WBPG

Nagyon mozgalmas hétvégén vagyunk túl, de annyira-annyira élveztem! Végre egy kis nyüzsgés, olyan volt, mint mikor még fiatal voltam! :D:D:D

     Mostanában sajnos nagyon sokszor érzem magam vénségesen vénnek az állandó itthon poshadás miatt. Igyekszem úgy felfogni, hogy most ez csak egy időszaka az életemnek, ha úgy tetszik egy nagy pihi, valami új és mozgalmas történés előtt. Sokat-sokat várok a 2011-es évtől és tudom, hogy meg is fogja hozni a kívánt eseményeket. No, de ne szaladjunk ennyire előre, inkább mesélek a hétvégéről.

     Szombaton jó korán keltünk és Bécs felé vettük az irányt. Vagyis előtte elugrottunk Sopronba, felszedtük Móki húgát (Nóri) és párját (Gergő). A hó kitartóan szakadt, de ez minket nem gátolt, bíztunk az osztrákokban és abban a bevett szokásukban, hogy igenis tisztességesen takarítják az útjaikat, nem csak a főutakat, hanem a kis falvak utcácskáit is. (Lehet példát venni…) A pálya még viszonylag havas volt, de velünk egy időben a takarító járgányok is nyomták ezerrel a havat, szóval abszolút lehetett haladni, mindenféle gond és fennakadás nélkül. Először a SCS-be (Shopping City Süd) vettük az irányt, mert az én drágaságom meg szerette volna éleztetni a koriját. Azért ott, mert akkor kb. 2 évig ki is tart a móka, nem úgy, mint az itthoni élezés, amire kidob az ember 800 ft-ot, aztán 2-3 használat után ott van az ember, ahol a part szakad. Boccs ha ez ilyen Mo-fikázós bejegyzés lesz, de hát ilyenkor, mikor kimegyünk a szomszédba, mindig rádöbbenek, hogy mennyivel jobb is lehetne minden… Csak tenni kéne érte, de az már persze fáradtságosabb dolog lenne… Na, mindegy is!

     Kori megélezve, gyönyörű szépen sikerült, 10perc volt az egész móka, addig kószáltunk a sportboltban. Voltak árak nem mondom, ellenben kaptam egy sí-zoknit a folyton fázós lábikómra, 5 Euróra le volt árazva. :P Közben Gergő meg vett magának egy sílécet, szóval az ő Jézuskája le is lett tudva, potom 400 euróért. :D De állítólag jó bizniszt csinált, mert „ajándékba” adták hozzá a kötést is, ami amúgy még egyszer ennyi lenne, ha minden igaz. Bevallom én soha sem síeltem még, nem is tudom, hogy tudnék-e, de mondjuk, biztos belejönnék előbb, vagy utóbb. De én ezt a gazdagok sportjának tartom, mert nekem nincs 4-5 ezer Ft-om a felszerelésre, plusz az utat kifizetni (szállás, utazás, kaja, költőpénz) áhhh… Majd ha milliomosok leszünk! Jó persze tudom bérelni is lehet, de akkor sem nekünk csóróknak való ez. Mikor még nyaralni se jutunk el, csak a járda-szigetekig! :D

     Miután jól kijárkáltuk magunkat ebben a hatalmas komplexumban, már dél is elmúlt, szóval megebédeltünk az IKEA-ban. Fini frankfurti virsli volt a menü. Én egy párat bírtam megenni egy db császárzsemlével és mustárral, no meg ubival. Mókuska meg még növésben lévő szervezet, ő lenyomott 2 pár virslit, aztán még egy málnás lepénnyel lefojtotta a dolgokat, bizti, ami tuti. :D Kis éhen-kolbászkám! De úgy imádom!!! ♥

     Volt még egy nagy körünk egy pláza szerűségben, de ott már nem nagyon vettünk semmi komoly dolgot, pár csoki különlegességet a fa alá, meg ilyesmik. Utána irány a belváros és a karácsonyi vásár. Rengetegen voltak!!! Szinte csak magyar szót lehetett hallani. Olyan volt, mintha az ember a pesti vásárban lenne. Úgy haladtunk lépésben, mint heringek. Annyira nem lehetett nézelődni sem, mert sodort az eszeveszett tömeg… Forralt borral elindulni A-ból B-be maga volt az életveszély, mert biztos valaki rádöntötte, vagy meglökött és te öntötted magadra a sajátodat! :D Azért néha sikerült megállni fényképeket gyártani ezekről a végén teszek majd be linket. Összességében azért sok-sok szép dolgot láttunk, a forralt-bor finom volt, a sok-sok világítós izé-mizé is szépséges volt, örültem, hogy elmentünk! Kellett nekem ez a kis nyüzsgés, hogy felidézze pösti jány vagyok elvégre. :P

     Este olyan 7 után kicsivel értünk haza, bevallom én hulla fáradt voltam, de időm sem volt erre gondolni, mert épp csak lezuhanyoztunk, felöltöztünk és irány Sopron. Bulizni voltunk egy jót, Riddim Colony koncerten méghozzá. Nagyon élveztem!!! Hajnali háromig roptuk a denszet, gondolom mondanom sem kell, hogy vasárnap izomlázzal ébredtem rendesen a lábaimban. De maximálisan megérte!!!!! Csak az eszeveszett vasárnapi fejfájást hagytam volna ki. Bazi nagy meleg front ért ide vasárnap éjjelre, ami engem rendesen földhöz csapott. Ettem a gyógyszert, mint más a cukorkát, de muszáj volt, mert tartani nem bírtam a fejem a migréntől kb. Iszonyat… De már hál istennek elmúlt! ;) Ennek fényében a vasárnap pihivel és lébecolással telt, annyira nem alkottunk semmi maradandót. Maximum Móki és Nórika nyomatták a Nintendót dél délutánon át. Jó volt nézni, ahogy játszanak, nagyon ügyin nyomják! De hát tudjátok az évek meg a rutin. Mondták, hogy 3-4 éven át majdnem napi szinten ez volt a sláger. Nem csoda, ha le vagyok maradva, én kiskoromban csak a könyvtásban tudtam játszani egy picit, mikor anyu dolizott és bent voltam nála. Nekünk nem futotta ilyesmire no. Úgyhogy én most élem második gyerekkorom és néha leülök játszani, de valamiért hamar megunom. Sosem kötöttek le igazán a számítógépes játékok sem… Nem ilyen jellegű kocka vagyok :D

     Hétfő: Kis pakolászás, manikűrözés, olvasgatás, aztán már jött is az uram, mentünk Újkérre. Van ott egy kerámiás, ott szerettünk volna ajándékot venni Nórinak, de sajnos hétfőn, kedden zárva… Azért ma még majd rápróbálunk, mert Móki újkéri nagymuterja ismeri őket és ha otthon vannak, akkor soron kívül, lehet, hogy kiszolgálnak minket. Ha nem, akkor ma valami ajándékot kell szerezni, mert már csak az övé nincs meg az itt fellelhető dolgok közül. Két személynek pedig pesten vesszük majd meg. Jaaaj amúgy sikerült nyélbe ütni Mókuska ajándékát is, anélkül, hogy le kellett volna lepleződnöm. Kicsit nehézkes, mert én csak vele jutok itt el bárhová, szóval segítségül hívtam aput. Azt nem írom le mit kap, mert hátha olvas, de szerintem nagyon-nagyon fog neki örülni. Apu küldött róla tegnap képet, nagyon szupi! Majd teszek fel sok-sok pikcset karácsonyról úgyis meg mesélek persze. Na aztán mivel Újkéren nem jártunk szerencsével, Sopronba vettük az irányt, ott megvettük após ajándékát. Végül nem ébresztőt kapott, hanem egy szupi kis újságtartót. Mert hogy folyton le van maradva a napi újsággal, nem sok ideje van olvasni, mert vagy a pincében mókol valamit, vagy dolgozni van… Szóval sokszor még az egy héttel ezelőtti újságnál tart,a többi pedig mindig szanaszét hever a nappaliban. Ezért szerintem örülni fog neki, hogy egy helyen lesznek időrendben az újsik így majd mindig megtalálja azt amit keres.

     Este pedig gyorsan sütöttem egy mandulás keksz adagot. Jól elpepecseltem vele negyed 11-ig kb. :$ Az a helyzet, hogy mindegyiket aprólékosan nekiálltam kidíszíteni, de hát a családért mindent. Erről is csináltunk képeket, még az én kiskuktám is segédkezett ááám! ;)

Naa akkor nem is szaporítom tovább a szót, beszéljenek tovább a képek helyettem:

Bécsi Karácsonyi Vásár

Mandulás Kekszike

Tegnap délután voltunk kondiban, de nagyon nem esett jól. Semmi kedvem nem volt hozzá. Ami magában még nem is lenne baj, mert általában a futógépre fellépve ez már át szokott csapni élvezetbe, de tegnap egy rohadt nyűglődés volt az egész.

     Kínomba már direkt szivattam magam 10-es lejtőn intenzíven gyalogoltam felfelé a szívem már majdnem kiugrott a helyéből, persze izzadtam, mint a ló. Aztán valami tekerésnek látszót előadtam a bringán, de közben végig "nyafogtam" belül is és néha hangosan is... Aztán csípőre és belső combra edzettem, aminek mai eredménye, hogy leszakad a csípőm. De legalább ilyenkor tudom, hogy volt értelme, még akkor is, ha egy kínszenvedés volt most. Ha nekem valamihez nincs kedv akkor nincs és kész... Ha az első pillanatban nem érkezik meg, akkor soha. Azért büszke vagyok, hogy végülis lenyomtam az eltervezett dolgokat, arra már kevésbé, hogy nem élvezettel és jókedvvel csináltam... Na majd holnap! Ugyanis még egy alkalom maradt a bérleten és 11-ig jó, szóval nem hagyjuk kárba veszni az is tutkó!

     Ma a mozgás az az alakreform magazin szerint lesz, csak kisebb módosítással, mivel nekem még sajnos nincs meg a 2010-es dvd, ezért vagy a 2008-asról, vagy a 2009-esről fogom megcsinálni a csípő-popsi részt (biztos meg fogok halni xD), aztán pedig a magazin gyakorlatait is, ami főként váll,hát,popsi,derék és has.

Kajáim ma:

• R: 2 málnás párna, egy bögre tej
• T: 1 marék napraforgómag
• E: Sülthús és rizs, szigorúan kistányéron
  
• U: 1 túrórudi lesz ez biztos, mert nagyon kívánom :P
• V: bundás toast kenyér, paradicsommal, sajttal
• Utóvacsi: egy U1-es csokipuding, egy kiwi és egy mandarin

Adtam az élvezeteknek :P

Bizony, merthogy már ideje is volt gondolom. Idén már kicsit több feladatom lesz, mint az eddigi karikkor. Ugyanis anyu azt mondta, szeretne most pihenni és vegyem át a konyhát. Igyekszem majd ügyesen helytállni. A menüt már ki is találtam.

     Az 100%, hogy egy szuper finom hatalmas adag húslevest fogok csinálni, telis-tele finom zöldségekkel. Na és persze a többieknek az elmaradhatatlan cérnametélttel. Én maradok a tészta nélküli verziónál majd. Ezenkívül tervben van még Heidi ünnepi csirkekrémlevese is, hogy választási lehetőség is legyen, meg mert szerencsére nagy a családom és két-három napig illene kitartani a kajcinak. A fiúk (legalábbis apu és a tesóm) inkább vörös hús pártiak, ezért nekik baconbe tekert sovány karaly lesz, aszalt szilvával töltve. A lányos fronton ez úgy fog kinézni, hogy tepsis csirkemell, sajttal, sonkával és barackkal vagy ananásszal, ezt még nem döntöttem el. Ezen kívül még frissen 24-én csinálok illatos-omlós csirkét is, mert azt nagyon imádjuk! Köret lesz több fajta saláta is. Lesz friss nyers sali, jégsaliból, répából, meg mindenből amit találok és fogunkra való, ezen kívül szeretnék még csinálni hagymás krumpli- és majonézes-kukorica salátát is. Ezeket meg lehet csinálni előző nap is, mert csak jót tesz nekik, ha összeérnek az íze. Arról nem is beszélve, hogy napokig lehet enni és incsi-fincsi! Azért fűszeres tepsis krumpli is lesz még köret gyanánt, hátha a soha jól nem lakó kákabélűek valami laktatóbb verzióra vágynának. Bár ilyen nem sok van az én családomban (mármint kákabélű):$ Akkor most jöjjenek a sütikék, még itt Cenken meg fogom csinálni a boszorkányujjat, csak most keksz formájában, aztán fémdoboz és karira ez irtóóó fini lesz és omlóóósz! :P Szeretnék nagy-nagy örömet okozni a kisszerelmemnek, ezért csinálok neki egy klassz kis narancsos csokitortát. Remélem dob egy hátast tőle, olyan jól fog sikerálni. Abban viszont biztos vagyok, hogy anyu is süt majd egy jó kis zserbót, mert ahhoz (is) nagyon ért. A kihívás innentől már csak az lesz, hogy 2011-et, ne 200kilósan kezdjem. De elhatároztam, hogy nagyon ügyi leszek és kis adagokat fogok enni és este már inkább csak gyönyörködöm a szépségesen világító karácsonyfánkban, ami idén úgy néz ki, az én ex-szobámban kap majd helyet. Már nagyon várom, hogy közösen díszítsük! Csudiszép lesz biztosan! Ja és még valami, tornázni is fogok az ünnepek alatt/között/előtt/után as you like it! Mert rájöttem, hogy sehol sincs kőbe vésve, hogy a Karácsonynak zabálással és punnyadással kell telnie. PONT!

     Másban is megnyilvánul ám a karácsonyi előszél. Mégpedig a lassan összeálló ajándékötletek képe. Szerencsére idén nagyon szemfüles voltam és el-elcsíptem egy-egy mozzanatot, ki mire vágyna igazán. Kis apróságok, mivel nem vagyunk milliomosok, de már látom is magam előtt, hogy mindenki mennyire nagyon-nagyon fog örülni. Anyós ajándékának fele már el is készült és még jobb, hogy a saját kezünk munkája is benne van. Igaz G-jé jobban, de hát végülis az ő anyukája. :) Szóval ő egy sk széket kap, sőt rögtön kettőt. Ebből az egyik már készen is van, tegnapelőtt én lakkoztam le egyszer, aztán tegnap G megcsiszolta, majd lelakkozta mégegyszer. Most eldugva az ágy mögött a szobában pihen, remélem nem jön fel Évanéni tenni-venni és nem veszi észre. :D Após ébresztőórát kap, mert az övé pár hete megadta magát és most egy ezer éves szovjet szarra kel, ami inkább valami tűzoltó vészcsengőre hajaz ébresztési hangját tekintve, mint kellemesen duruzsoló ébresztőórára. Szerintem kenyérpirító feeling lehet arra ébredni, mert rögtön ki is pattan az ember az ágyból. Gondolom én :P Apu ajándékát nem írhatom le és anyuét sem mert olvassák a blogomat. SZIASZTOK! :D :-* <3 Sőt a nővérkémét sem írom ide, mert sosem lehet tudni, mikor jut eszébe elolvasni a blogom. :P Azt azért még elmondom, hogy Babyke húga múltkor elejtett egy fél mondatot, hogy tetszik neki egy kerámia házikó, ami az újkéri nagymama majdnem szomszédságában lévő "köcsögös"-nél kapható, ahogy ők nevezik. Megbeszéltük G-vel, hogy elnézünk arra és megszerezzük neki, mert már valszeg el is felejtette, de ha ott figyel majd a fa alatt, annak nagyon fog örülni. Nővérem gyerkőcei pedig csokikát fognak kapni, de nem akármilyet. Ugyanis jövőhéten hétvégén megyünk ki Bécsbe a karácsonyi vásárra és Lindt csokit tervezek nékik hozni. Aztán majd nyaggathatják az anyjukat, hogy az a finom fiiinom csoki olyat mééég :D:D:D:D Na egy személy van, akivel nem bodlogulok, az a drágalátos bátyókám. Anyu szerint Jägert kéne vennem neki, mert azt nagyon szereti. De én a tusfürdővel, piával és előre csomagolt ajándékcsomagokkal úgy vagyok, hogy arra rá is írhatnám üdvözlőkártyaként, hogy "nem vagy nekem fontos, mert nem is ismerem a vágyaidat és vettem neked egy Joker ajándékot, mert nem volt jobb ötletem"... Nekem pedig a karácsony nem erről szól, úgyhogy még van egy icike-picike időm kifundálni, mit is kapjon Zolcsika. :D Huhh ahhoz, képest, hogy pár sort akartam vésni, egész tartalmas kis bejegyzés kerekedett. Szokásos szófosás :$

A tegnapi kondi bizony dugába dőlt. Előbb bementünk Sopronba, hogy vásároljunk egy-két dolgot, gyümit, zöldséget, ilyeneket, hogy aztán mehessünk majd a kondiba. Nos odáig el sem jutottunk…

           … mert már az Aldiban éreztem, hogy görcsöl a hasam. Sietősre fogtuk, majd elindultunk az Obi felé, de mire kiértünk a boltból elmúlt a hascsikarás. Ezért beszaladtunk a Pennybe, de ott megint éreztem, hogy kezd fájni. Jó akkor menjünk az Obiba (ezek amúgy mind egy rakáson vannak egy nagy parkban), mivel ott van mosdó és elég klassz állapotban is van. (Anyós amúgy ott dolgozik, szóval bennfentesek vagyunk ott, vagy miszösz). A szükség meg ugye nagy úr… Na mindegy bementem, gondos takarítási munkálatok, de hát csak szenvedtem, fájt a hasam iszonyatosan, az alhasi tájékon is már. Kb. olyan érzés volt, mintha a jobb petefészkem már nem akarna a helyén maradni és épp leszakadni készülne. Remek! Siker nélkül jöttem ki a mellékhelyiségből, majd gondoltuk, ha már ott vagyunk, benézünk azért, mik vannak. Láttunk sok-sok szép mikulásvirágot, és karácsonyi dekoráció hegyeket is. Jó drága volt minden. Azért vettünk a hörinek egy doboz mézes rágcsálnivaló rudat. Szeret vele szórakázni, meg legalább nem hordja úgy szét, mint a másik kajáját. Aztán kifelé jövet, mondom rápróbálok még egyszer a mosdóra, mert hát megint éreztem a csikaró érzést… Na jó nem részletezném, mindenkinek volt már hasmenése, égető, csípő akármi érzés szóval… Értitek! Nem volt valami jó estém onnantól már… Kb. wc-vel ellátott boltoktól wc-vel ellátott boltokig mászkáltunk, de legalább közben mindent megvettünk, amit akartunk. Kondiba már nem mertem és nem is akartam így elmenni. Az a tudat vígasztalt, hogy legalább napközben tornáztam Rékára. Mintha éreztem volna, hogy mi lesz a vesztem este és gyorsan napközben elintéztem a napi torna adagot. :D Na, mindegy mára már szerencsére jól vagyok, nem tudom mi baja lehetett a pocakomnak, de az biztos, hogy ebédre a paradicsomos káposzta is csak rásegített egy lapáttal. Vagy lehet az volt a bűnös? Azóta már három banánon is túl vagyok, persze nem egyszerre! Na mindegy, fő, hogy túl vagyok rajta, téma lezárva! :P

           Ma én csinálom az ebédet majd, mézes mustáros csirke lesz, ami pulyka. :D Mellé pedig petrezselymes jázmin rizst csinálok köretnek. Nyamm-nyamm! ;) De mivel nálunk majd csak fél 3 körül lesz ebéd, így még ráérek bőven garázdálkodni a gép előtt. :P Ja és mivel Gabi rágja már egy ideje a fülem, anyukám meggyes-diós rétese miatt, ezért megkísérlem elkészíteni pont olyan finomra, ahogy anyu is csinálja. Remélem benne lesz a véremben a dolog és örülni fog neki a drágám. Nyaggatja már egy ideje a család női tagjait, hogy valaki szánja már meg és csináljon neki ilyesmit. Csak, hogy senki nem volt eddig hajlandó nekifogni, hogy rétestésztát nyújtson neki. :D:D Én nem is értem miért :P

Akkor jöjjön most egy „pár szó” a hétvégéről, meg úgy általában, mert mostanság nem írtam és már jönnek a reklamációk. Na meg, mert most van kedvem pötyögni egy kicsit! ;)

                Szóval a hétvége az eseménydúsan, mégis sok-sok pihenéssel telt. Péntek este szokásos megasztár nézés volt a menü, meg egy kis közös kártya-parti Nóri, Gabi és én. Viszonylag későn sikerült ágyba kerülni, olyan 1 óra körül lehetett. Szombaton viszont valamiért már nyolc környékén kidobott az ágyikó minket, nekem volt nagy fejfájásom a hülye hidegfront miatt, meg a derekam is fájt. Még mindig a hólapátolást nyögöm, meg hát ma reggel nagylány is lettem, szóval duplán jött a Mikulás. :) Előtte mindig szokott fájni a derekam, nem is kicsit. De nézzük a jó oldalát, legalább mióta szedem a fog. gátlót, azóta legalább a pocakom nem görcsöl. Máris jobban hangzik nem? Minden csak hozzáállás kérdése! ;)

            Szombaton reggeli után kimentünk az udvarra fát vágni. Na persze a fát nem én vágtam, csak segítettem cipelni, meg aztán a felhasogatott, összevágott hasábokat (vagy mi a szöszt?!) a helyére pakolászni. Ez is nagyon „jól esett” a derekamnak! De nem baj, mert közben legalább 650-700 kalóriát elégettem. Azért nem tudom pontosan, mert épp napi átlagfogyasztásomat (:D) mértem és nem emlékszem mennyin állt az óra, mikor kimentünk, csak azt tudom, hogy már ezren felül volt, mikor bejöttem a házba. Amúgy az eredmény az 2012 kcal lett 23 óra leforgása alatt. Aztán nem bírtam tovább kinyomtam az órát és elaludtam! :D Ja igen, majd elfelejtettem, hogy szombaton még vásárolni is voltunk. A sztori a következő: egy hónapja kb. vettünk az osztrák Deichmannban egy Highlander Greek márkájú túracipőt, itthon Landrover címen fut. Szóval ez egy nagyon-nagyon szuper kis cipő, nem fázik benne a lábam (ami nálam iszonyatosan nagy szó), nem ázik be (tesztelve két hólapátolás során) és még csini is, ami tudom, egy túracipőnél nem követelmény, de én meg nőből vagyok, na! Történt egy kis baleset ezzel a cipővel, mégpedig, hogy a jobb lábason az egyik fűzőbújtató (mi erre a szakszó?!) megadta magát. Valószínűleg nagyon a szélén lett odavarrva, ezért elengedett a varrás és mivel valami műszálas cucc így rögtön el is kezdett foszlani, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Szóval szombat délután beültünk az autóba és kimentünk, hogy visszavigyük, kicserélni, vagy megcsináltatni. Sajnos ott derült ki, hogy nem nagyon foglalkoznak ilyesmivel, nem csinálják meg, de nyugodtan vásároljam le. Meg is néztük a cipőket, nem volt már ugyanolyan, mint ami az enyém volt csak egy másik színű, ami nem is lett volna gond, de egyetlen darab volt belőle, az is 38-as. Abban meg sehogy nem fér el a 40-es lábam, maximum, ha levágjuk a nagylábujjaimat… ergo nem lett másik fasza túracipőm, hanem visszaadták a pénzt. Ciki nem ciki én ott a boltban, helyben elbőgtem magam. Nem értem, hogy miért kell nekem mindig megszívnom? Ha egyszer végre találok egy cipőt, amire azt mondom szuper minden kritériumnak megfelel, akkor az miért romlik el és miért nem csinálják meg, vagy tudom kicserélni egy ugyanolyanra?! Nekem nem a pénz kellett volna és nem is egy másik cipő, hanem AZ!!! Gabi persze nagyon megsajnált, próbált vigasztalni, aztán a kocsiban jól kibőgtem magam. Hiába mondogatta ő, hogy most azonnal veszünk, keresünk másik cipőt, sejtettem, hogy ismét csak egy kudarcba fulladt vásárlás lesz a vége. Meg a szokásos érzés, mikor hazatérünk egy ilyen körútról, ahol nincs olyan, drága, nincs ekkora méretben és társai az eredmény mindig… Aztán végigcipelt a többi üzleten, de ezek után vásárláshoz kedvem annyi volt, mint 50 fokban sivatagot keresztülszelni… Feltett szándék még induláskor cipőcsere és MELEG télikabát vásárlás volt. Ugyanis hiába hoztam én el otthonról az ezer éves fehér puma utánzat téli kabátomat, mikor kb. 40 centi kéne még pluszban, hogy mellben beérjen. Rengeteget nőtt mostanában a mellem, nem tudom mire vélni, de már lassan személyit kell nekik csináltatnom, ha így haladunk… Szóval az a kabát off, egyszerűen be sem ér… Na, szóval üzletjárás közben bementünk a New Yorkerbe, mert elég jó kis kabát akciók voltak. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy a XL-esek kabát, az kb. olyan, hogy kint van belőle az ember dereka na meg az én konyhás néni karomra és hátamra fel sem jönnek jóformán… Szóval végső elkeseredésemben átbattyogtam a férfi részlegre és rábukkantam egy nagyon szupi prémes kabátra. 60 euró… Felpróbáltam az L-eset, hát igen pasi kabát karban már fasza volt, mellben nem oké. Jött az XL-es, nem rossz nem rossz, de levegőt is kéne venni… Aztán volt egy XXL-es is mivel ugye férfi részleg, hát felvettem és nagyon jó finom meleg és vastag és kényelmes és sorolhatnám. Itt már azt is leszartam volna, ha egy hatalmas zsák lenne, ugyanis az utcán egyszerűen csontig átfagytam abban a kis picsányi tavaszi kabátban, ami még hajlandó volt rám jönni… Szóval nagy nehezen megszületett az elhatározás és megvettük azt a kabátot. Mert muszáj, egy jó télikabát nem lehetek megint beteg minden hónapban felfázással, aztán meg megfázással és sorolhatnám… Mert az nem jó senkinek, ha én betegesedem itt össze-vissza. Úgyhogy így lett kabátom és cipőm meg nem. Mivel sportcipőben voltam az totál beázott, de még a talpam közepén is át volt ázva a talpbetét, hiába hát itt nagy a hó, abba nem nyári sportcipő való. Majd lefagytak a lábikóim, szóval végül a soproni Deichmannban kötöttünk ki és vettem 7ezerért egy szöszmösz csizmát. Felért egy orgazmussal, mikor átléphettem a vizes szarrá ázott cipőmből a finom puha, meleg csizmába. Szóval most van cipő is és kabát is, de a lelkem még mindig nagyon sír az után a szuper kis túracipő után. Nem beszélve róla, hogy a mostani csizma nem vízálló így csak arra alkalmas, hogy ha megyünk valahova, ne fagyjon szarrá a lában, meg, ha eltakarított úton sétafikálok, akkor ne ázzon be. Mert, hogy szerváltam hozzá egy spray-t is, ami állítólag vízlepergetővé teszi, az amúgy velúr-textil átmenet cipő felsőrészét. Na, mindegy az vígasztal, hogy általában mindenhová kocsival megyünk, csak beszállok meg kiszállok. Aztán ha valami másként alakul a jövőben majd e téren, akkor majd akkor kezdhet fájni a fejem, addig meg már szarok bele az egészbe, csak ne fázzak azt kész. Ezzel a hajcihővel el is ment a szombat, este már csak arra volt energy, hogy bezuhanjunk a tv elé és X-faktort lessünk. Aztán pancsi, egy kis römizés az ágyban, aztán csicsika.

            A vasárnap is a relax jegyében telt, 10-ig lustiztunk, aztán az angol újságomat olvasgattam, míg Gabi egy irodaszer cég katalógusát böngészgette. Megközelítőleg 5-6 kilós a „kis” katalógus, meg van, vagy 600 oldal. Telefonkönyv elbújhat mélyen mellette. Szóval ezekkel elvoltunk egy darabig. Aztán nem is tudom mi a szöszt csináltunk egész nap, de nagyon hamar eltelt. Ebédeltünk, szerelmem felporszívózott nagyon ügyike volt! Aztán van egy masszázs feje a porszívónak (Lux :P), azzal kényeztetett. Elég jó kis ketyere, bár a zajszinten van még mit csökkenteni, halljátok fejlesztők??? :D Aztán végül is este Madagaszkár 2-t lestünk, meg a szokásos vasárnapi dolgok. Hajmosás, teljes generál satöbbi. Így telt a mi kis hétvégénk.

            Ma pedig jött a Mikulás! Képzeljétek, szerelmes belém a Miku! :D ugyanis reggel csipás szemmel tántorgok ki a fürdőbe, hát látom, hogy a poénból a tetőtéri ablak alá a székre helyezett vadi új csizmámban egy sárga papíros díszeleg, és fincsi férfiparfüm szálldogál a levegőben azon a tájékon. Nagyon megörültem az én kis szerelmetes mikulásom szépséges levélkéjének. Jól indult a nap! Gyorsan írtam is egy köszönő sms-t az én drágámnak, mert egyszerűen imádni való!!! Aztán délután, mikor hazajött, belecsempészett egy szép nagy csoki-mikulást is ám a csizmácskámba, bizony! Tündéri nem igaz? ;) Nagyon szeretem!!!!!!!!!!!

HÁT, ennyi! Most pedig megyek tornázni egyet vacsi helyett. Muszáj valahogy kordában tartanom a fránya kilóimat is. Amik most megint felfele jönnek, csak azt nem tudom miért?! Jó persze mensi… De akkor is!!! Ez nem fair!!!

Ma eddig termékeny a napom, pedig még csak most lesz mindjárt 10 óra.

  Mivel sikerült 5:20-kor úgy felriadnom, mint állat, ezért már nem is tudtam visszaaludni, szóval inkább felkeltem. Letörölgettem az összes ablakot itt fent, ami 8 ablakot jelent és két erkélyajtót. Sajnos nagyon magas a páratartalom hiába szellőztetünk este meg én reggel is, így is 60%-ot mutat mindig a mérő, pedig van az a Ceresit pára stop biz-basz is itt fent két olyan elszívó kővel is. Na a lényeg, hogy ez általában elvesz egy negyed-fél órát a reggelből. Aztán gépeztem egy kicsit, majd mégegyszer mehettem körbe, mert idő közben kivilágosodott a víz meg csak folyt, csak folyt le az ablakokon. Mivel fa mindegyik, ezért muszáj törölgetni, így is a tetőtéri ablakok zömének a sarka már totálisan "elrohadt". Szóval ázik folyamatosan és a lambérián is lecsapódik, arról is csöpög stb. Na háromnegyed hétig megvoltak az ablakok, meg egy kis mese nézés és kockulás is.

  Utána felöltöztem, reggeli, majd nekiestem a fenti nappalinak. Van az én szerelmetesemnek egy "remek" szokása, miszerint minden szórólapot, újságot és sz*rt felhord ide. Aminek pár hét után az a következménye, hogy én meg kupacba szedem az asztalára rámolom és mondom neki válogassa ki, ami kell, tegye el a többi pedig megy a kazánba. De valahogy ez ilyen periodikusan ismétlődő dolog, ezért ma megint sort kerítettem az iratrendezgetésre, újságok pakolására, sorba szedegettem neki a Magyar Asztalos újságjait időrendbe minden, és mindkét íróasztalon rendet varázsoltam, meg a dohányzó asztalon is. Most szép rend van, egy darabig legalábbis biztosan. :P Tegnap amúgy G főzött. Persze segítettem neki egy picit, kezdő háziasszony még a konyhában, a kukta szerepben szokott inkább tündökölni. :D Szóval tejszínes fokhagymás Knorr rafinéria, szép csíkokra vágott pulykamell és szezámmagos jázminrizs volt a menü. Ez még a névnapi ajándékom részét képezte, csak mindig tologattuk, na majd holnap, most van kaja, ma is van majd, holnap, majd holnap, aztán így tegnap végül is sort kerítettünk rá. A rizst persze én csináltam ő még nem vállalt be ilyesmit, vagyis lehet bevállalta volna, de hirtelen fontos grapefruit hámozni valója volt és nem ért rá! :D Ellenben a gyümi isteni finom volt, nagyon szeretem a jó érett grapefruitot. Be is vágtam egy hatalmasnak a felét a másikat pedig az uram szájába tömködtem kitartóan, míg ő MOSOGATOTT!!! Az ebéd isteni finom lett, azonban mégis ott hagytam negyedét. Mostanában észrevettem magamon, hogy ha elég, akkor abba hagyom az evést és nem eszem meg csak azért, mert "ételt nem dobunk ki/hagyunk a tányéron". Persze kidobva nincs soha, maximum megeszi G, vagy később valaki más, esetleg én másnap, ilyenek. Ha pedig már vállalhatatlan a dolog, akkor Cézár nagyon szokott örülni az ilyesminek (A család vénséges vén labradorja :P).

   Na azért ezt a kis adagokra kalibrálódást megelőzte pár nap depresszió és nem evés ez hozzá tartozik az igazsághoz. :( Az éjjel sokat beszélgettünk, egymásnak feszítettük érveinket és ellenérveinket. Jól esett kicsit kiadni magamból a feszültséget, mert már nagyon rágott belülről, ami pedig a gyomromat viselte meg nagyon. Általában ott szokott összpontosulni nálam a stressz és a belső gondok. Ilyenkor gyakrabban szivárog a savam egész a torkomig szinte, ezekben az időszakokban fogy csak igazán a savlekötő nálam. De mára már a gyomrom is határozottan jobb, legalábbis nem fáj. Ez jó, ezt jelzésnek veszem, hogy igenis jót tett, hogy kiadtam magamból a gőzt. Amúgy sem szeretem sokáig tartogatni, ha valami bánt, ami a szívemen az a számon. Szeretem rögtön letisztázni hányadán is állunk dolgokkal, mert aztán ha hagyja pangani az ember, annak mindig rossz és elnagyolt vége van szerintem. Azt gondolom, jó az út amin járok, csak néha le-le lépkedek róla és olyankor kell pár arcon vágás az ösvény menti vad hajtásokról, hogy visszatereljenek a jó irányba. Dolgozom az ügyön!!!

Rám férne egy adag agykontroll és boldogsághormon. Magam alatt vagyok, meg még lejjebb kettővel. Téli depi, vagy becsavarodásom végső stádiuma? Nemtom, majd igyekszem kielmélkedni a miérteket.

  Olyan otthontalannak érzem magam. Pedig nekem aztán most mindenem megvan nincs okom panaszra, van fedél a fejem felett, nem fagyok meg az utcán, enni is van mit, szerető párom is van, sorolhatnám. Valahogy most mégsem tudom úgy értékelni a dolgokat, ahogyan kéne. Azt érzem, hogy 21 éves vagyok és valami nagyon félresiklott, nem ilyen lovat akartam. Eleinte nagyon jónak tűnt, hogy itthoni munka, saját időm beosztása, ahogy csak nekem tetszik stb.… Most meg az van, hogy nem járok emberek közé, egyetlen kimozdulást az jelenti, ha heti kétszer eljutunk a kondiba ott látok embereket és aus. Mert kb. itthon rohadok folyton, mert G nélkül meg vagyok lőve, mert nincs egy autóm, amibe beleülnék, és huss. Ha lenne, akkor meg nem merném vezetni tök mindegy. Rakás szerencsétlenségnek érzem magam, pedig nyilván nekem kéne valamit lépnem. Csak nem tudom hogyan? Össze kéne szednem magam, de nem tudom, merre induljak.

Elegem van abból, hogy sokan vagyunk egy rakáson, hétvégente itt az egész család, csak persze G nincs… Én meg jópofizhatok itt, akkor is, ha semmi kedvem, mert amíg itt etetnek, meg mosnak rám és egy forintot sem kérnek ezért, addig nekem hallgass a nevem. Két dolog nem igazán az erősségem ezt én is tudom magamról az egyik az alkalmazkodás a másik meg a tűrés. Az is bánt, hogy szerintem G nem ért meg engem. Elvégre ő itthon van, neki itt van a családja, a barátai, a munkája az élete. Az enyém meg 215km-el odébb. Néha igazságtalannak érzem, hogy miért nekem kellett mindent feladnom és idejönni? Nem érzem jól itt magam akkor se, ha minden körülmény adott. Mert szabad akarok, lenni azt akarom csinálni, ami jól esik, nem akarok G-n kívül másra tekintettel lenni az OTTHONOMBAN!!! Most olyan érzés, mintha nekem ilyen nem is lenne… Mert anyuékhoz hazamenni jó, de már nem tudnék ott sem igazán az lenni, aki/ami akarok. Mert nem akarok már anyuci/apuci pici lánya lenni és nem akarok senki elvárásait hallgatni meg azoknak eleget tenni. Saját otthont szeretnék, saját családot, saját életet. Hiányzik a nyüzsgés a személyes kontakt a barátokkal, akik persze faszán le is morzsolódtak egy-két kivétellel. Virtuálisan megy a kontakt, de nekem ez nem elég. Persze itt vannak G barátai, akik az én barátaim is, de azért nem ugyan az. Más korosztály teljesen. Én 21 vagyok, ott pedig 26-tól kezdődik. Persze jól megértjük egymást, csak nem egyeznek az igények. Én még mennék hétvégente bulizni, ami szerintem tök érthető, ebben a társaságban már „öregesen” társasozósan mennek a dolgok. Ami persze jó, mert azt is szeretem, de hiányzik az az életem is, amikor minden hétvégén buli volt, vagy az egyetemen még hét közben is… Persze már anyagilag sem menne ez a másik, ami bosszant. Jó lenne egy bejelentett állás is, ami minden téren hivatalos és fix. De nem kellek senkinek… Pályakezdő lévén tapasztalat nulla, itt meg ráadásul majdhogynem kitörölhetem a seggemet az angol nyelvtudásommal, mikor itt az osztrákok miatt mindenki a németet nyomatná. Azt én meg utálom egyszerűen, de ha lenne rá mód már eskü ezt is leküzdeném, megtanulnám, csak valami legyen… Nagyon kusza, meg zavaros most ez a bejegyzés, de nem nagyon tudok most ilyenekre koncentrálni, hogy tartalmilag meg formailag, meg mindenhogy oké legyen. Mert ha én szanaszét vagyok hullva, akkor az írásom meg engem tükröz és az is egy kalap szar…

Na, megyek, inkább kibőgöm magam, aztán kitalálom hogyan tovább. Ez majd segít, kellenek a célok meg az elhatározások, különben csak toporgok itt a vödör szaromban és két kézzel kevergetem magam körül. Ha egy darabig most nem jelentkeznék, akkor elmerültem az élet nagy kérdéseiben és lehet, hogy épp megváltom a világot!

Már tegnap este akartam firkálni valami szívhez szólót, de aztán elvesztem a diétás naplók olvasásának rengetegében. Néha így próbálok lendületet és kitartást meríteni, hogy olvasgatom mások sikertörténeteit, ettől meg szoktam táltosodni, ha csak néhány napra, már az is valami! :P

  Tegnap viszonylag eseménytelenül rohant el a nap, a testmozgás címszó alatt mégsem a dvd-re tornázás vitte el a prímet, hanem egy kiadós hancúrozás délután! :D Szeretem a zsírégetés ezen módját. :D  Sajnos tegnap mégiscsak vacsoráztam, pedig már napok óta bírtam – tök könnyen – hogy ne egyek. Csak aztán lekísértem vesztemre az uramat a konyhába, ahol aztán megittam egy bögre tejet és hát csalogatott a mézes puszedli, hogy belemártogassam. Aztán meg jött ugye az örök körforgás, édesre sósat kell ennem, különben meghalok. (Még szerencse, hogy utána a sósra nem kell megint édeset ennem:D). Szóval még egy zsemlét is magamévá tettem orálisan. (18 :D)… Amibe persze belepakoltam egy szelet sonkát. Na, sebaj, mivel elhatároztam, hogy mérlegre csak 10 naponta állok, így végül is nem ért reggel emiatt sokkhatás. A mérleg jó helyen van, nem csalogat, hogy gyere, állj rám, így ha 10 naponta korrekt számokat mutat, akkor jóban leszünk. Innen üzenném neki, hogy nem tanácsos velem rosszban lennie, mert könnyen végezheti repülő csészealjként egy jól irányzott ablakon való kidobás eredményeképp. A szúnyogháló sem gátol a művelet végrehajtásában!!!

  Ma este már nem leszek, ugyanis megyünk moziba, megnézni a HP uccsó részének első részét. Ez így logikusan hangzik nem?! Gondoltam még a hét elején lefoglalom a jegyet, mert tömegnyomor lesz, hát éppen hogy sikerült két nem is rossz helyet lefoglalni, mert már pirosban pompáztak az ülések rendesen. Majd egy órával előbb el kell ugrani a jegyekért, nehogy aztán feloldják a foglalást. G pedig meginvitált egy kávézásra még az előadás előtt. Mivel ma van a névnapom, elfogadtam a meghívását (ha nem lenne, akkor is így tettem volna! :D). Vacsora nem lesz most sem, helyette pattogatott kuki lesz a moziban. Ketten szoktunk egyet enni. Imádom egyszerűen, szóval erről nem vagyok hajlandó lemondani, mert a mozi úgy teljes. Popcorn és tea, vagy light cola, ha spórolni akarok a cukorral. :D Aztán pedig film végének alig várása, mert ki akar jönni az 1liter lötyi! :D

Legyen szépségesen szép napotok, ANYUKÁMAT PEDIG, ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG!!!!!! No, meg az összes Katalint! Bokáig-tokáig-sokáig! ;) Pusszkó

Nagyon-nagyon izomlázam van! A belső combomban, már tegnap is volt, aztán rákondiztam, most még jobban. Ilyenkor aztán tényleg érzem, hogy valahol jó mélyen a háj alatt meglapulnak azok a bizonyos izmok! :)

  Tegnap felavattam a pulzusmérő órámat a kondiban. Igaz kellett egy kis idő, míg rájöttem, mégis, hogy a répába kell elindítani, hogy mérje is frankón az időt, pulzusomat és az elégetett kalóriák számát a súlyom és a korom, meg a szívverésem tükrében. de aztán meglett, nagyon ügyi voltam. 1 órát, 29 percet és 11 másodpercet edzettem, mialatt elégettem 832 kcal-t. Nem rossz arány. Az már sokkal rosszabb volt, hogy reggel ráálltam a mérlegre és egy dekát sem változott a súlyom. Mérges is lettem és elhatároztam, hogy ott rohadjon el a mérleg, ahol van, tényleg nem fogok ráállni 10 napnál sűrűbben, mert csak idegelem magam rajta, aztán függővé válok a végén. Nem akarok minden reggel kudarcélménnyel zárni, így megbeszéltem magammal, hogy jó nagy ívben kerülöm reggel a digitális dögöt!!!

  Mivel Milike blogjában olvastam a gyrosról, hogy azt evett, így már tegnap megkívántam a dolgot, de egy hős voltam, vártam máig vele. Szóval ezt gyártottam ebédre! Nagyon finom lett, rengeteg salátával ettem! Nyamm, még G-nek is maradt egy kellemes kis adagnyi ha hazajön, bár ő már egyszer ebédelt a melóban is, de hát na fejlődésben lévő férfiember, a sali+husi kombó megy úgysem árt meg neki.

Ilyen lett (csináltam egy szép adag padlizsánt is, mert már fonnyadozott szegény a hűtőben, maradt ebből is G-nek^^):

Bizony most csak ennyire futja, amíg még G a zuhany alatt van. Előbb végeztem és kilógtam mellőle irka- firkálni egy kicsit, mert aztán közös elfoglaltságunk lesz. Nem volt elég a mai Réka torna, kell a teljes átmozgatás! :D

A hétvége baromi hamar eltelt megint sajnos, volt benne sok-sok-sok mászkálás és nagy kajálások is. Próbáltam kompenzálni, úgy, hogy a vacsorát kiiktattam egyszerűen. Ez beválni látszott, mivel 1 kilóval könnyebben tértem haza, mint ahogy elmentem. Úgyhogy most próbálom ezt itthon is tartani. Vettünk múltkor egy fehérje shake-et, csokis ízesítésűt, mondván, hogy kondis napokon ez majd jól fog jönni, hogy ne forduljak le a futópadról. :D Hmm, az íze hagy némi kívánni valót maga után azért azt el kell mondanom. De azért el fog fogyni, ma ez volt a vacsi. 2 dl vízben kell feloldani a cuccost.

Azért a hétvégén volt ajándékcserebere is, Nünér (nővérem) olíva bogyót kapott, mert azt nagyon imádja. Szerintem örült neki, mert rögtön neki is állt bőszen csipegetni és tegnap estére már szomorúan vonta le a végső konzekvenciát, hogy már csak 8db van. Pedig két üveggel kapott egy óriás verziót fokhagyma gerezddel töltve a másik a pritamin paprikás verzió volt. Jelezte is, hogy karácsonyra is ezt kér, csak egy kartonnal. :D De neki már megvettem az ajándékát, de ne mondjátok el neki, ha meg olvasod, akkor csukd be a szemed, mert úgysem mondom ám meg hogy ……-et vettem neked! :D:D:D Én névnapomra előlegbe kaptam két tusfürdőt, isteni az illata. (ezek szerint büdös vagyok XD), no meg energia italt, mert nagyon szeretem őket! Fini volt már el is fogyott még tegnap ;) Anyukétól pulzusmérő karórát kaptam, mert ezt kértem. A neten licitáltam rá, leírás ugyan nincsen hozzá, de nagyjából már sikerült rájönni mit, hogy kell, de amilyen szőke vagyok, ma elfelejtettem Rékázás közben felcsatolni így hitelesített mér eredmény még nincs. :(

Ma nem győztem updatelni magam a fórumokon és naplókban, ilyenkor, ha kimarad egy hétvégére, fél délelőttöt képes vagyok olvasgatással tölteni, hogy szintbe hozzam magam. Na, jó, lehet, hogy van egy egész délelőtt is, vagy még egy kicsi a délutánból. :D

Upsz, elkészült az uram, futok-sietek hozzá, még a mai kajáimat gyorsan idevésem:

R: 1 pizzás csiga, gyümölcs tea a la nature

E: csirkemell párizsi bundában, krumplipüré, 2-3 szem baconbe tekert aszalt szilva (G már rágta a fülem egy ideje, így ma csináltam neki. Nagyon fini lett ám!) ja és sok-sok csalamádé, mert imádom a savanyúságokat! ;)

V: Diétás csokis-shake, két kisebb kiwi, fél alma.

Mozgás: RR – INEP talaj. Meg a többi majd most jön! ;) :D:D:D

Szép álmokat mindenkinek! Pussz

Nagyon régen volt már velem ilyen, hogy nem tudtam visszaaludni, miután G órája csörög reggel. Még akkor volt ez jellemzőbb, mikor nálunk laktunk és felkeltem neki hajnalban szendvicset gyártani.

  De ma újra így jártam, sőt! Már Háromnegyed 3-kor felébredtem és mivel éreztem, hogy ebből nem lesz visszaalvás, gondoltam kifárasztom magam/magunkat, ezért voltam olyan „gonosz”, hogy felébresztettem az uram. Történelmi pillanat: SIKERÜLT! :D Ami nála nagy szó, mert eddig akárhányszor próbálkoztam, vagy sértődés, vagy bealvás lett a vége. Egyik sem túl jó kimenetel. Reggeli torna kipipálva, de a kívánt hatást nem értem el, még mindig volt benne sok-sok energia. Kérdés, hogy honnan, mikor tegnap a lábamat is tövig jártam!? Bezzeg G pikk-pakk úgy visszaaludt, mint a szél. Én meg pislogtam a plafon felé hevesen. Aztán bedugtam a fülhallgatót és hangos terápiát hallgattam. Ez mindig hatásos szokott lenni ülve, állva, bárhogyan képes vagyok a nagy relaxálás közepette bealudni. Na, most az sem jött be. De legalább tudom már, nagyjából, hogy miről szól a gyakorlat közepe és vége! Mert az elejét már majdnem szó szerint ismerem, csak többiig nem jutok el általában. :D Mivel a relax sem jött be, ezért elkezdtem nyomogatni a telefont, mindent állítgattam rajta, meg nekiálltam egy angol nyelvű sport quizt töltögetni rajta. A lényege, hogy 10kérdés van, a cél, hogy mindre jól feleljen az ember 1 perc alatt. Nagy matekzseni lévén azt is kiszámítottam, hogy 10mp jut egy válaszra. Ezért jár az aranyérem. Na, maradjunk abban, hogy a bronzig eljutottam, aztán meguntam. :$ De biztosan visszatérek majd még a dologra! Ezután megint egy kis forgolódás következett, egészen 4:50-ig, amikor is csörgött az ébresztő. Én is felkeltem G-vel, becuccoltam a laptopot az ágyikóba, azóta innen kockulok. De én bizony biztosra megyek, könyvet is készítettem ide magam mellé, és ha még mindig nem merül le a Duracell, akkor lehet, hogy olvasgatok egy kicsit. Jó lenne alukálni még pár órácskát, mert így, hogy fogom bírni este a kondit?!

  Hogy meséljek egy kicsit a tegnapi napról is, hát az elég jól sikerült! G fél 4 körül ért haza, mert valami főnökségi road show féleség volt, ez Velux-éknál az, amikor jön a fű mufti és közli, hogy karácsonyi lóvé nuku, vagy kevesebb, meg elmondja, hogy áll a költségvetés, meg, hogy odahozta a céghez vezető beosztásba két liblingjét, meg ilyenek. Tudjátok, hogy van ez multiéknál… Szóval emiatt maradni kellett +1 órát, de nem baj, kapóra jött, mert egyik pénteken úgyis előbb eljött G, mert siettünk Pestre, szóval így egál. Még lesz egyszer egy szombat, államilag áthelyezett munkanapos muri, a 24.-e miatt, aztán idén elég már a bedolgozásból és túlórából. Mutyizik eleget így is! Mint, ahogy tegnap is tette. 4 körül találkoztunk Ferikével (volt szakközepes oszt. társ) a szőlőjükben, ahonnan elhoztuk a beépítésre szánt ajtót, aztán G kirakott engem a Vár. ker.-en, ő meg ment a dolgára. Innentől jött 4 óra szabadfoglalkozás és tempós gyaloglás, ugyanis baromira hideg volt! Én meg mellényben… Gyorsan vettem is magamnak egy sálat, mert hiába volt garbó rajtam, vékonynak bizonyult a nyakam köré jutó anyagmennyiség. Ohh de szépen fogalmaztam! :D Lényeg a lényeg, nagyon sokat sétáltam, már javában megy a karácsony előtti zsongás az utcákon. Fent vannak a csilli-villi kirakatdíszek sok helyen és már a közvilágításra is rákerültek a mindenféle égők és girlandok. Lassan ünnepi-pompát ölt Sopron is, nagyon szeretnék majd hóesésben, karácsonyi fények közepette sétálgatni az üzletek közt. Ez hangulatba hozna rendesen! Bár bevallom attól meg hülyét kapok, hogy október végén, november elején már ott kukucskáltak a Gazdaságos polcain a mindenféle csoki mikulások, és a rádióból dőlt a merry christmas válogatás cd. :D „Ez nekem tú máccs!” :D Nem beszélve róla, hogy mire oda kerül, a sor hatszor megromlik az a nyomorult csokimiku. Bár végül is az is kihívás, ha a kukackák hordják odébb a csomagot a gyereke elől, és aki elkapja, az ehet! :D na jó félre a tréfával, kezdjük átvenni megint az Amcsik balf*szságát, hogy már júniusban csitti-vittibe öltöznek a boltok…

  Amúgy nagyon ügyike voltam, nem költöttem sokat. Vettem egy sálat, meg egy hozzá illő sapkát, az egész megállt 1300.-ból, meg még egy ezresért egy bulizós felsőt is. Ez kellett, így a következő alkalomkor nem lesz, a már megint mit vegyek fel című kétségbeesett monológ! Ezen kívül pedig a D*ichmannban lőttem magamnak egy faja kis talpbetétet, haránt emelős, talptámaszos. Olcsóbb volt, mint a Sch*ll-é én meg spúr vagyok… Vagy inkább csóró? :D Meg még zsákmányoltam egy fekete textil-filcet is, nagyon jó kis cucc. Majd kreatívkodom. Farmernacik feldobása a cél, ez meg király, mert csak rajzolni kell, rámenni vasalóval és tádámmm! Majd mellékelek fotókat természetesen!

  Mindent összevetve jó kis nap volt a tegnapi, lejártam a lábamat tényleg, de jól esett. Ma pedig kondis nap, így a héten nagyon ügyes voltam, minden nap volt mozgás. Ezek után merjen valaki beszólni, hogy egész nap a gép előtt rohadok! ;)

Tyűű tegnap nagyon megkínoztam az én drágámat. Rubint Killer Réka segítségével! ;)

   Már egy ideje mondogatom neki, hogy egyszer, ha van, kedve próbálja ki velem valamelyik dvd-t, csináljuk együtt. Tegnap jött el a napja szépen felcsavartuk a szőnyeget – ahogy a fenyő számban is van :P – aztán nekiálltunk közösen izzadni. Ez nem újdonság, mert kondiba is együtt járunk, szóval mi együtt örülünk, együtt sírunk, együtt izzadunk ééés a konditeremben is! :D Egy hős volt azt azért el kell mondanom, nagyon ügyesen bírta, míg tudta csinálni. Nekem is vannak gyakorlatok, mikor megállok és pihenek, mert begörcsöl az izom, vagy például van olyan is, amit alapból nem csinálok, mert a térdem nem bírja. Olyan édes volt, ahogy próbálta tartani a ritmust inkább kevesebb, mint több sikerrel. Imádtam! Azt meg pláne, hogy értem aztán tényleg mindenre képes, még arra is, hogy kifejezetten női lenne. Minden olyan izmot megmozgat, amije neki is van! :D :D :D

  A 2009-es dvd-ről a 40 perces teljes átmozgatást nyomtuk le, aztán én még az add önmagad 1 talaj részét is megcsináltam, ő megúszta, mert csörgött közben a telefonja és a másik barátnőjével elcseverészett. (Én így hívom az egyik kedves haverját, mert ha ezek telefonálnak, olyanok, mint két pletykás vénasszony, órákat képesek telefonon rizsázni, meg másokról értekezni :D) De a pasik nem pletykálnak mi? (Eleget! :D).

  Mára meg is lett az eredménye a tegnapi kemény munkának. Van ám izomláz rendesen! Felhívtam megkérdeztem, G is szenved, a hasában van, meg a csípőjében. Nálam is hasonló a kórkép, egy kis derékfájással párosítva. Öreg vagyok már, no! :P

   Ma délután irány a kondi, rádolgozunk egy kicsit az izomlábunkra! :D Attól majd hamarabb elmúlik. Olyan fittek leszünk, hogy majd kicsattanunk. De hát kell, mert ülőmunkát végzek én is, G sem éppen a fizikai meló megtestesítője most perpill, csak ha maszekol. Meg amúgy is jó kis közös program, és ami nagyon fontos, magával hozza az itthonról való kimozdulást. Ez nekem mostanság mindennel felér!!!

Mivel megint nem sikerült nagyon géphez ülni huzamosabb időre a hétvégén, így most pótolgatom hiányosságaimat és elmesélem, hogyan is veszítettem el a disznóvágás szüzességemet szombaton. :P

De előtte indítsunk még péntekkel, elvégre ott hagytam abba, hogy csütörtökön vezetni voltunk, aztán pénteken is terveztem valami csavargást, amiből aztán végül is nem lett semmi. A süti elkészült és isteni finom lett! Gyakorlatilag a kerek kapcsos tortaformát hívtam most segítségemül. Az aljára kapott egy light-piskótát (4 tojás, 1 evőkanál folyékony édesítő, 4 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 1 evőkanál keserű kakaópor). A krémben vaníliapuding szerepelt (fele tej,fele vízből főzve,egy kanálka light margarinnal és édesítővel of course), meg egy doboz frischkäse (igen, végre sikerült lőnöm az A*diban…) Tetejére habporból tejszín, mandarin és egy fél banán felkarikázva. Ja igen, a krémbe tettem még egy kis átlátszó mandula aromát is, így olyan marcipános beütése lett a krémnek. Nagyon ízlett mindenkinek! Íme:

Sőt, még azt is megörökítettem, ahogy G szorgoskodott a konyhában, ugyanis képzeljétek néha ilyet is szokott ám. Itt a bizonyíték:

Ezután összeült a kiccsalád, és jól megettük majdnem az egészet. Én csak egy szeletet vállaltam be, mert előtte vacsiztunk, szóval így pont kikerült a megtelt tábla is. A többiek azért fejenként 2-2 szeletet eltüntettek, szóval biztosan megint nagyon szarul sikerült a sütésem. :DAz est továbbiakban tv nézéssel zajlott, Megaszart kukkoltunk, aztán csicsika volt, mert szombat reggel bizony 6-kor kelés!

Így is lett, vagyis inkább 6:15, merthogy ekkora volt beállítva G telója. Gyors öltözködés, valami emberi fej magunkra öltése, meg nekik reggeli aztán indulhattunk is. Na jó bevallom egy kicsi császárzsemlét én is megettem némi vaj és egy szelet sonka társaságában. Annyi idő alatt nyammogtam el, míg G eltüntetett legalább 3 szelet kenyeret meg egy másik császárzzömit. Szegényt éheztetjük ám itt!:D Aztán felmarkoltam egy mandarint, amiből aztán madárlátta lett, mivel jól megsétáltattam, és már csak este érkezéskor ettük meg ketten G-vel. De ne szaladjunk ennyire előre!
Odaértünk Újkérre, mindenki bevonult a házba. Én meg apóssal hátra a malackákhoz. Az ól úgy néz ki, hogy van egy baloldali viszonylag nagyobb helység, ahol a vályú van, és van egy jobboldali kisebb helység, ami ebből nyílik, nem tudom mi a funkciója, gondolom az ahol eszünk oda nem sz*runk elvén van kialakítva:$ Városi lány vagyok, így csak tippelgetni tudok:D Hála apósnak (meg annak, hogy mindig olyan baromi okos s mindent jobban tud:D:D:D), kicsit nehezen ment a malacka kicsalogatása az ólból. Ugyanis mikor hátramentünk mindkettő kijött a kis helységbe ami jó is lett volna nagyon megfog kihúz pikk-pakk. Ehelyett ő okosan bedobott szalmát az etető helységbe, naná, hogy mindkettő bement oda, majd hülye lesz nem így tenni… Na onnan meg aztán mire kicsalogatták őket az nagy show volt. Kapával, gereblye nyéllel, seprűvel, mindennel böködték azt a szerencsétlent én nem kamuzok, mire kikerült tele volt lila foltokkal a sok piszka-nyúkától, ráadásul be is mérgesedett, mert totál vörös volt a feje. Ennyit a humánus malac-vágásról.:-| Aztán nagy nehezen sikerült valahogy rávenni a nagyot, hogy kijöjjön a jobboldali helységbe, rákerült a hurok az első lábára, aztán a másik hurok a szájába és az erős izmos drágám pedig nekiállt húzni a 180 kilós állatot. Neki is legalább olyan szép vörös lett a feje, mint a malackájé. Ezek után szerintem ne kérdőjelezze meg senki a hasonlóságot a férfiak és a disznók közt jóóó?!:D:D:D Persze ezt csak zárójelben, apró betűvel mondom, nem ér megsértődni! Csak viccelek ááám!:D (Vagy nem?8-))

A böllér-bácsi fogta a kis bicikli pumpára leginkább hasonlító szerkentyűjét, oda illesztette a coci szeme közé aztán egy halk kattanás és a malacka elaludt. Abszolút nem éreztem kínzósnak és groteszknek az egészet, lehet, hogy perverz vagyok, vagy csak sok horrort/thrillert nézek, nem tudom, de nem éltem meg sokk-hatásként a dolgot. Tisztában vagyok vele, hogy ha azt akarom, hogy a rántott hús, vagy akár a pipi-husi is az asztalomra kerüljön, ahhoz az állatkának sajnos meg kell halnia. Ha vega lennék, biztosan jobban megviselt volna így inkább egy természetes körforgásnak veszem a dolgot. Úgyhogy állatvédők ne olvassátok ezt a bejegyzésemet!;) Azt mondogatta mindenki, hogy soha a büdös életben nem volt még ilyen, hogy a malac nem akart kijönni az ólból, úgyhogy valószínű itt is rossz ómen vagyok (jellemző…) nekem szólt a műsor ezek szerint. Utána volt még egy kis szerencsétlenkedés a gázpalackkal is ami bizony eresztett nem kicsit. Ilyen a legális narkózás, ugyanis én tartottam a palackot, hogy pörzsölés közben fel ne boruljon. Hát volt ott olyan gázszag, hogy betéptem. Na persze, csak képletesen. aztán kifogyó félben is volt a cucc, így nem ment valami gördülékenyen a pörzsölés, ezért inkább a palack-csere mellett tette le mindenki a voksát végül. Az meg aztán még jobban eresztette a gázt, mivel volt benne anyag rendesen, DE legalább a pörzsölés is haladt. Szépen megragadtam egy kefét, aztán ki-ki késsel ki-ki a “gyökérkefének” nevezett célszerszámmal tisztogatta a malackát. Sikerült ügyesen beletapicskolnom egy nagyobb tócsa vérbe és hát mikor máskor kötődött volna ki a cipőfűzőm, ha nem akkor? Simán belelógott mindenki sejtheti, na de sebaj duplára kötöttem aztán ment minden tovább, ahogy a nagy disznóvágó könyvben meg vagyon írva:D Olyan volt az egész nap, mint egy jól megszervezett manufaktúra mindenki csinálta a dolgát, após pedig a száját is serényen járatta a kezén kívül. Mindenkinek osztotta az észt, nekem pedig minden lépésről tudományosan beszámolt, hátha esetleg tényfeltáró cikket kívánnék írni a disznóvágásról, mint olyan vidéki turista csalogató lópimpi. Szerintem nagyon jó időt futottunk, ami tort illeti, mert ebédeléssel együtt fél négykor már az autóban ültünk és hazafelé vettük az irányt, borzasztó fáradtan azt persze hozzá kell tennem. Jó érzés, hogy mindenben benne van egy kicsit a kezem, ha mást nem valamiféle kóstolás címszó alatt, bár bevallom az csak tényleg ilyen bele-bele nyalás volt, mivel nem vagyok oda a malacságokért általánosságban véve. Itt az a szokás, hogy disznóvágáskor a friss máj készül el resztelt formában és ez az ebéd. Na nálam itt el is bukott az ebéd fogalma, mivel a máj az egyetlen olyan kaja, amit ha akarnék sem tudnék megenni. Mert van a gomba a karfiol a fene tudja mi (bazi finnyás vagyok, nem győzöm hangsúlyozni mindig), amit meg tudok enni ha nagyon akarok, csak nem vagyok oda érte egyszerűen. De a máj az nálam az a kategória, hogy búvár-kaja. Lemegy körülnéz aztán visszajön… Egyszer a suli menzán sikerült összetéveszteni egy húsdarabbal, azt hittem borsós-tokány, de máj volt borsóval… Szerencsém volt, hogy a menza melletti folyosón voltak a tesi öltözők mosdóval, épphogy elértem odáig, már jött is a kicsi vuk… Ez van! Szóval a kis kitérő után, elmondhatom, hogy nem ebédeltem, alig reggeliztem, szóval fogyókúra szempontjából abszolút nem rengetett meg a disznóvágás mint olyan. Egyetlen bűnös dolog az volt, hogy a frissen készült tepertőből csipegettem valamiféle kukoricakenyérrel, ugyanis anyós muterja liszt érzékeny ezért speckó pékáruk vannak nála. Finom volt azért azt el kell mondjam és büszkén kóstolgattam a töpörtyűt, elvégre egy csomó darabkát én vágtam a két kis csini kezemmel. Bizony ám, hárman végeztük ki a nagy malacka zsírját, szóval megvolt a kézápolás is, nem panaszkodom nincs kiszáradva a kezem, disznózsírral ápolom:D:D:D

Gondolom senki nem lepődik meg, ha azt mondom, fél 7körül már pizsiben ejtőztünk itthon.;) Az volt az első dolgunk hazaértünk ettünk finom sovány sülthusit sok-sok-sok-sok céklával! Nyami nyami!:)Aztán pedig irány a zuhany hajmosás fürdés, minden zsír és füstszag eltávolítása. Aztán még egy kis X-faktor lesegetés és végül hatalmas szundi. Vasárnap valamikor 9, fél 10 tájt sikerült feltámadni, pedig tényleg jó korán lefeküdtünk szombaton, de hát azért hősiesen bevallom nem vagyok hozzászokva ennyi ácsorgáshoz és vágódeszka fölött görnyedéshez. Még akkor sem, ha mostanában viszonylag elég sok időt töltök a konyhában főzőcskézéssel. Nem szokta a cigány a szántást no!:D A derekamat azóta is változatlanul érzem, hogy van és sajnos nem pozitív értelemben, erre egy lapáttal még a piros betűs ünnep is rátesz, ami természetesen disznóvágás hajnalán tört rám, mert miért is ne tette volna nem igaz?:D Murphy I Love You!<3:P

Vasárnap is elég mozgalmas volt a napunk, visszamentünk ebédre Újkérre ugyanis ez a menetrend, hogy szombaton vágás vasárnap ebéd az előző nap frissen készült dolgokból, majd ugye a cuccok elhordása haza. Bevallom az ebéd annyira nem jött be, nekem túl zsíros volt a leves, a főtt húst annyira nem tudtam értékelni, a krumplipürét sósnak éreztem, a rántott hússal egyedül nem volt bajom de azt sem kívántam mert úgy voltam vele, hogy én aki nem gyakran eszik malac husit, lassan már röfögni fogok, ha így folytatom.:DSzóval mindenbe csak belecsipegettem így megint csak nem ártottam a diéta szabályainak úgy érzem jó kislány voltam. Haza sem jöttünk ám üres kézzel, hoztunk minden földi “jót”. Hurkát-kolbászt,levest,toros-káposztát,disznósajtot,zsírt. Megy majd a családban szétosztásra, mivel anyós sem igazán a zsíros kaja híve, itt nem nagyon fogy az ilyesmi. szóval anyuék majd kapnak egy jó adag kóstolót, mert itt aztán csak megromlik a dolog, ha rajtunk múlik. Főleg mivel, február, március környékén megint lesz egy vágás, mivel a másik malacka most ott árválkodik és bánatában majd eszik, csak eszik és hízik, csak hízik. Szóval értitek!;)Aztán jön az utánpótlás a kis malackák, azok biztosan nagyon édik lesznek, majd megyek megnézni őket. Kis Babe-ek!:DAki látta a filmet tudja, miről beszélek. (Babe, kismalac a nagyvárosban).

Hazahoztuk a szajrét délután, aztán pedig kirándulni indultunk. Nem jutottunk túl messzire, mivel olyan köd szállt le, hogy az orrunknál sem láttunk nagyon tovább. A sarródi részleget céloztuk meg, Fertő-Hansági Nemzeti Park, tájvédelmi egység. Próbáltam értelmes képeket gyártani, de sajnos akkora volt a köd, hogy szuper gép ide, vagy oda, lófütty sem látszik szinte. Kár érte, de megbeszéltük G-vel, hogy ha jobb idő lesz, legközelebb is ellátogatunk pár kattintás és egy hatalmas séta erejéig. Mert most az se nagyon volt, mivel hirtelen annyira, de annyira hideg lett, hogy én aztán nagyon szenvedtem. Gyűlölök fázni, szóval gondolhatjátok. Ízért mutatok pár képet, csak a miheztartás végett:D:

Ez pedig itten az én szerelmetes uram a levetett pulcsimmal a fején Aka Kató-néni:D Mert baromkodásért nem kell a szomszédba menni:

(Bocsi Babyke, hogy ország-világ előtt cikibe hozlak<3)

Szóval ez volt a mi hiper-szuper mozgalmas hétvégénk. A következő hétvége most utazás-soros, megyünk haza névnapozni egy kicsit. Mivel idén Katalin hétköznap lesz, így jól hazamegyünk és előre iszunk a medve bőrére. Aztán tessék majd az időjárás-jelentést lesni, hogy kopog-e vagy locsog, mert akkor lehet számolni a karácsonyi időjárással is, ha hiszünk a népi közhiedelmeknek.

Na ha ez nem kisregény lett, akkor bakfitty!:D

Gyorsan írok egy pár sort, míg G felporszívózza a fürdőt. Az előbb nyírtam meg a buksiját és hát mit ne mondjak fél kuka csak a haja lett, úgy megnőtt neki mostanság. Csak már baromira elegem lett, hogy akárkivel találkoztunk mindenki „úú”, meg „aaaa”, mert, hogy milyen hosszú a haja és de furcsa vele. Anyós is már kb. heti kétszer kérdezte átlag, hogy mikor vágom már le G haját. Szóval meguntam és lenyírtam, megtörtem! Pedig megmondtam, hogy többet nem vágom le, mert ha olyanra vágom ami nekem tetszik akkor anyu és és anyós is magyaráznak, hogy nem oké. Szeretem az emberek véleményét… Csak úgy vagyok vele, mint a segglyukkal. Mindenkinek van, de senkit nem érdekel a másiké! :D

Ma a nap nagyon hamar eltelt, kicsit kockultam, aztán telefonáltam G-vel egy csomót, gyorsan ebédeltem, vagy valami ahhoz hasonlót imitáltam, aztán már bumm fél 3 is lett és végre megjött. A hét első napja basszus, hogy nem túlórázik és most kivételesen hétvégén sem megy dolgozóba. Lesz helyette holnap malac-vágás. Na az majd egy külön bejegyzés lesz azt hiszem.

Miután hazaért az én drága uram, adtam neki levest, aztán nekiálltunk sütni. Általában ő a kiskuktám, keverget, kavargat, sütőpapírt vág formára, meg csinálja, amire instruálom. Nagyon kis cukkancs! :) A Torta most a hűtőben pihen, véletlen egybeesés, hogy apósnak ma van az 51. szülije és én meg pont tegnap este találtam ki, hogy valamit sütögethetnénk, valami lihgt-piskótás etwast. Így is lett! Közben ma reggel meg kiderült, hogy ma van november is meg 12 is és, hogy az bizony Sülééknél itten valami ünnepnap féle, a családfő becses születésének napja! XD

Ha befejeztem az írást, akkor én is gyorsan elmegyek hajat mosni, aztán valami nagyon könnyű vacsi féle lesz, majd irány a konditerem, ha minden igaz. De legalábbis valami csavargás féle tuti lesz.

Tegnap este amúgy már azért nem írtam semmit sehová, mert elég későn értünk haza, kondi után elmentünk még vezetni egyet. Először a Sopron Pláza hátsó parkolójában próbálkozott volna G meggyőzni, hogy egy kicsit üljek be és körözgessek a parkolóban egy kicsit. Ennek az lett az eredménye, hogy mikor megállt a kocsival, elsírtam magam. Nem tudom, hogy miért, csak egyszerűen ilyen pánikolós rossz érzés tört ki rajtam, előjöttek a régi emlékek, amikor még tanuló vezető voltam és az oktató ordibált velem, ha valamit nem úgy csináltam, ahogy ő gondolta, meg folyton fogdosta a combomat, hogy „nyomjam a gázt” meg ez az amaz. A kijelentései, hogy egyszer úgyis megdug és társai… Mikor olyanokat mesélt, hogy kivitte az asszonyt az erdőbe és a kocsiban… Na jó nem is akarok emlékezni se erre az egészre, gyorsan mindenből átmentem elsőre, hogy minél előbb megszabaduljak az egész pereputtytól. Mert tudtam, ha másik oktatót kérek, akkor tuti megszívattak volna és megbuktatnak a vizsgán, vagy ilyesmi… Nem akartam a bonyodalmakat, csak hamar-hamar túl lenni az egészen. UTÁLTAM VEZETNI! Pedig imádom az autókat, a tuningért egyenesen oda vagyok, szeretem a sebességet a veszélyes dolgokat, szóval a vezetés az pont a top 10 első helyén kéne, hogy legyen, de egyszerűen úgy megutáltatta velem, hogy azóta is bennem van a tüske az egész miatt… G pedig ezt próbálja most kiirtani belőlem . Kár, hogy hiába mondogatja, hogy ő nem fog velem kiabálni és tényleg nem is kiabált még soha… Csak nem tudom mitől, de nagyon félek. Szóval aztán helyet cseréltünk beültem a kormány mögé és akkor az addigi pityergésből olyan sírógörcs lett, hogy remegtem… Iszonyú érzés volt, nagyon féltem és nem tudom. Fóbiás érzés volt az egész. Tudjátok, van, aki a pókoktól, van aki a bezártságtól hát úgy látszik én a vezetéstől leszek tökre készen. Úgyhogy aztán kiszálltam, megölelgetett és elindultunk, azt mondta haza visz. De nem hazafelé mentünk ám, hanem még útba ejtette a virágboltot is. Kaptam egy szépséges szál vörös rózsát. Mert amúgy tegnap voltunk 15 hónaposak. Nem tudom a virág minek szólt, de nagyon-nagyon is örültem!

Aztán még beugrottunk a Tescóba egy kicsit, konyhai gépeket nézegettünk, utánajárunk, mindenhol az áraknak aztán megvesszük amit szeretnénk. Vízforraló anyósnak (ami szintén az én ötletem volt…) meg nekem egy turmix-gép, hogy tudjak fini gyümölcs/zöldségleveket gyártani magamnak.

Miután kijöttünk a Tescóból, erőt vettem magamon és felajánlottam, hogy menjünk át a szemközt lévő Family-center nevezetű részlegbe, ahol már 8-kor bezárt minden, ezért full üres volt a hatalmas parkolója. Tényleg nagyon féltem és remegett minden porcikám, de valahogy legyőztem a dolgot és beültem a kormány mögé és mentem egy pár kört. Nem is felejtettem amúgy sokat, ennek azért örülök, hogy el tudtam indulni, ment a váltás is meg a kanyarodás is. Egyszer még a parkolást is sikerült végrehajtanom úgy, hogy a simán jó helyre álltam pont a kijelölt parkoló kellős közepére. Rajzolni sem lehetett volna szebbet! (biztos csak véletlen volt…) Na, egy szó, mint száz, barátkozom a gondolattal és tényleg jó volt mert nem kiabált velem, mindent elmagyarázott, hogy mit miért csináljak, meg, hogy ő hogy szokta. Nekem ő abszolút hiteles, mert az öreg ördögre is van jogsija. Szóval belföldön a buszon kívül bármit elvezetne, kamiont, targoncát, az atyaúristent is. Na, hát ez az én cseppet sem vidám történetem a vezetéssel. A maximalizmusom basztat rendesen, mert nagyon gáznak érzem legbelül, hogy a családban, akinek jogsija van, mindenki tök jól vezet, csak én vagyok ilyen nyomorék… De azt mondják, a gyakorlat teszi a mestert, szóval igyekszem kitartóan gyakorolni.

Most pedig megyek, megint megnézem, hogy áll a krém a süti tetején, keverek rá egy kamu tejszínhabot, meg pakolászok rá mindenféle fini gyümit (banán, mandarin). Holnap disznóvágás, szóval nem ígérek bejegyzést, de a torta receptjét is felteszem majd mindenképp! Addig is legyen mindenkinek szépséges hétvégéje!

Jaaj már megint olyan szinten el vagyok maradva az irkafirkálással, hogy az nem is igaz! Mostanság egy honlap projekten munkálkodom, meg egy bőrgyógyászt próbálok felhajtani, tel.számmal, aki válaszolna pár kérdésre az egyik cikkemhez. Csak valamiért mostanság senki nem áll velem szóba, vagy én nemtom mi van. Még a szerkim sem ír vissza a szívhez szóló levélkémre. Háát engem senki sem szeret?! :D

•          Kb. 20dkg csirkemell
•         Egy evőkanálnyi olíva olaj
•         Jégsaláta
•          Egy nagyobb darab cukkini
•         Egy szép padlizsán

Nos, akkor jöjjön a giga-mega beszámoló az elmúlt két napomról!

Tegnap sikerült elshoppingolni az időt rendesen. Ezért sajna elmaradt a kondi, helyette volt egy csomó-csomó intenzív gyaloglás. Mivel úgy indultunk el itthonról, hogy se uzsi, se vacsi, hál istennek menet közben jött ránk az éhség. G ezért útnak indult, de nem mondta meg hová megyünk. A fehér rózsa nevű étteremben landoltunk és képzeljétek, olyan az étlapjuk, hogy rá van írva az ott kapható ételek kcal tartalma! Jó nem? ;) Nagyon megörültem ennek és választottam magamnak egy csirke steak husit, grillezett zöldségekkel. Isteni finom volt! Ezen felbuzdulva vettem is szépen cukkínit is és padlizsánt is. Holnap ebédre lehet, hogy meggrillezem fincsi fűszerekkel! Nyami!!!

Ma elég sokat melóztam mindkét munkával kapcsolatban volt teendő bőven. Cikket is írtam, meg a könyvet is csinálgattam. Jól haladok, ennyit elárulhatok! :) Aztán lementem a konyhába ténykedni, csináltam magamnak halacskát és salátát, nagyon finom lett mindkettő! Mivel G evett volna valami fini sütit, ezért kitaláltam, hogy csinálok light Tiramisut. Szuper jó lett és még a Norbi féle Update Tiramisut is kenterbe veri tápérték ügyileg. 100 grammban 158.3 kcal, 11.2 g CH, 9 g fehérje, 6.6 g zsír van. Szerintem eléggé jó kis adatok, tekintve, hogy a sima Tiramisunál csak a Mascarpone 2000kcal körül mozog… Ez meg piskótával, mindennel együtt ennyi. Nem tudom, ki mennyire ismeri a Carte d’or Tiramisu fagyiját, én anno nagyon imádtam. Na, ennek az íze pont ilyen! Direkt összetépkedtem a piskóta darabokat, mert nagyon tetszik, hogy néhol teljesen beszívja a rumos kávé ízét, néhol pedig csak a piskóta és a krém dominál. Na, egy szó, mint száz nem akarom agyon dicsérni magam, de fini lett, na és még én is ehettem belőle uzsira. Meg holnap is fogok és minden nap, míg el nem fogy. Bár asszem a többiek is hamar felfedezik majd, hogy valami finomság lakozik a hűtőben! Főleg anyós pajti! ;) Képet még nem csináltam róla sajnos, de ami késik, nem múlik, holnap igyekszem pótolni a hiányosságaimat!

Ellenben csináltam egy másik képet, lent a konyhában, amit anyukámnak küldenék sok szeretettel és üzenem neki, hogy ILYEN, AMIKOR SÜLÉÉKNÉL ÖSSZEJÖN EGY ADAG MOSATLAN!!! :D:D:D Szóval ne legyél meglepődve anyuci, ha otthon nincs annyira kedvem mosogatni, elég itt majdnem minden nap ezekkel megbirkózni.

Végül, íme, a light Tiramisu receptje

Hozzávalók a piskótához:

• 3 egész tojci
• 60 g Xilit (vagy akármilyen édesítő)
• 48 g rozsliszt Az ötlet Nonó érdeme, általában az ő light piskótáját szoktam csinálni a sütikékhez, mert fini nagyon! Szóval a tojások fehérjéből kőkemény habot verek, olyat, hogy ha a feje-tetejére fordítom a tálat, ne essen ki. Azután hozzáadom az édesítőt. Ha folyékony, akkor egy evőkanálnyit, ha Xilit, akkor pedig kb. 3 evőkanálnyit, de fontos, hogy kanalanként! Aztán jöhet a tojás sárgája, majd a liszt evőkanalanként (3 evőkanál).

Hozzávalók a krémhez:
• 2 tojás
• 3,5 dl tej (én 2 dl 1,5%-ost és 1,5dl 2,8%-ost használtam, mert menetközben elfogyott a zsírszegény verzió…)
• 40 g Xilit (vagy akármilyen édesítő)
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 50 g light margarin [Én Ligát használtam, a kis doboz 99.- volt és jobbak voltak a tápértékei, mint a ligt margarinoknak, ennyit erről… (100 grammban: 180 kcal, 0 fehérje, 0 szénhidrát, 20 g zsír)]
• 250 g Cottage Cheese (Frischkäse-t akartam venni, de nem volt, ezért ezzel helyettesítettem. Kicsit izgalmasabbá tette a savanykás túrós beütése a krémet, de mire összeállt, határozottan mascarpone ízű lett a cucc! 100 grammban: 105 kcal, 12.3 g fehérje, 2.9 g szénhidrát, 4.8 g zsír)
• 10 g keserű kakaópor a tetejére (10 grammban: 32.5 kcal, 1.85 g fehérje, 1.4 g szénhidrát és 2.1 g zsír van).
• 1 csomag habpor
• Rumaroma ízlés szerint

Na hát a krém pedig Roxa-anyánk érdeme legfőképp, az történt, hogy elolvastam az összes „tiri” próbálkozást és így jól összemostam, és bumm, ebből lett na a nem a csokápik, hanem a tiramisu lájt!

Főztem egy bikaerős fekete kávét, amibe tettem egy csomó rumaromát.

2 dl tejhez adtam 1,5 dl vizet, édesítőt, amit kézi habverővel elkevertem, majd elkevertem benne a vaníliapudingot, megvártam, míg kicsit kihűl, hozzáadtam 5 dkg Ligát. 2 tojássárgáját édesítővel jól elkevertem, majd belepakoltam a 250 g cottage cheese-t. Kicsit összeturmixoltam, mert olyan túró állagú a cucc ugye. Aztán mehet bele a puding. A maradék fehérjét is jó kemény habbá vertem, majd beleforgattam azt is a krémbe, de nekem még ez sem volt elég, fogtam a habporomat, jól felvertem tejjel, ahogy a hátulján az utasítás is mondja, majd ezt is óvatosan a krémhez kavarintottam. Aztán betettem a hűtőbe pihizni. A piskóta addigra frankón kihűlt, szóval összetépkedtem leraktam egy tál aljába és rákanalaztam a rumos kávémat. Majd egy jó nagy adag krémet pakoltam rá, aztán megint egy sor piskótát és végül a maradék krémet. Aztán pedig jól megszórtam a keserű kakaóval. Nagyon szép lett, de bevallom őszintén nem tudtuk kivárni, míg megdermed rendesen a hűtőben, ezért belekanalaztunk idő előtt, ezért én még folyós állagában kóstoltam, de mit sem romlott emiatt az élvezeti fok! Szuper fincsa volt, na!!! Holnapra pedig még egyben is marad a tányéron ebben is bizti vagyok.

Megjegyzés: Legközelebb folyékony édesítőt használok a piskótához, mert a Xilit miatt nagyon ragadós lett. Viszont nagyon szépen feljött és isteni omlós is lett, de ez folyékonnyal is megvan, szóval inkább maradok annál, a Xilit ehhez túl drága! :D Ja és a krémbe legközelebb megpróbálok tényleg Frischkäse-t szerválni, majd beszámolok róla, hogy milyen íze volt, sőt lehet, hogy kövi alkalommal egy kis zselatint is teszek a krémbe, csak hogy hamar megdermedjen tutira, mert türelmetlen a banda! Na mindenkinek EGS!!! ;)

TOVÁBB>>>

Hallooweeni édesség nyamm! TOVÁBB >>