalább boldog illúzió volt. Hogy is van ez? Boldogok a tudatlanok, vagy valami ilyesmi… Ez nagy igazság.

 Igazából ennyi ami miatt most így nagy hirtelen billentyűzetet ragadtam, mai napra a terveim egy fényképezkedés, – kell hétfőre igazolványkép – meg este egy kis Pedro. Remélem jó lesz, mert múlt héten nagyon klasszul sikerült a buláj!

PeAcE!

Szólj hozzá!

Álom,Suli,Miegymás

2008.01.25. 14:28 WannabePG

Dear Diary!

 

 Furcsa álmom volt az éjjel! Naaaagyon-naagyon kusza volt és fura és és és ááááááá. Arra emlékszem belőle, hogy valami apartman szerűségben voltunk, nagyszüleim (akik már nem élnek), tesómék, valami vadidegen csaj, meg én. Már este volt és egyszer le is feküdtünk aludni, amikor megjött anyu, hogy menni kell valahová és siessek, de a többiek maradtak, csak nekem kellett volna menni, azonban közbejött egy kis elintéznivaló. Ugyanis mikor indulni készültünk volna anyuval, éppen akkor ment be a házba R... Persze én elkezdtem anyunak mondani a magamét, hogy beszélnem kell vele, és stbstbstb... Anyu meg hajtogatta, hogy de ne meg mennünk kell, és én meg vitáztam, hogy akkor legalább egy pofont adni hadd menjek oda, anyu erősködött, hogy nem nem én meg dirr lekevertem egyet... Anyunak (!!!), aki ezután beleröhögött a fejembe, majd mondta, hogy jó de siessek. Fura... Aztán odarohantam R-hez a kabátjánál fogva arrébb cibáltam egy utcányit és egy darabig beszéltem hozzá,közben rángattam a kabátjánál fogva, és mire elkezdtem volna vele ordibálni, addigra már nem is R-volt az... Úgyértem, hogy nem úgy nézett ki, valami 2 méteres,2 ajtós szekrénnyel balhéztam már és néztem a szemébe és mondtam neki, hogy vallja be, hogy volt valakije, aztán az meg be is vallotta, és akk kérdeztem, hogy azért mert nagyon lekötöttem meg ilyenek, és akkort válaszolt hogy igen, aztán megkérdeztem mi volt azzal a lánnyal akivel megcsalt, és a csávó mondta, hogy egy ilyen kis lazább ismerkedés, meg migymás... Aztán még valamit akartam tőle kérdezni, de csak egy utolsót de ő meg elkezdett hátrálni és elfutott. Én meg gondoltam akkor megyek haza... És akkor hirtelen Szegeden teremtem, és ott kavartam mert fingom sem volt merre kell mennem, és én sétáltam a csávó futott de a sebességünk meg ugyanakkora volt... Érdekes álom voltt, több szempontból is.

 Első körben azt emelném ki, hogy hogy lehet h anyut felpofoztam... Sosem csinálnék ilyet. Aztán pedig, miért változott meg R külseje mikor arra került a sor, hogy összetűzésbe keveredjünk. Mostanában kiakasztó dolgokat tudok álmodni, és vannak olyanok is, amik be is jönnek... Bár nyilván ez nem történhet meg, csak úgy foglalkoztat a miértje. Ez minden!

 Szeretnék már ott tartani, hogy ne álmodjak vele... Semmi értelme, szeretném őt örökre kitörölni az életemből! Nyilván sok emlék megmarad, meg ilyesmik, amiket nem is bánok, mert csupa szép emlék, de a tényen nem változtat, hogy milyen is ő valójában. Remélem boldog lesz az élete, és bejön neki minden amit szeretne. Én csak ennyit kívánok neki és kész pont. Én már felülemelkedtem ezen az egész rémálmon ami a december és a január volt, és ha még az emlékek meg a sebek nem lennének olyan frissek valószínű nem jönne elő 2 blogonként,vagy akár blogonként a témája... De majd idővel ez is elmúlik és lesznek új dolgok amik érdekelnek.

 Például máris egy, ami most nagyon aktuális a suli. Mindig halasztgattam, hogy kifejtem a témát bővebben, mert hát ugye elég nagy lélegzetvételű, de mosz belefogok, az is lehet, hogy félúton megunom az írást és akkor ezer bocsi de nem lesz kisregény. Az ilyesmi útközben szokott rám jönni :P Szörnyűűű vagyok tudom!!!

 Szóval suli. A legjobb, ha az elején kezdem ami egészen nyárig nyúlik vissza, amikor megtudtam, hogy felvettek Szegedre, a TTK-ra, és Földrajz BSc-s leszek. Ez mind szép is volt és jó is volt, csak nem örültem neki. Több okból sem, de ami nagyon nagy bibi volt nálam, az az, hogy már akkor tudtam nem akarok ezzel foglalkozni soha az életem folyamán. Nem ezt akartam, csak anno mikor felvételi lapokat kellett gyártani még gyáva voltam, és mivel a földrajz érettségim már 11.-ben megvolt, és arról tudtam biztosan, hogy ötös, ezért gondoltam, hogy jokernek negyedik helyre berakom. Sajnos számítottam rá, hogy kommunikáció és médián nagy lesz a túljelentkezés, és nem sok esélyem van nyelvvizsga és emeltszintű érettségik nélkül. Be is jött, felvettek Szegedre jó akkor vágjunk bele. Elég nehéz volt elszakadni itthonról, az elején még sűrűn is jártam haza, hiányzott a család, a barátok minden. 18 évesen még nem éreztem azt, hogy nekem hű de ki kell repülnöm. Aztán ahogy ez lenni szokott bejött a szabadság, meg az élet, megismerkedtem sok nagyon értékes emberrel, meg pár szar alakkal is, de mindenhol vannak ilyenek. Ez a nagyvilág :) Szóval egyre jobban megkedveltem az egyetemisták életét, aki benne volt/van az tudja miről beszélek, aki meg nem annak jobb is :D Aztán egyszer minden jónak vége szakad, kezdtem érezni, hogy bajos lesz ha elcseszem az életemet, meg nem mellékesen az államilag finanszírozotton a féléveket, ha olyan helyen tengetem napjaimat amiről tudom, hogy soha nem kezdek majd vele semmit. Be is igazolódott elég hamar, hogy nem mennek nekem a természettudományok, a föcit azt szerettem igen, de volt sok más amiből meg kellett volna egyetemi szinten felelnem és nem ment... Lásd kémia, matek :S Tipikus olyan tárgyak amiket utáltam már gimiben is. Bár azért büszke vagyok a kémia kettesemre... De nekem ez nem elég... Ha valamit csinálok abban maximalista vagyok, és tudom, hogy az egyetemen már inkább az a fontos, hogy görbüljön, na de akkor is!!! Eljött a vizsgák időszaka, én meg ahol tudtam próbáltam helytállni, aztán jöttek a szivatások is, és úgy éreztem nem éri meg idegileg gallyra menni olyasmi miatt, ami abszolút nem érdekel. Ezért szépen fogtam magam és leszartam az egészet. El kell, hogy mondjam boldogabb vagyok, és nagyon bizakodó. Azt is megmondom miért, azért, mert most valami olyan lehetőség nyílik ki előttem amiről mindig is álmodoztam, mióta az eszemet tudom. Ez pedig nem más, minthogy újságíró legyek. Nagyon szeretném, ha teljesülne az álmom! És meg is fogok ezért tenni mindent. Ugyanakkor nem sajnálom ezt a fél évet az életemből, amit Szegeden töltöttem, mert sok mindent tanultam, és gazdagabb is lettem sok mindennel/mindenkivel úgy érzem.

 28-án megyek beiratkozni az új suliba, és egy szintfelmérőt is meg kell írni a nyelvi csoportbeosztás miatt. Örülök, hogy tanulhatok nyelvet megint, mert szeretnék angolból egy középfokút, valamint csupa olyan dolgot tanulhatok ami érdekel. Médiatudományt, újságírást, szociológiát, ilyenek. Vannak persze olyanok is amik annyira nem izgatnak, mint a politológia meg stbstb, de ha egyszer szükséges, akkor szükséges. A cél lebeg a szemem előtt nagyon is!

 Talán egyszer majd, ha lesz kedvem és már nem dühít fel ennyire, kifejtem azt is, hogy mik mennek az egyetemen sokszor, csak egy kis betekintés érdekében, hogy tisztában lehessenek vele egyesek, hogy ez nem ám mackósajt ami ott megy. Aki ebben nem volt benne soha, el sem tudja hinni, hogy milyen igazságtalan dolgok is előfordulhatnak, úgy, hogy a diák még a saját jogaival sem élhet. Elszomorító, hogy azonban ez igazán az életre nevel, arra az életre, ami szintén tele van igazságtalansággal, és csak az marad talpon, aki elég erős ahhoz, hogy ne morzsolódjon le. Na én megpróbálok erős lenni, és mára befejezni a firkálást!

BéKe!

Szólj hozzá!

Még élek ám!

2008.01.23. 19:41 WannabePG

Kedves Naplóm!

  Kicsit elhanyagoltam mostanság a napló írást, mivel hazajöttem és zajlik az élet ezerrel. Ezért utólag is sok-sok bocsi! Szóval utoljára 18-án hallattam magamról, azért azóta történt egy, s más. Például kezdeném mindjárt a 18-án este történtekkel. Hm igen, az mesébe illő volt.

 Szituáció a következő, mint tudjuk (vagy sem…) meg volt beszélve R-el egy találkozó péntek délelőttre, amiről még csütörtök este kiderült, hogy mégiscsak kora délután lenne az, mivel neki vidékre kell mennie, és majd 2 óra környékén felhív engem, hogy merre vagyok, és tudunk-e éppen találkozni. Eljött a péntek 2 óra, el is múlt… Eseménytelenül. Majd jött egy sms 3 óra magasságában, hogy előszöris boldog születésnapot nekem, másodszor pedig el kéne halasztani ezt a találkát mégis, mivel ő még csak Mógyoródnál jár, és mire átverekedi magát a városon, akkor csak 10 percet tudnánk találkozni, és hogy annak semmi értelme meg blablabla… Persze azért gondolhatja bárki, hogy éreztem én előre, hogy drága R át fogja kúrni a fejem megint, és semmi nem lesz a mi kettőnk személyes találkozásából. Hogy miért? Azt is megmondom, mert szegénynek olyat hogy gerinc nem osztottak… Szóval mivel én – ellentétben egyesekkel – nem vagyok paraszt, válaszoltam neki, hogy egy percig se aggódjon, nem vagyok meglepve, tisztában voltam azzal, hogy mi aznap nem fogunk találkozni. Részemről itt lezártnak tekintettem bármiféle emberség fellelését ebben az „emberben” már ha lehet egy ilyet annak nevezni. Amúgy félreértés ne essék, nem vagyok dühös rá, sokkal inkább magamra, hogy így félreismertem. De hát a tényen nem változtat a dolog… Igazam volt azzal kapcsolatban, hogy egy szar alak, és egyetlen könnycseppet sem érdemelt volna soha, nemhogy azt, hogy heteken keresztül sírjak utána. Nagy hülye voltam… De hál’ istennek ez már a múlté!

 Ó igen nehogy azt gondolja bárki is, hogy a történetnek itt vége szakad. Szóval R nem sejtette, hogy a családi szülinapi vacsi előtt teszünk egy kósza kitérőt egészen az ő lakhelyükig. De pedig voltam ilyen SZEMÉT :) és megtettem. Ki hitte volna érdekes módon a kocsija a ház előtt állt, és még a szobájában is égett a villany fura nem? Biztos szegénynek valaki ellopta a verdáját és leparkolt vele a saját házuk előtt, és még az ágyacskájába is befeküdt és a pohárkájából is ivott. Ugyan már… Tehát Katus ment látott, győzött, vagy mi. Egy szatyorba beletettem a kölcsönbe kapott könyveket, és még a karácsonyi ajándékának is a megmaradt részleteit mellékeltem, mert úgy gondoltam én emelt fővel kívánok távozni ebből a rémálomból. Szépen beakasztottam a kerítés belső felére a kis szeretet csomagot, majd beszálltam a kocsiba és ágyő balra el. Aztán jött a hívószám kijelzésének letiltása és a telefonálás. Persze, hogy felhívtam a mi drága R-ünket. Telefont felveszi: „Igen?” Mire én:” Szia Kata vagyok (nem kérdeztem meg van-e még 1 Pepsije :P), otthon vagy most? És igen, és igen, már érkezett is a válasz: „őőő nem éppen” Hmm ez igazán furcsa nem? Frappánsan ennyit mondtam: „Ez érdekes mert a kocsid a ház előtt, és a szobádban is ég a villany de mindegy”. Ekkor történt egy kis technikai málőr miszerint a telefonom épp merülőfélben volt és szétkapcsolt. De nem voltam rest újra hívni. Szóval elmondtam neki mit hol talál, majd köszönés nélkül megszakítottam a hívást. Ezután még írtam neki egy sms-t is, csak hogy érezze a törődést, melyben közöltem vele örömömet az iránt, hogy ő persze soha nem hazudott nekem, és egyenes velem. Azért kicsit furcsa, hogy az ő gyomra nem veszi be, hogy szar alaknak tituláltam 31-én egy sms-ben errefel kiderül, hogy már akkoris mélységesen igazam volt, és te jó atya világ, hát hová tettem én az eszemet? Borzasztó… Persze ha bárki is azt gondolja, hogy az üzenet azonnal kézbesítve lett az téved mert kicsi R kikapcsolta nagy ijedtében a telefonját of course. De azért egy óra múlva sikerült elmésen kitalálnia azt a választ mindezekre, hogy: „Nem fogok magyarázkodni, hogy hazajöttem valamiért. Szia!” Hazudnék ha azt mondanám nem törtem ki mélységes nagy kacajban az üzenet olvasásakor. Épp az étteremben ültünk már anyuval, és apuval, és vártuk a finom ünnepi menüt, de ugye nem kell ecsetelnem senkinek, hogy engem éppen másfajta öröm töltött el, mintsem a kulináris élvezetekre való felkészülés öröme. :) Na igen, meg is született életem utolsó számára küldött sms-e, amely igencsak lenézőre és szánakozóra sikeredet, ergo híven tükrözte az iránta tanúsított „érzelmeimet”. Szóval a reakcióm ez volt: „Nem is kell megmagyaráznod Drága, akkor is hazudtál, hogy nem vagy otthon, pedig otthon voltál, maximum csak a nem létező lelkiismeretednek tartozol magyarázattal. Nahm csókos :D” Az óriási mosolygós fej természetesen azt hivatott tükrözni mennyire elégedett vagyok, és hmm bizton állíthatom szép születésnapi ajándék volt ez, hogy végre felnyílt a szemem vele kapcsolatban. Erre még szükségem volt, hogy örökre elfelejthessem életem egyik legnagyobb tévedését. Hmm ki is az a Richie???

 A vacsi viszont nagyon finom volt, és tele pocival tértem haza este nyolckor, nagy elégedettség és megkönnyebbülés közepette. Így telt az én 19. születésnapom. Igen-igen tudom, hogy velem mindig történik valami. Egyszer talán majd egy könyvben visszacseng életem apró-cseprő mozzanatainak megregényesített verziója. Addig is marad a blogolás.

 Akkor evezzünk más vizekre, miszerint 19.-én volt nagy haveros, partyzós, ki-be készülős, csocsózós, ivós, jól szórakozós születésnap ünneplős móka. SZERINTEM!:)

 Hatra volt megbeszélve a többiekkel, hogy találkozunk Pedroban, én ¾ 6 körül indultam el, azt gondoltam úgysem lesz még lent senki, ezért elballagtam a buszmegállóba a tököli banda elé, meg E-vel is ott taliztunk. Így mentünk Pedroba öten, ahol már lent volt Sz és a barátnője is. Nem kellett sok idő megérkezett a nép, szépen sorban szálingóztak be B,P,N,S aztán K is. Voltunk jó sokan, nincs okom panaszra. A buli nagyon klassz volt, nyolckor már alig álltam a lábamon :P de kikérem magamnak én nem vagyok alkesz. Csocsózni is jó volt, már régen fogtam a rudat a kezemben – nem kell ám félreérteni még mindig a csocsóról van szó! Aztán volt nagy öröm mikor 9 környékén betoppant L&R is. Nagyon örültem nekik, mert már ezer meg egy millió éve nem találkoztam velük, és már nagyon hiányzott a buksijuk. Gyorsan el is híreszteltem nekik, hogy eztán valószínűleg többet lesz alkalmunk találkozni, mivel egy isibe fogunk járni. De ez másik story ezt majd még kifejtem egy következő lélegzetvétel keretein belül, mert igencsak szabadjára engedtem most az ujjaimat.

 Az utána következő napok netezéssel és semmittevéssel teltek el, jó volt egy kis lustizás és pihi végre. De holnap még van egy kis szegedi elintézni valóm, aminek eleget kell tennem, benézek vizsgázni egyet :P, valamint a TO-ra sem ártana vetnem egy kósza pillantást, hadd üvöltsék le a fejemet jó szokásukhoz híven. Ennyi kell a lelki békéhez!

 Mára azt hiszem ennyi bőven sok(k) a jóból, és ígérem legközelebb most már tényleg kifejtem rendesen ezt az iskola dolgot, mert mindig csak ígérgetem, aztán valahogy folyton történik valami más ami képpontokat igénylőbb!

!PeAcE!

 Szigetszentmiklós, 2008. január 23.

5 komment

szülinap...

2008.01.18. 13:18 WannabePG

Eljött ez a nap is. Utoljára egy évvel ezelőtt volt ilyen, ki hitte volna! Szóval a születésnapom. Nem tudom nem érzem azt, hogy bármivel is különlegesebb lenne ez a nap, mint a többi, azt leszámítva, hogy ilyenkor sokaknak eszébe szoktam jutni, akár olyanoknak is akiknek amúgy nem, meg kapok sok szép e-mailt, üzenetet, elektronikus képeslapot, miegymást. Ez nagyon jól esik, jó tudni, hogy ilyen sokan számon tartják, vagy legalábbis észreveszik, ha az iwiw kiírja. :) Jó ronda idő van kint, a természet kinyilvánította érdektelenségét a születésnapom iránt. Szomorkás, esős, zord téli nap. Mikor anno 19 évvel ezelőtt megszülettem akkor hó volt. De legalább nem volt borús. Mondjuk nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy az idő tükrözi a lelkiállapotomat, mert nem vagyok sem szomorú, sem depressziós, leghívebben inkább a közöny tükrözné azt amilyen hangulatban most éppen leledzem. Erre szokták mondani, hogy olyan semmilyen, elmegy… Persze ez nem jelenti azt, hogy 5perc múlva, vagy akár egy óra múlva ne változhatna meg ez az egész. – közben volt egy kisebb áramszünet, még jó, hogy a laptopot ez nem érinti, csak a net megy el. – Szóval, lehet estére még megjön az életkedvem, és kitudja akár még boldog is lehetek vagy ilyesmi. Sosem lehet tudni!!! Azt hiszem mára ennyi, mert valami nagyon nagy dolgot akartam írni, de elszállt az ihlet:(. Pussz mindenkinek! Szigetszentmiklós, 2008. január 18.

Szólj hozzá!

Szeged, 2008. január 17.

2008.01.17. 20:10 WannabePG

Nagyon fáradt vagyok, úgyhogy ma nagyon nem akarok kisregényt gyártani, meg a fejem is fáj…Olyan, mintha beteg akarnék lenni:( Pedig nem szeretném nagyon… Inkább most pihizek,meg msn-ezgetek aztán szunya. Pussz! Szeged, 2008. január 17.

Szólj hozzá!

Pilisvörösvár, 2008. január .

2008.01.16. 22:00 WannabePG

Nahm túl vagyok a kémián is végre, és most itt vaok nővéremnél Pilisvörösváron. Nem is akarok túl sokat írni,mert nagyon kattog a billentyűzet,és a fiúk már alszanak. Majd holnap blogolok ezrrel! Pusssza

Szólj hozzá!

Szeged, 2008. január 15.

2008.01.15. 22:40 WannabePG

Ma nem sok minden történt velem, főleg mivel szinte egész nap a lakásban gubbasztottam. Hajnalban megnéztem a Legenda vagyok c. filmet, nagyon tetszett! Ajánlom mindenkinek, ha van rá lehetősége nézze meg! Fél ötig fent voltam, szóval ennek fényében nem olyan meglepő, hogy eleve fél 1kor keltem fel. Aztán nekiálltam pakolászni a szobámban, már nagyon ráfért egy alapos rendrakás, mert mindig mindent csak rakosgattam arrébb idáig és ennek az eredménye csak egy óriási kupi kupac lett. :) Szóval rendet raktam, aztán neteztem, utána pedig elugrottam vacsiért. Ja igen meg még vacsi előtt/után kémiáztam is. Most meg született feleségeket nézek. Bár most ilyen áttekintő rész van, de nem baj. Szeretem. :) Eléggé fáradt vagyok, azt hiszem ma nem gyártok kisregényt, majd talán holnap este otthon. Ja igen mert holnap kémia vizsga után, ajándékozunk végre, aztán pedig megyek haza! Végre… Már azért hiányzik az otthon. Huszadikán jövök vissza kb., a szüli napomat otthon fogom tartani/ünnepelni. Na mára csak ennyi, mert tényleg nincs most túl sok kedvem pötyörészni. Pussz! Szeged, 2008. január 15.

Szólj hozzá!

Álmok

2008.01.14. 13:48 WannabePG

Kedves Naplóm!   Jó régen kezdtem így a napló írást, de hát néha őrizni kell a hagyományokat is. Ma ismételten filozofikus hangulatomban vagyok, persze tudom nálam ez nem ritka dolog, ez tény. Szeretek gondolkodni, ez minden. Tegnap kicsit rossz passzban voltam késő délután magasságában, meg is mondom miért. Szitu a következő: fekszem az ágyamban, gubbasztok a belső felén a falhoz kuporodva, mint általában… Szóval szorongattam az R-től kapott plüss mackómat, és az járt a fejemben, mennyire nagyon hiányzik nekem. De tényleg! Még a veszekedések is, vagy a „hisztik”. Minden az ölelése, a csókja, ahogy nézett rám, ahogy megölelt, egyszerűen minden ami vele volt. Totálisan kiborultam már megint igen, és akkor elpityeredtem. Sírdogáltam egy jó fél órát, aztán elaludtam. Egészen furcsa dolgot álmodtam, nem R-ről szólt, nem is volt vele kapcsolatos, egészen mást. Az egyik kedves ismerősömmel álmodtam, aki bemutatta nekem a haverját, aki igen szimpatikus volt nekem és fordítva is így volt – na igen ez csak álom… - szóval bemutattak minket egymásnak és éreztem azt a furcsa bizsergést. Nem tudnám megfogalmazni, de nagyon tetszett nekem az a fiú álmomban, bár érdekes az arcára nem teljesen emlékszem. Arra viszont annál inkább hogy látta rajtam milyen szomorú vagyok és megölelt és annyira de annyira jól esett az ölelése, hogy az szinte leírhatatlan. Tudom Freud szerint álmainkban megtestesülnek az elfojtott vágyaink, és valóban könnyen meglehet hogy nekem nagy vágyam lenne egy ölelés. De sajnos akitől igazán vágynék rá lehetetlen, hogy megadja ezt nekem. :( Nos ezután a nagymamám érkezett meg hozzám Szegedre és elhozta nekem a születésnapi ajándékomat ami kicsomagolásának én nagy lelkesedéssel fogtam neki. Mint egy gyerek, közben pedig mama elmesélte, hogy köszönik nagyon jól vannak a papával együtt. Ebben már csak az a furcsa, hogy ők már nem élnek. Miután este felébredtem már csak ez a dolog foglalkoztatott igazán. Eléggé fogékony vagyok az ilyesmire ez tény. Nahm mindegy szóval ez a helyzet velem. Este msn-en ténykedtem szokásomhoz híven, majd heves gyomorgörcs kíséretében érzékeltem, hogy hajnaltájt R bejelentkezett. Persze állapota pillanatokon belül „rögtön jön”- re váltott, és ennyi ő nem írt nekem, én nem írtam neki. :( Sajna ez így van 8 napja. Nem keres, én próbálom nem keresni, de most mit szépítsem nagyon rosszul esik, hogy nem érdeklődik irántam. Hajnalban nekiálltam Fűrész 4-et nézni, elég undorító volt, szóval nagyon tetszett :). Hozta az előző három rész színvonalát, bár egy ponton volt valami amit nem értettem, de majd talán egyszer megvilágosodom ezzel kapcsolatban is. Aztán az éjjel R előjött álmaimban is, már régen álmodtam vele, de most megint eléggé felkavart a dolog. Nem akarom elmesélni, mi volt az álom lényege, hátha valóra válik, az mindenképpen érdekes fordulata lenne szánalmas életem szánalmas történéseinek. Múltkor is Emesének megálmodtam a regionális gazdaságtan kettesét. És úgy is lett. Akkor is direkt nem mondtam el senkinek, csak nagyvonalakban előrevetítettem, hogy valami jó dolgot álmodtam. Bejött! Ezen álomból kifolyólag elég nyűgösen ébredtem ma reggel, mivel felkavar a dolog még mindig eléggé. Nagyon! :( Aztán jött a galiba a reggeli készítésével… Katasztrófa volt!!! Első körben odaégettem a hagymát, második körben pedig a földön landolt egy tojás. A hab a tortán az volt, hogy ehetetlenül sós lett a rántotta ergo amennyit bírtam legyűrtem, de lényegében egy nagy kalap szar volt az egész, tehát a kukának készítettem egy adag rántottát. Egészségére! Ezek után méltán ötlött fel bennem a gondolat: Mi jöhet még?! De persze a mai nap tartogat még kalandokat számomra, főként, hogy este 7-re megyek vizsgázni meteorológiából. Ha valakiben felmerülne a kérdés, esetleg, hogy tanultam-e, vagy ilyesmi hát közlöm a nagy hírt, hogy nem. A népesség- és településföldrajz bukásom óta, egy huncut betűt sem voltam hajlandó érdemben magamévá tenni. Miért? Lássuk csak… Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem látom értelmét. Ezt talán a következő alkalommal részletesen is kifejtem mit miért és hogyan gondolok. De mára ennyi! ~ Tisztelet & Béke ~  Szeged, 2008. január 14.

Szólj hozzá!

Punnyadás a köbön

2008.01.13. 23:34 WannabePG

Hmm hát izé szóval, őőő ma egyszerűen nem csináltam semmit az ég világon!:) Azaz reggel holt kómásan felkeltem, megfürödtem, hajat mostam, gépeztem, elmentem kicsi sétálni, voltam boltban, vettem kenyeret, tejet, ebédre csirkecombit, kb. ez minden… Aztán délután aludtam egy hatalmas nagyot, és érdekes dolgokat álmodtam :) De ennek majd egy egész blogot szentelnék valamikor a továbbiakban. Szóval holnap meteorológia vizsga, és nem tanultam semmit. Minek? Szarni rá :) Szóval mára tényleg csak ennyi mert sajna ez egy ilyen eseménytelen nap volt, és a filozofikus gondolataim is talonban vannak. Pusszantás!

Szólj hozzá!

Szeged, 2008. január 12.

2008.01.12. 15:42 WannabePG

 Nos nézzük a mai adag filó áradatot. Tegnap nagyon klassz estém volt, amint A-nak köszönhetek, mivel nagyon szuper volt vele msn-ezni. Egész elemembe jöttem filozofikus gondolataim terén, és hát ontottam is neki a magasztos gondolataimat a világról, az emberekről, és úgy általában az élet nagy dolgairól. Mostanában sokszor azon kapom magam, hogy puszta kedvtelésből képes vagyok órákat azzal eltölteni, hogy ücsörgök a szobám mélyén és azon elmélkedem miért olyan a világ amilyen. Talán az utóbbi időben kicsit magamba fordultam ezt aláírom így is van. De azt is gondolom, hogy semmi nem történik ok nélkül, mint ahogy idáig is el kellett jutnom valahogyan. Próbálom megtalálni az összhangot a lelki békém érdekében nem csak magammal, másokkal is. Úgy érzem már számos lépést meg is tettem a fejlődés útján és tényleg jó érzéssel tölt el. Újra vannak céljaim az életben, és kezdem látni a szivárványt a csúnya borús felhő mögött. Persze teljesen átértékelődtek dolgok számomra és újból eljutottam dolgokhoz amikre már rájöttem régebben is, ebbe most nem is mennék bele, hiszen kár is, ezek örök törvények amik az élet szakaszaiban elő-elő jönnek. Ma úgy érzem kicsit megint hasznos tagja voltam valaminek, és tettem valamit másokért. Néha én is meglepődöm mennyire jó érzés másoknak örömet szerezni, manapság sokszor szem elől téveszti az ilyesmit az ember, és mitől lennék én különb néha én is csak úszom az árral, de azért arra büszke vagyok hogy egyesekkel ellentétben én néha képes vagyok megállni és elgondolkodni szépen csendesen, lassan a rohanó világ nagy dolgairól. Nem említenék neveket, elég ha én tudom ki vagy kik azok akiknek szintén szüksége lenne erre, majd a sors úgy hozza, hogy egyszer nekik is eljön az idejük. Kívánom hogy ne legyen már túl késő nekik mindent rendbe hozni! Manapság rászoktam a viszonylag korai kelésre ami nálam a 9 és 10óra közötti időintervallumot jelöli, mivel én a tipikus lusta délig alvó fajta vagyok ugyebár. Mostanában többször is előfordult, hogy nyolc-kilenc környékén már ébren voltam. Mivel tegnap sokáig msn-eztem, ezért ma kicsit ez kitolódott fél 10re, ekkor keltem fel. Utána egy kis msn, majd főzőcskézés, majd segítettem R-nek a házi dolgozatát megírni földrajzból. 1 óra alatt meg is volt a dologJ Ezután már nem foglalatoskodtam érdemben semmi fontossal, próbálom rávenni magamat a tanulásra. Ez fog majd most következni, csak éppen kedvet kaptam az íráshoz, és ilyenkor mindig engedek a csábításnak, mert egyszerűen ezt élvezem. Nem is vagyok ura az ujjaimnak, csak hagyom hogy vezesse őket a képzelet, és megy magától minden. Tipikusan a meggondolatlan iromány gyártók táborát gyarapítom. Olyan ez mint a varázs ceruza. Megfogom és a kezemben életre kell és csak rója egymás után a szavakat és a végén egy értelmes egész kerekedik ki belőle, nem én irányítom, csak egy eszköze vagyok a kifejezésnek. Ugyanakkor ez a ceruza más kezében máskép fejezné ki önmagát, vagy az is lehet hogy sehogy és csak egy átlagos ceruza maradna. Alig várom már hogy befejezzem a tanulmányaimat itt Szegeden a földrajz szakon és végre annak szentelhessem minden időmet, ami valóban érdekel és amire áldoznám szívesen az életemet. Ez való nekem és minél inkább eltávolodom tőle annál inkább érzem a hiányát, és azt hogy még érdemes küzdeni, mert fiatal vagyok és nem veszítettem semmit! 

Szeged, 2008. január 12.

Szólj hozzá!

TTK SUXX!!!

2008.01.11. 15:32 WannabePG

Ma megtudtam,hogy megbasztak a legutóbbi vizsgámon,ergo sztrájkba fogtam tanuljon a halál ha ígyis-úgyis bukta...Komolyan földbelsőre tanultam 1 napot,átmentem erre tanulok 3at egyfolytába,egész évben bennvtam előadáson is,jegyzeteltem is átlag 4- oldalt és akkor bazz karó... Hát elmehetnek a XXXXXX.... Ez a véleményem.

Am taliztam M-el lefénymásolta A-könyvét, aztán meg császkáltunk a cityben, vásárolgattunk ienek... Kellett már egy kis kiszakadás ebből a sz*r tételsorból... De hálistennek mostmár látom h ennek semmi értelme aztán úgy sz*rok bele ahogy van. Just for fun :D NEM ÉR DE KEL!!!

PeAcE

Szólj hozzá!

kémia...

2008.01.10. 15:32 WannabePG

Na üdv!

Mai napom az úgy nézett ki, hogy reggel felkeltem, pancsiztam, aztán meg nekiálltam nyomatni a kémiát. El is jutottam az első öt tételig, ami nem oan rossz. Aláhuzigáltam a lényeget, meg ki is jegyzeteltem... Reggelire csináltam melegszendót, aztán meg ebédre kijevi pulykagolyócskákat, sültkrumplival. Csak még vacsira is az volt, mert nem bírtam megenni :) Nahm mind1...
Szóval igazából a mai napom nem volt valami izgis. Holnap megyek be a szitibe :P Talizom Magdival, lemásolja az éghajlattant. Hátt köbö ennyi!

Nahm PeAcE!

Szólj hozzá!

sleep

2008.01.09. 15:31 WannabePG

Huhhh hát nem semmi,hogy frankón átaludtam a napot.Vagyis hát a múlt éjjel  nem sokat aludtam,mert készültem a vizsgámra amit meg is írtam tegnap,aztán elmentünk ebédelni a csajokkal,és végül 4kor déééélután persze ágyba zuhantam,és hajnalo 1ig fel sem ébredtem.Kicsit felborult a napirend úgy érzem ^^
Vizsgaidőszak te drága... Amúgy meg most lesz 6napom készülni a kövi meteorológia vizsgámra...De közben már a kémiát is kell nyomatni, mert 8nap múlva abból is vizsga... Kicsit sz*r ez a 14 este vizsga,aztán 16rögtön megint...de utána kisebb lélegetvételű pihi lesz, egészen 24-ig... és utána kéééész vége. Kivétel ha még vmiből UV-ra is kell menni ccc....... :( Külön ajándék lenne a dolog...
 Asszem megpróbálok visszaaludni,mert még csak 3/4 három van. Nahm pusszancsossss!

PeAcE!

Szólj hozzá!

plüssmackó

2008.01.08. 15:30 WannabePG

Volt már valaha olyan érzésetek, hogy legszívesebben kiszállnátok a testetekből, és átköltöznétek valami élettelen dologba? Valami olyanba, aminek nincsenek céljai, kötelezettségei, gondjai, semmi ami emberi...
 Velem előfordult, sőt éppen most is nagy álmom plüssmackónak lenni. Naphosszat lógatni a lábamat egy kirakatban, és tűnődni a körülöttem lévő világ dolgain. Porosodnék a polcon, néha a bolt tulaja arréb pakolászna míg letörölgeti a polcot alattam,majd visszatenne a jó öreg megszokott kis helyemre. Nem kérdeznék, és nem kutatnám a létemnek az értelmét, csak része lennék a kirakatnak. Megfigyelném, ahogy mellőlem a polcról elvinnék a szép és drága játékokat, eltűnődnék vajon én miért nem kellek senkinek, de cseppet sem bántana, hiszen nekem a polcon is jó.
 Aztán egyszercsak jönne egy kislány a boltba, érezném, ahogy vibrál a kevegő. Ez most valami más lenne, ő különleges vevő. Felpillantana a polcra és látnám, ahogy megcsillan a szeme, tükrözné a vágyat, hogy az övé lehessek. Aztán ez az érzés hamar tova is suhan és a kislány elszomorodik mert neki még annyi összekuporgatott kis pénzecskéje sem lenne, hogy egy ilyen ócska plüssmackót meg tudjon venni. Nagyon megsajnálnám, és próbálnék lepottyanni a polcról oda pontosan oda a kislány lábai elé. Aztán ő felvenne és bánatosan az eladóhoz cipelne, hogy tegyen engem vissza a polcra, de az eladó persze megsajnálná a kislányt, és a kevéske kis pénzéért cserébe eladna engem. Persze tudja ő is én is hogy soha nem kellenék senkinek az árért amit rám szabott, így jó üzletet csinált így is. Talán mindenki boldog. A kislány hazavinne ráültetne az ágyára, édesen duruzsolna nekem, ruhácskákba öltöztetne, teázgatnánk, majd éjszaka őrizném az álmát szorosan hozzábújva ölelő karjaiban. Már nem tűnődnék azon miért nem kellek senkinek, és nem porosodnék egy kirakat polcán. Megtalálnám a helyem ott a kislány két karja közt, megpihennék. Az évek telnének, a kislányból kamasz cseperedne, és én felkerülnék először az ágy támlájára, később az alsó polcra, majd egyre feljebb, s végül a kislány felnőtt nő lesz, én pedig egy dobozban végzem sok megunt játék között. Ekkor is csak arra gondolnék, hogy valakinek egyszer fontos voltam, és úgy szorított magához, hogy éreztem kicsi szíve minden szeretetével ragaszkodik hozzám. Boldog plüssmackó voltam egy boldog kislány életében. Hosszú évek telnének el a doboz mélyén azon tűnődve mi lesz velem, ki talál majd rám,amikoris egy szép napon felnyílik a doboz fedele, és ugyanaz a kislány mosolyog rám s ujjongva szorít kicsiny karjaiba. Az anyukája mellé lép, végigsimítja a kislány haját ölébe veszi,majd elmeséli neki, hogy egykoron az ő macija voltam, és elmeséli azt is mennyi mindenen mentünk keresztül együtt, hogy hány titkát őriztem meg, hogy hány fájó könycseppet szárítottam fel az évek alatt. A kislány áhitattal nézi édesanyját, ahogy az mesél, és én megint újra érezném, hogy valakinek fontos vagyok.

Boldog plüssmackó akarok lenni, egy boldog kislány életében!

PeAcE

Szólj hozzá!

indexx

2008.01.07. 15:30 WannabePG

Reggel alig bírtam felkelni basszus :( Pedig kellett menni indexért, amit alig, hogy felvettem már vittem is el másik tanárnak leadni... Szép az élet!=) Alig aludtam az éjjel,mert este azaz inkább hajnalban jó sokáig fent kuruttyoltam -.-"
De nembaaaj hátha megérte.
Ma tök jó volt,hónapok óta először volt ihletem, csak aztán frankón mire oda jutottam vna,h papírra vessem a gondolataimat,már nem is tűnt olyan jó ötletnek,és képtelen is voltam összeszedni a holt kusza gondolataimat.
Amúgy meg változatlanul tanulnom kéne, holnap vizsgázom,mint állat. Csal igazából bármi mást csinálnék/ok, csak tanulni ne kelljen!!!Meeert már nagyon nagyon nagyooooon UNOOOM!!!
Pár napja kedvenc időtöltésemmé vált régebbi naplófájlokat olvasgatni. Hmm igen olyan jellegűeket,amiket R-el tárgyaltam, nehéz lenne rájönni valóban^^ De olyan tanulságos mit ne mondjak. Furcsa milyen volt a 3évvel ezelőtti énem, és hogy azóta mi minden megváltozott nem csak a kapcsolatunkban,hanem az életünkben,és úgy alles mindenben. Furis :)
Nahjólvan tényleg nekiállok mert még van hátra 109 oldal, plusz a jegyzeteim. És ezt most nagyon nem kéne elcseszni, mert a népesség- és telepólésföldrajz az klassz tárgy volt, főként a telepföci része. Az ember egész meg tudja szeretni a dolgokat ha super a tanár.
No Katus mára ennyi volt Szotyi Báttya! ^^

PeAcE!

Szólj hozzá!

uncsi

2008.01.06. 15:29 WannabePG

Ma egész nap tanulás volt, most meg kis msn... Izzgulok de még nem mondhatom el h miért mert titoooookk!!!

pusszpussz jahm és persze:

PeAcE

Szólj hozzá!

jubilálás hotdogon

2008.01.05. 15:28 WannabePG

Juhhhhuuu emberek, ünnepi pillanat van most!!! Méghozzá hogy éppen most írom a 100. blogbejegyzésemet!!! Jihhá ;) Jó mi?=))) Megeredtek az ujjaim mostanság és belehúztam hol rövidebb, hol pedig hosszabb lélegzetvételű kis okfejtésekkel a kis életemről, ami másoknak tán tök jelentéktelen, nekem viszont az életemet jelenti!!!:D(ki kitte volna:P)

 Viszont most sajna rövidre kell fognom, mennem kell tanulni mert kedden vizsgázom!!! Majd még jelkezem! Pussz és persze:

PeAcE!

Szólj hozzá!

vizsgahegyek

2008.01.04. 15:28 WannabePG

Nos ismét túl vagyok egy vizsgán. Őszintén szólva nem volt nehéz maga a vizsga,de készülhettem volna jobban is rá...Effektíve 3 napig görnyedtem fölötte s mégis úgyérzem csak rizsáztam,meg hebegtem-habogtam ott... Ez nem vszínű h elég lesz a ketteshez, de én megtettem mindent ami tőlem telt :P Ha nem jön össze akkor majd try again later... =)

 Ebédre fini kertészsalit ettem, úgyhogy most mint a jól lakott napközis ücsörgök az ágyon, és szerintem csicsikálok is egy jót, mert úgy érzem kezd fájni a fejem egy kicsinkét. :( Nyomja a sok tudás XD

 Épp köhögőgörcsöm lett, so most megyek megfulladni!!!

PeAcE

Szólj hozzá!

hmmm

2008.01.03. 15:27 WannabePG

Na megvan végre az egyik fajta ÁTF, meg lemásoltam A jegyzeteit is. Mehetek haza majd tanulni belőlük :( Jahm igen, mert most éppen TIK-ben vagyok, kockulunk M-el... Megnéztem etr-t persze h nincs mg fent a matek karóm... Bár nemtom minek izgatom magam miatta...

Reggel elaludtam so nem értem ide fél 9-re :$ Aztán még az indexem is otthon maradt szóval azt se íratom be megint... f*sz kivan am h ien szétszórt meg hülye vok mostanában :S

Mi lesz így velem a vizsgákon?!?!?!? Nahm mind1...

Peace!

Szólj hozzá!

I'm so sad

2008.01.02. 15:27 WannabePG

Jahhhj ittenem de naon fáradt vok, még mindig. Olyan xar kedvem van, én nemtom semmihez sincs igazán indíttatásom... Pedig tanulnom kéne, meg nem ártana a sporttáskákból sem kipakolni... De ááááááá

Tegnap egész nap ágyban voltam szinte, nem csináltam semmit csak neteztem,és döglöttem... Kicsit betett ez a két részletben alszunk 5 órát dolog, aztán valamikor 3 környékén aludtam el hajnalban és 11kor keltem. De nem érzem azt, hogy olyan hű de nagyon kipihent lennék... Meg tegnap kicsit visszaesett a hangulatindex is. Valahogy előjöttek bennem a dolgok, aztán elszomorodtam.Sok-sok szép emlék, meg a tudat, hogy ez már nem lesz az enyém. Vele nem :( És akkor pár könnycseppet megint elhullajtottam, pedig azt gondoltam már a hetek óta tartó sírás után egyszer elfogynak azok is, de még úgylátszik van.

De az tény, hogy még egy darabig nem leszek kész új kapcsolatra.... Valahogy el sem tudom képzelni azt, hogy valakit most megint megismerjek, megszokjam az új dolgait, alkalmazkodjak, ilyenek... Olyan lehetetlennek tűnik hogy bárkivel legyek úgy, aki nem R :( Ez elég szomorú, de most úgyérzem nagyon ki kell ezt hevernem, mert ez most betette nálam a kiskaput elég rendesen sajna. Emellett meg még az is naon fáj, hogy ilyen f*sz módon lett vége... Olyan megalázottnak érzem magam, hogy ennyire vaksi voltam, nem vettem észre dolgokat, amiket észre kellett volna... Dehát utólag mindig okosabb az ember már :/ Nagyon szeretnék visszamenni az időben abba a 4,5 hónapba amikor boldogok voltunk. Én legalábbis őszintén az voltam, ő talán csak eljátszotta. Ez már végülis mindegy is, csak egyszerűen bánt, hogy azóta sem nagyon érdekli mi van velem. Ennyire nem lennék fontos? Ez nagyon rosszul esik nekem, hogy valaki, akivel az életemet leéltem volna, ügyet sem vet rám.

Dehát ilyen az élet... Próbálok felejteni, meg talpraállni. Nincs más választásom, mert az élet megy tovább és engem nem kérdez meg akarok-e helytállni benne,csak szimplán megköveteli és kész.

PeAcE

Szólj hozzá!

Új év, új szokások!

2008.01.01. 15:26 WannabePG

Huhh anyám mekkora jó buli volt tegnap ez a Szilveszteri balhéééé! Áááá nekem bejött nagyon, jó volt a zene is, meg sokan is voltak, és táncoltunk is egy csomót. Átpartyztuk magunkat 2008-ba... Ezexerint a 2008 ezzel fog telni? Buliii buliii hátán? =) Dejó isss lenne!!!

Kész vagyok, olyan fáradt vok mint állat. Kettőig is alig látok,de ha meg visszafekszem... Áááht nemtom valamit enni is kéne meg inni mert szomjan halok - tüzes a pokol - :D

Nahm mind1 majd még kitalálom mi merre hány méter. Remélem mindenkinek hasonlóképpen telt az este és boldog lesz a 2008-as esztendő!!!

PeAcE!

Szólj hozzá!

BUJÉK!

2007.12.31. 15:26 WannabePG

Partitáááááááááááááááááááááááájm!!! B.U.É.K.!!! Mindenkinek!!!

Szólj hozzá!

elszakadt

2007.12.30. 15:25 WannabePG

Bárcsak ne lennének ilyen jók a szájbabaszott megérzéseim!!!!

Nahm sztori a következő, hívom R-t hogy mondjam neki jöjjön át a cuccáért,és zárjuk már le a g*cibe ezt a cívódást,persze baszik felvenni... Okk írtam neki egy sms-t h mien ügyben kerestem és hogy én holnap reggel visszamek...

Erre ilyet reagál pár óra múúlva h bocs de a kocsiban hagyta a telókat,és hogy ő meg Bratislavaban van,és nekem jó utat meg minden... Fel akartam hívni, de nem vette fel kinyomott, majd közölte sms-be h drága lesz a számla...

Ezek után írtam neki egy sms-t hogy mekkora egy sz*r alak és hogy annyi gerinc nincs benne h legalább azt a k*b*szott telefont felvegye mert fél mert egy rohadt csicska...

Ennyi nemtudok mást mit mondani, meg még gratuláltam neki ahoz hogy éveken keresztül így átbaszott a palánkon...

Mostmár csak azt kívánom neki hogy legyen szép az élete :D Én tom h isten nem ver bottal, aki velem rosszat tett eddig a sors még mindig megbosszulta...

ENNYI vége. Mától tiszta lap, és nem nem nézek vissza és szabad és kész... Nem is szomorkodom mert egy ilyen tetűláda miatt k*rvára nem érdemes... Mert annyit nem ér mint egy darab sz*r.

PeAcE

Szólj hozzá!

na?

2007.12.30. 15:24 WannabePG

Ááááh ma nagyon kíváncsi leszek egy dologra. Ha számításaim nem csalnak a mai nap az utolsó esély,hogy R+Én még ebben az életben találkozzunk olyan minőségben ah most vannak az állapotok... Úgyértem én holnap megyek vissza Szegedre, és csak jan. végén jövök haza legközelebb... Ergó ha ma nem , akkor sosem... És akkor az ajándékát is max anyuék adják oda neki... V nemtom ittmarad. Igazából már le is sz*rom mi lesz vele, én vtam a f*sz h megvettem és azt gondoltam a karácsony arról szól h örömet okozni a másiknak és békében meg szeretetben együtt... De egyeseknek arról szól hogy elmenekülnek a gondjaik elől... Mert gyávák, mint az állat.

 Sajna van egy olyan érzésem, hogy ez a nap is csak úgy el fog telni, hogy nem hallok felőle semmit... De akkor mostmár tényleg véglegesen egyértelmű h csúnyán át lettem baszva a palánkon,mint egy darab sz*r...

Hát ennyi egyelőre a mai nap, majd ha lesz még mit, akkor firkálok mindenképpen.

PeAcE!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása